A Nap egyetlen harmatcseppben is visszatükröződik. (C.H.Spurgeon)
________________________________________
Isten mind a két kezével áld, az egyikkel kegyelmet ad, a másikkal megszentelődést nyújt. Az egyik áldás csak a másikkal együtt nyerhető el. (C.H.Spurgeon)
________________________________________
Van az egy, igaz, élő Isten, és vannak az úgynevezett istenek. Az élő Isten magának teremtett minket az Ő dicsőségére. Az úgynevezett isteneket, a bálványokat az ember teremti magának.
Kitalálni lehet más isteneket is, de megtalálni, találkozni csak ezzel az Egy Istennel lehet.
Az ember ebben a vele való találkozásban válik igazán emberré. Ebben a találkozásban nyer értelmet a léte. Ebben találja meg önmagát és küldetését.
Ezzel az Istennel való kapcsolat szakadt meg a bűn miatt, ezt állította helyre Jézus.
Aki engedi, hogy Jézus visszavezesse ehhez az egyetlen, igaz Istenhez, az hisz. Ezt nevezi a Biblia hitnek (Cseri Kálmán)
--------------------------------------------------------------------
KÖVESD JÉZUST!
Ha te Jézust követed,
Akkor leszel boldog;
Akármerre visz utad,
Vele jó lesz dolgod.
Esik eső, fú a szél,
Vihar tombol, mitse félj:
Ő visel rád gondot!
Siklós József
-------------------------------------------------

PÉLDÁZAT A KIRÁLYI MENNYEGZŐRŐL
Mikor a királyfi
menyegzőjét ülte,
A király a vendégekért
szolgáit elküldte.
De a meghívottak
vonakodtak menni,
Más a dolguk: házat, ökröt,
szántóföldet venni.
Összeszorul szíve
erre a királynak,
Fáj neki, hogy barátai
vele csak így bánnak.
,Jöjjön, aki béna,
jöjjön, aki sánta,
Hívjatok be minden szegényt
az én lakomámra!’’
Hív az Atya engem,
hív az Atya téged,
Fogadjuk el nagy örömmel
e nagy tisztességet!
Hamar István
-------------------------------------------------------------------

A NÉGYFÉLE TALAJ
Magot szórnak áldott kezek,
Némely mag az útra pereg.
A madarak mind felszedik,
Tiszta búza kárba veszik.
Némely hullik kősziklára,
Kicsírázik nemsokára.
Jaj, de nézd csak, mi lesz vele:
Hamar kiég, nincs gyökere!
Ismét másik gyom közé hull,
Ez is kikél de elpusztul.
Hogy is élne, hogy nőne meg?
Elfojtják a vad tövisek.
Jó földbe is pereg a mag,
Kicsirázik, meg is marad.
Hamar megnő, csupa kalász,
Bőséges lesz az aratás.
Én Istenem! Kérlek, tegyed:
Útfél, szikla, gyom ne legyek.
Hanem legyek dús televény,
Sok gyümölcsöt teremjek én!
Papp Ákos
-----------------------------------------------------------
A gondolataimmal szokásosan lefoglaltam magam, de egyszer csak a látókörömbe került az Astoria aluljárójában ülő nénike. Egy péksütemény villant fel előttem, így arra gondoltam, hogy a dolgom elintézése után veszek neki valamit a közelben lévő pékboltban, mert ki tudja, már milyen régóta ücsörög a kövön és biztosan már éhes lehet. Úgy egy félórai teendőm után betértem a boltba, megvettem a pék sütit és indultam a nénikéhez. Mikor odaértem, ő már nem volt az aluljáróban. Gondoltam, körbemegyek, mert hátha időközben egy másik kijáratnál telepedett le, de sehol nem láttam. Már majdnem felmentem a lépcsőn, mikor valamiért hátranéztem. Egy férfi rajzolgatott mindenféle portrékat. Általában a szemeimmel csak átfutok az ilyen képeken, de most valamiért a látvány magával ragadott. Valamilyen szavakkal nem elmondható szeretetet éreztem. A férfi egyáltalán nem nézett fel, mert arra a rajzra koncentrált, ami éppen a kezeiben volt. Közelében a felsorakoztatott képek között egy kis papírlap állt a következő felirattal, mely kb. így hangzott: “Rajzeszközre gyűjtök, mert nagyon szeretek rajzolni. Kérem ne hagyja, hogy abbahagyjam.” Odamentem a férfihoz , odanyújtottam neki a pék sütit és jó étvágyat kívántam neki. Akkor néztünk először egymás szemébe és valami hatalmasan jó érzést éreztem mindenemben. Ennyit mondott csupán: “Isten áldja meg. Köszönöm szépen. Viszontlátásra”. Ezeket a szavakat olyan tiszta érzésekkel mondta ki, hogy azonnal éreztem valamilyen láthatatlan erőt, ami segítségként, tanításként szegődött hozzám, és azóta valahogyan jobban észreveszek olyan lehetőségeket, amikre eddig nem is gondoltam. Aztán az is átfutott a fejemben, hogy hiszen nekem egy csomó színes ceruzám van otthon, de nem használom őket, így legközelebb elviszem neki az aluljáróba. Ez a férfi, ezekkel a mondatokkal kinyitott bennem valami nagyon jót. Ő az “Isten áldja meg” szavaival is kérdezni és meghallgatni is tudott egyszerre; megnyugtatott, feloldott, erőt adott, tanított és olyan ajándékot kaptam, ami a szeretethez csak hozzátenni tudott. Egy-egy hasonló pozitív szóval bárki szíve megtisztítható. Ha valamikor te is megpillantod őt az Astoria aluljárójában, akkor kérlek fordulj felé és hagyd, hogy tudjon neked valamit mondani, ami lehet, csak egy köszönés lesz csupán. De milyen köszönés! Vihetsz magaddal neki ceruzákat, papírlapokat, élelmiszert vagy aprópénzt, de ha csak a mosolyodat kapja, annak is örülni fog. Isten áldja meg a te hozzáfordulásod, akár gondolatban teszed ezt, akár meglátogatod őt. Adj ma te is legalább egy jó szót valakinek

-------------------------------------------------------------------

Isten temploma
Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Ő szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévő otthona,
Amelyben ettől távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(Balogh Miklós )

-------------------------------------------------
Reményik Sándor Ne ítélj

Istenem, add, hogy NE ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy NE ítéljek.

Istenem, add, hogy NE bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül NE legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
----------------------------------------------------

ÉRETLEN GYÜMÖLCS

Minek annyit beszélni súlytalan,
felesleges, haszontalan beszéddel!
Mint éretlen gyümölcs, a szél ha rázza
fák ágait, úgy hullanak
szét az ízetlen, meg nem ért szavak.
Ha több a csend, ha mind megérik lassan,
mennyi édes íz fér meg a szavakban.
Csak egyetlen szóban is!

Hogy íze, súlya legyen a szavaknak,
Lélek, előbb hallgatni taníts!
-------------------------------------------------

ÉSZREVÉTLEN
Ki vette észre csillogó Athénben,
egy szürke barbár hogy jő- megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét,
a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték,
a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték
a márványistenek oltárait.

És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen.
Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot?
De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott.
Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.
S porladás várt a márványtemplomokra.
Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa,
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született
az észre sem vett Evangéliumból.

Ma se jegyezd fel, ó történelem,
ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen.
Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,
vassal és arannyal a vak jelen!
Bábel tornyai semmivé omolnak.
Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!
--------------------------------------------------------
"A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga." (Wass Albert)

"Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátijainkban leltük fel az egész világot." (Kölcsey Ferenc)

"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."
(Robert Brault)

"Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet." (La Rochefoucauld)


"Mindazon javak közül, amelyekben a bölcsesség részesít bennünket, a barátság a legértékesebb." (Epikurosz)

"Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka."
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
----------------------------------------------------

 BIZTATÁS

/Maria Nels után németből/

Hidd el,
az utat veled járóknak szüksége van
jóságodra, megértésedre bizonyosan.
Tiszta, egyenes lelkületedre,
mely hirtelen ítélkezéstől ment,
hüséget tart, igazat mond,
bizonyos nemet, igent;
veled a tisztaság jelenlétére,
szavad súlyára, szelíd erejére,
s arra, amit leginkább nélkülöznek,
hogy úgy járj közöttük, mint ismerője
a Világosságnak, az Öröknek.
-,----------------------------------------
CSAK EGY SZÓT!

„Csak szólj egy szót!“ - és Jézus szólt.
Kimondta.
A szélütött szolga felült az ágyon
erre a szóra, mert ebben a szóban
erő volt, hatalom.

Ne sírnék sok erőtelen szavamon?
És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen,
hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen?
Elhallgatok, s könyörgök hangtalan:
Csak szólj egy szót; s meggyógyul a
szívem...
meggyógyul a szavam.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,,-,
BEZÖRGET MINDENÜTT!

Most készítsd, Isten népe,
a szívedet elő!
A bűnösöknek üdve,
az Isten hőse jő,
Kit irgalomból küld,
mint rég ígérte néked,
mert Ő a fény, az élet!
Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,
jöjj, építsd örömest!
Ha vársz az égi Úrra,
mit gyűlöl, messze vesd!
Mi egyenetlen itt,
hegy és halom ledőljön!
A völgy, amerre Ő jön,
felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,
Te nagy kegyelmeddel,
e szent napokban, kérlek,
jöjj, magad készíts el!
Végy szállást énbennem!
A szívem legyen jászlad!
És mindörökké áldlak
víg hálaénekben.
Valentin Thilo éneke (1607-1662)
Ford: Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------------------------------
A lélek" gyümölcsei"
Jézus Mondta: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn. 8.12

Az időszámításunk kezdetén jött egy fény, Jézus, és megváltoztatta embermilliók életét, és ma is meg tudja tenni, ha akarjuk. Mert ezt a békességet csak Ő tudja megteremteni bennünk, ha megértjük, hogy Ő ismer bennünket, és annyira szeret, hogy meghalt értünk, pedig mi nem kértük ezt.

Mit jelentenek nekünk a "fények"? Amikor gyertyát gyújtunk karácsonyeste,vagy más alkalomból, mire, vagy kire gondolunk? Lehet, hogy békesség lesz a szívünkben, mert körülöttünk a család és együtt örülhetünk a meleg otthonnak, a szép emlékeknek,az ajándékozásnak. De lehet, hogy szomorúság, mert elveszítettünk valakit, aki ott lehetne. Ha Jézus a miénk, akkor ez a "fény" bennünk lehet, és a békesség is: "Ti vagytok a világ világossága."

Ha máskor nem, legalább ilyenkor mondjunk el imát, valahogy így:
Jézus, akarom, hogy enyém legyél és én a tied! Meglátjuk, hogy csoda fog történni az életünkben, ha valóban őszintén akarjuk Őt.
(ismeretlen)
-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,,,-,
Úgy fénylék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Máté 5, 16 - Károli ford.
---------------------------

Bódás János
Út jelzőtábla
Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.
Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykeik vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.
Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.
Út jelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!
Az élet sara rámf recseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozló fiaknak.
Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek!

---------------------------------------