MÉG HULL A MAG...

 

- Még nincs vége, még egyre hull a mag,

A gigászi kéz még egyre szórja,

A nagy példázat még nem vált multtá,

Mert még nem jött el a számadója,

A magvető még egyre szórja...

 

- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!

Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!

Esőre szomjas, kiszáradt rögök,

Fájó ugarok, terméketlenek!

A példa nektek szól, ti - emberek!

 

A magvető - az Isten! A magot,

Az élet-igét még egyre szórja.

Hirdettetik az egész világon,

Hogy a bűnösnek van Megváltója,

Aki a váltságot már lerótta!

 

Odakerült, világ közepére

Az Isten oltára, a Golgota!

Ahol megbékélt veled az - Isten,

Ahol érted halt az Isten Fia,

A kegyelem nagy inspirátora,

 

Aki, ha eljő majd az ítélet,

Odaáll közéd s az Isten közé:

Vérző testével betakar - téged,

És kezét nyújtja a Bíró felé!

- Őt már ne, Uram, már ne sújts felé!

 

- Őérte én a váltságot letettem,

Az ő bűneiért szenvedtem én!

Őérte Te már elhagytál - engem!

Ígéreted szerint Ő az enyém!

- Szerető szívedre hadd hozzam én!

 

- Halld, ó világ! Neked szól az ige:

Békét kínáló drága üzenet...

- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!

- Fájó ugarok, köves vad helyek!

- Szántatlan földek! Szívek! Emberek!

 ---------------------------------------------

NYOMKERESÉS

 

Az eke szarvára vetettem kezem,

és nem kívánok hátranézni, Uram,

csak előre, a barázdák során,

hogy a nyomodon vezessen utam.

 

Ha kell, sírva is vetni a magot,

hogy vigadozással arassak majd,

de azt se bánni, hogyha más arat,

és megelőzni mosollyal a bajt...

 

Szeretném meglátogatni a foglyokat,

és fölvidítani a betegeket,

hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,

hogy mindezt megtettem - Veled!

 --------------------------------------------------

 

VÁNDORMADARAK.  

 

A nyárszagú fészkek

vonzása kiégett,

húzza már az éket

a vonuló csapat;

növekedő árnyak,

erősödő szárnyak,

s indulnak a bátrak

a hűlő ég alatt.

 

Nem néznek már hátra

a hazai tájra,

ösztön őskorbácsa

űzi-hajtja őket

át a nagyvilágon,

túl az óceánon,

ahol héthatáron

sem látják a földet...

 

Ki tudja, ki érti,

útjukat ki méri?

Oltalmát mi kéri

az égi erőnek?

És még mi van hátra?

De a kapu tárva,

s a fészek a nyárra

visszavárja őket!

 -------------------------------------------

  

VIRRADAT 

 

Latin nyelvbe, tilalomba zártan

Hevert az Írás olvasatlanul.

 

…a wittenbergi vártemplom falára

októberi éj sötétje borul,

nyugtalanul alszik lenn a város,

hűlő kéményekben gubbaszt a gond.

hangtalanul kondul a harang,

ütése most egy emberszívben kong:

elszánt léptek riasztják a csendet,

szögek koppannak kalapács alatt,

árkuspapír fehérlik az ajtón,

s mire fölkel a Nap,

a könyv-veretről lepattan a csat!

 

-------------------------------------------------- 

1-Bár utam ködbe vész, Te látod már. Így lelkem békességgel, csendben vár. Oly hasztalan sok aggódó futás, és minden megrebbent szívdobbanás!                                                                                                            2-Számomra kész az út , és kész a perc,elvégzed,megvalósul majd a terv. Ha áldjalak, hogy engem így szeretsz: az üdv enyém, a s hatalmasan vezetsz.                                                                                               3-Jól látod, honnan zúg szélvész felém, Szólsz, és majd csendesül:. nem félek én. Igéd megáll,,és meg nem csal sosem: az Utam látod, s ez elég nekem!

-------------------------------------------

Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged. Földiek helyébe, hogyha kérem, Lelki kincset osztogatsz Te nékem. Mindenről lemondok Érted, Jézusom.
2. Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed bűnöm megbocsátja, Lelkem üdvét csak Tebenned látja, Még ha szenvedek is Érted, Jézusom.
3. Ó, ha meghalok is Érted, Jézusom, követlek Téged. Jól tudom, hogy itt minden csak álom, Életem Tenálad megtalálom, Még ha meghalok is Érted, Jézusom.

------------------------------------------------

Imádság a hivatás felismeréséért

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra:

• a kor lehetőségeiben és követelményeiben
• a nép és az egyház szükségében
• a jóakaratú emberek tanácsában
• képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
• valamint szívünk hajlamaiban.
  Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem:

•  a család közösségében,
•  
• ha kell, lemondva a családi élet melegéről,
• ha úgy akarod a lelkek vezetésével,
• ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.
  Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!

Újra felkelni egy kudarc után .

 "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban." Péld. 24:16

A bukás nem végzetes, sokkal inkább normális! Csak nézz körül. Mindannyian elszúrjuk a dolgainkat időről időre. Nemrégiben kaptam egy könyvet valakitől,  "The (Incomplete) Book of Failures: The Official Handbook of the Not-Terribly-Good Club of Great Britain" (A kudarcok (nem végleges) könyve: Nagy-Britannia Nem-Rettenetesen-Jó Klubjának Hivatalos Kézikönyve). Mikor a könyvet nyomtatták, elfelejtkeztek az első 2 oldalsól, ezért később kellett hozzácsatolni. Még maga a könyv is egy kudarc volt!

Sajnos hajlamosak vagyunk túlzottan a saját hiányosságainkra összpontosítani és ez megfoszt minket a magabiztosságunktól. Részben ez történt az első tanítványokkal.

Engem lenyűgözött, hogy az első tanítványok a legyőzöttségből milyen hamar váltak lendületessé a feltámadás után. A gyülekezetben már megosztottam, hogy a magabiztosság felé vezető ösvényen az első úttorlasz, ahogy a tanítványoktól is láttuk, a kimerültség.

A második a kudarc. "Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak" (Mt. 26:56). Az egyik legfőbb oka, hogy a tanítványok bizalma megrendült magukban, az a kudarc érzése volt, hogy elhagyták Jézust. Ráadásul a gyönyörű pillanatnak is részesei voltak, hogy Jézus szolgálata látszólag véget ért. Egy búsuló bulit tartottak. Találgattak és gondolkoztak, mit csinálhattak rosszul. Jézusnak kellett volna lenni a Messiásnak, erre meghalt. Biztos vagyok benne, hogy azt kérdezgették: "Miért én? Kit érdekel? Mi lesz most?"

Mi a kudarc ellenszere? A kitartás. Túljuthatsz a kudarcokon, mikor beismered őket Istennek és folytatod azt, amire Isten elhívott a kudarcokra való tekintet nélkül.

A Biblia emlékeztet minket, hogy Isten specialitása, hogy használja a buktatókat. Az az igazság, hogy Jézus csak 3 nappal a kereszthalála után támadt fel, mikor a tanítványok már feladták volna. Isten a veszett ügyekben mutatja meg magát.

A Példabeszédek 24:16-ban olvashatjuk: "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. "

Kész vagy újra felállni?

Beszéljetek róla
Mi az általános reakciód a kudarcokra?
Miként hagytad, hogy a bukásaid visszatartsanak az Isten szerinti elhívásodtól?

A Bibliában van az örökséged

"Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében." (Apostolok Cselekedetei 20:32)

Van egy örökség, ami rád vár. A Biblia megígérte, hogy lesz örökséged, ha olvasod Isten igéjét.

Az Apostolok Cselekedetei 20:32-ben ezt olvassuk: "Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében."

Az örökség az, amit azért kapsz, mert jogosan tartozol egy családhoz.

Tegyük fel, hogy Kis János az édesapád, és meghal. Butaság lenne olvasatlanul hagyni a végrendeletét. Nem kapnád meg, ami jogosan megillet téged. Nem lenne a tiéd mindaz, ami neked, Kis János gyermekének jár.

Amikor Jézus követőjévé válsz, nem csupán hívő leszel - odatartozó is leszel. Isten családjának a része leszel. Családi előjogok járnak ezzel a döntéssel. Lesz egy lelki örökséged.

Ezzel szemben, ha úgy éled le az életedet, hogy nem tudod, hogy mi jár neked mint Isten gyermekének, az nem csak szomorú, de butaság is lenne. Isten azt akarja, hogy növekedj, és tudd, hogy mi az, amit rajta keresztül kapsz. Ehhez olvasnod kell a Bibliát.

Azt olvassuk 2 Timóteus 3:16-17-ben, hogy "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen."

A Biblia célja az, hogy meg tudd élni mindazt, amit Isten készített számodra, ez Isten öröksége neked. Isten azt szeretné, hogy mindened meglegyen, amire szükséged van ahhoz, hogy az légy, akinek teremtett téged. Ehhez 4 dolgot tesz az Ige által:

• Tanít téged. Isten megmutatja az utat, amin járnod kell.
• Megdorgál téged. Isten megmutatja, ha letérsz az útról.
• Kijavít téged. Isten megmutatja, hogyan térj vissza az útra.
• Kiképez téged. Isten megmutatja hogyan maradj az úton.

Így segít téged Isten igéje abban, hogy növekedj, és, hogy a tiéd legyen az örökség, amit ő készített neked.

Beszéljetek róla

• Hogyan változna az életed, ha azt az igazságot tükrözné, hogy örökséged van a Királyok Királyától?
• Mi az, ami a te örökséged része, de még nem fogadtad el?

Hasznos eszközöd a Biblia minden nap? Mindent a javadra fordítasz a tanácsaiból?