Akinek hite van, mindene van!

 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Zsid, -11:6

Bizonyára veletek is előfordult már az, hogy volt valami dolog az életedben, ami miatt elkeseredtél vagy nem értetted, miért történik mindez veled. Olyankor a hited próbáltatik meg, mert nem csak akkor kell hinni Istenben, a jóságában, gondoskodásában, amikor minden szuper az életedben, olyankor tényleg nem nehéz elfogadni az áldásokat, az Igében leírtakat.

Amikor a próbák, nehézségek alatt is hiszed, hogy az Úr veled van, amikor dicséred őt a jóságáért, holott látható szinten mintha minden összeesküdött volna ellened...te akkor sem rendülsz meg. Mert hiszel az Úr jóságában, tudod, hogy soha nem hagyja el az övéit. Az Úr ezt a kitartást megjutalmazza.

Keresd őt minden időben, a hited sose rendüljön meg benne, mert Ő mindig veled van. Szeret és óv téged a veszedelemben is és tudd, hogy annyira szeretett, hogy elküldte az egyszülött Fiát, hogy meghaljon értünk a golgotai kereszten.

Amikor imádkozol, dicsérd őt a jóságáért, kegyelméért, és ha kérsz tőle valamit, azt hittel kérd. Ne csak mormold az imádat, hiszen élő Istenünk van, aki imameghallgató Isten, nem bálvány. És annyit kér, hogy hittel járulj a kegyelmi trón elé. Mert a hit hegyeket mozgat.

A hited az, amit sosem tudnak elvenni tőled. A hit pajzsként megvéd a problémáktól, a gonoszságtól, a félelmektől. Mert hiszed és tudod, hogy az Úr veled van és sosem hagy el. Higgy. Mert akinek hite van...mindig van áldása

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

KRISZTUS  URALMA A HÍVŐ FELETT !!

"Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).

Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem.    De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez:.                   "Méltó vagy..." (Jel 4,11). Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, amit mond, és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, hogy neki engedelmeskedjünk.
Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor, mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. A szerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból. Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára. "Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet" (Zsid 5,8). Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez, mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, és nem azért, hogy fiúvá lehessen.

-----------------------------------

A kikerülhetetlen vizsga.

"Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2).

Ez a kijelentés nem valami bizonytalan feltételezés, hanem Isten örök
Törvénye. Amilyen ítélettel ítélsz, ugyanolyannal ítélnek meg téged.
Különbség van bosszú és visszafizetés között. Jézus azt mondja, hogy
az élet törvénye a visszafizetés - "amilyen mértékkel mértek, olyannal
mérnek nektek". Ha éles ésszel kitaláltad más hibáját, emlékezz rá:
éppen ezzel a mértékkel mérnek téged is. Az élet azzal a pénzzel fizet
vissza, amivel te fizetsz. Ez a törvény kihat mindenre e - Isten trónjától
lefelé (Zsolt 18,25-26).
Róma 2. még határozottabban mutat rá erre és kimondja, hogy aki
mást ítél, az ugyanabban a dologban bűnös. Isten nemcsak a tettre néz,
hanem a lehetőségre is. Kezdjük ezzel, hogy mi hiszünk a Biblia
állításaiban. Például hisszük, hogy amiben másokat megítélünk, abban
mi magunk is bűnösök vagyunk? Azért látjuk meg másokban a
képmutatást, csalárdságot és valótlanságot, mert mindezek a mi
szívünkben is ott vannak. A szent ismertetőjele az alázatosság: "Igen,
mindezek a gonoszságok, sőt még több is, mind kijött volna belőlem is,
ha Isten kegyelme nem volna; ezért nincs jogom ítélni."
Jézus mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek..." Ha ítélsz,
ugyanazzal a mértékkel mérnek meg téged is, ahogy te ítélsz. Ki merne
közülünk Isten elé állni ezzel: "Istenem, ítélj meg engem ugyanúgy,
ahogy én megítéltem embertársamat." Mi bűnösnek ítéljük
embertársainkat; ha Isten minket is így ítélne meg, mindnyájan a
pokolban lennénk. De Isten minket Jézus Krisztus csodálatos
engesztelő áldozata alapján ítél meg.

----------------------------------------

Olcsó istentisztelet

Hazafelé tartanak az istentiszteletről. Apa, anya, gyerekek.                           A családfő csak panaszkodik: nagyon gyenge volt a mai prédikáció, nem elég meleg a terem, a hangosítás érthetetlen, az énekeket nem is ismertem, a dob hangos, különben is, hogyan került egyáltalán oda, és aztán persze senki sem jött oda hozzánk a végén.                   Árad a panasz, szinte vég nélkül. A család hallgatja, senki nem vitatkozik. Aztán az egyik fiú csak közbeszól: 'Apu, azt azért el kell ismerned, hogy nem is volt ez olyan rossz műsor száz forintért'.
Az olcsó istentisztelet ellentmondás önmagában.                                             Az Ószövetségben az istentisztelet mindig együtt járt az áldozattal. Sokba került. Áldozatot vittek, nem is akármilyet, elsőszülöttet.                      A legjobbat, amiben nincs hiba. A mi istentiszteletünk is drága, nagy volt az ára: 'Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára.' (Mt. 26.27-28)
Dávid egy alkalommal áldozatra készül. A föld, ahol az oltárnak állnia kell nem az övé. A tulajdonos, amikor megtudja, hogy királya milyen szándékkal jön, ingyen felajánl földet, állatot, tűzifát. Mindent, ami csak az áldozathoz kell. Csak el kell fogadni.                       Miért is ne? Lényeg az áldozat! ? Nem, Dávid másképp gondolkozik: 'Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak!' (II. Sám 24:24)
Mit áldozok Istennek? Maradék időm, maradék erőm, maradék pénzem, maradék tehetségem… Olyan, mintha áldozati állatnak a legrosszabb birkát vitték volna, ami már senkinek sem kell.                      Miért kellett a legjobb állat? Nem volt mindegy, hogy milyen?                      De. Istennek egyikre sem volt szüksége. Õ már akkor is a szívet nézte. Olyan imádókat keres, akik nagyon szeretik őt. Akiknek nem számít, hogy mennyibe kerül. Nem számít?   Mert a belső kényszer hajtja, az őszinte vágy, az igaz szeretet, a kimondhatatlan hála, erős hajtóerők ezek, ha! ha megvannak .

---------------------------------------
UTÓHANG.
S akkor szólt a Mester, keményen szelíden,
Távozz ,Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?...
Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek.
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!...
Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok,
S a végső időkig, - veletek maradok!!! ÁMEN