Van egy ország...

 "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Máté 6,33

 

Sokan keresték már és sokan meg is találták. Ez a tény annál inkább érdekes, hogy nem is egyszerű dologról van szó. Hogy miért? Hát, íme, néhány válasz:

 

1. "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el." /Lk 17,20/

Nehéz valamit megtalálni, ha láthatatlan, mivel mi emberek - bár érzékszerveink igen gyarlóak az állatokhoz képest - legtöbbször a szemünkkel keresünk. Szoktuk is mondani a másiknak, ha nem talál valamit: Nyisd ki jobban a szemed! vagy: Hát nem látod? Pedig majd' kiveri a szemed. A szem tehát nagyon fontos nekünk és olykor azt hisszük, mindent látunk is vele, pedig nem így van. Sok fontos dolog, mint a szeretet, barátság, őszinteség, stb. láthatatlan a szemnek. Innen is tudhatjuk, hogy az Isten országa nagyon fontos!

 

2. "Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van" /Lk 17,21/

Amikor keresünk valamit, de nem találjuk, általában útbaigazítást szoktunk kérni. Például, ha nem találom otthon a kis esernyőmet mindig megkérdem a családom tagjait, hogy nem látták-e valahol. Ez azért is jó, mert Márti, a feleségem, legtöbbször látta és így útba tud igazítani. De Isten országa más. Kevesen tudnak jó útbaigazítást adni, pedig sokan akarnak. Rengeteg vallás van a világon, amiknek a követői mind azt hiszik, hogy ők tudják, hol van. Mégis, ha megkérdezed őket, néha egészen eltérő válaszokat adnak. Így nem tudsz kiigazodni rajtuk. Az lenne a legjobb, ha tudnánk valaki olyannal találkozni, aki már járt ott. De, hogy ezt el tudjuk dönteni, hogy ki ismeri az oda vezető utat, valamit még meg kell tudnunk az Isten országáról. Ha Istennek van országa, márpedig van, akkor az ott van, ahol Ő uralkodik.

 

3. Isten országa ott van, ahol Ő, mint király Uralkodik:

 a. A Mennyben - "Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben," /2Krón 20,6/

Amikor a Bibliát olvassuk, azzal találkozunk, hogy Isten a mennyben van. Az - az Ő királyi székhelye, ott van a világon a legszebb trónterem és benne a leghatalmasabb trón. A Bibliában több próféta is látta ezt a helyet látomásban és én őszintén irigylem őket érte. Jákób látta, hogy az angyalok csodálatos lépcsőkön, mennyei létrákon közlekednek oda, le és fel. Ézsaiás látta, hogy ott is van egy oltár, ami képes megtisztítani minket minden rossz dologtól. Dániel azt is látta, hogy a trónteremben rendszerint sokan tartózkodnak, sőt ott van az Atya teljes dicsőségben, sőt az Emberfia is, hasonló dicsőségben. Ott minden alkalmat maga Isten vezet, és figyelik a földi emberek sorsát. Jézus, amikor a földön járt azt mondta, ott lakni is lehet. Sőt, mindenkinek, aki szereti Őt, Ő maga fog ott helyet készíteni. Amikor felment a mennybe, beleült az Atya királyi székébe és azt akarja, hogy majd mi is ott ülhessünk vele együtt. Mindebből kiderül, hogy a Mennyben valóban Isten uralkodik, mert minden úgy van, úgy volt és úgy lesz, ahogy Ő akarja. Jó lenne már ott lenni!

 b. Mibennünk - "mert ímé az Isten országa ti bennetek van." /Lk 17,21/

Bár még nem vagyunk ott, mégsem kell elszomorodnunk. A legjobbat hagytam a végére: már most ott lehetünk az Isten országában, vagyis az Isten országa lehet bennünk. Ez teljesen logikus, nem? Ha ez az ország ott van, ahol Ő uralkodik, akkor, ha Isten bennünk, vagyis rajtunk is uralkodik, akkor az lehet bennünk is. Sőt, már mi is lehetünk benne! A lényeg: Isten uralmának a megvalósulása! Ha engedjük, hogy az életünkben az Ő elvei érvényesüljenek, ha már most az Ő törvényei szerint éljük az életünket, akkor már most polgárok vagyunk! Akkor már most van mennyei hazánk!

ELIZEUS ÉS A GYEREKEK.  

Ment Elizeus, ment fel a hegyre,

Pajkos gyerekhad csúfolni kezdte;

Bételiek voltak, Akik gúnyolódtak  A prófétán. 

A szent  öreg tűrt  és ballagott csak,

Intette szépen a csúfolókat,

De csak kiabáltak Isten szolgájának

Az intésre. 

 Zörren az erdő, és földühödve

Két medve ront rá a vakmerőkre.

- Tanuld meg hát ebből: Bűnre büntetés jön,

Ne csúfolkodj!

 ------------------------------------------------------------

HISZÜNK EGY ÖRÖK ISTENBEN  -   Németből ford. Jobbágy István 

Hiszünk egy örök Istenben,  Ki trónol fönt a mennyekben.

Ki mindenható, jó Atya, A menny, föld teremtő Ura.

 Hiszünk a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,

Kit vallunk mi egy Urunknak,És ismerünk Megváltónknak,

 Kit Szentlélektől foganva, Szült minékünk Szűz Mária,

Majd Pilátusnak idején,Szenvedett, megfeszíttetvén.

 Meghalt és sírba tétetett,A poklok mélyét járta meg,

Majd holtak honát elhagyta,És harmadnap feltámadott.

 

Most minden egeken felül, Az Atya Isten jobbján ül,

És onnan jő el egykoron Ítélni élők  s holtakon.

 Hiszünk Szentlélek Istenben, Ki minket vezet idelenn,

És hisszük Krisztus egyházát, A szentek egységes nyáját.

 Hisszük, hogy minden bűneink, Megbocsáttatnak vétkeink;

S hogy feltámadunk új testben, Az örök életre. Ámen.        

 ----------------------------------------------

 

 

   Befogadni egymást

 

„Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7)

Feltehetjük a csöppet sem költői kérdésnek szánt dilemmát: vajon befogadó-e az egyházunk, vagy pedig inkább a zártság jellemző rá. Mindkettőre tudunk pozitív és negatív példákat említeni. Az elsőhöz főleg negatív dolgok jutnak eszünkbe: hol, kiket nem sikerült mégsem befogadni a gyülekezet közösségébe. A másodikat sokan éppen erénynek vagy erősségnek tartják: milyen jó hogy ennyire zárt világban, burokban él az egyház: kevésbé tör be a világ, a világiasság a gyülekezetekbe. Véleményem szerint az egyház jövője múlik ezen a kérdésen. Annak a valósága, hogy vajon elhisszük-e magunkról, hogy erősek vagyunk, s hogy az erőnk nem magunkban, hanem Krisztusban van. Ezért nem félni kell az újtól, az idegentől, a változástól, hanem inkább nyitottan fogadni. Ebben persze van kockázat is, hiszen ha valami ismeretlent engedek be az otthonomba, a gyülekezetembe, a szívembe, akkor annak van veszélye is. Pál hasonló dologról ír a Rómaiaknak, akik ugyanezekkel a dilemmákkal néznek szembe. Mi legyen azokkal, akik csatlakozni akarnak a gyülekezethez, akár van hitéletük, akár nincs. Különösen sok veszély jelentettek, akik korábban pogány kultuszokban éltek: mi minden marad meg azokból? Nem lazítja-e fel a gyülekezetet, ha sok idegen lesz? Nem őröli fel a tradíciót az új? Pál egy utat lát: fogadjátok be egymást. Először a szívünkben dőlnek el a dolgok: ha valakit közel engedünk magunkhoz akár fizikailag is, akkor tudunk viszonyba kerülni vele. A gyülekezet erőseinek el kell hordozni a hitben gyengébbeket. Ebben Pál Jézus példáját adja elénk: Jézus sok olyat is befogadott a maga köreibe, közel engedett magához, akiknek a társadalmi konvenciók ismeretében távol kellett volna maradni. De áttörte ezeket a gátakat, ahogy már születésével is áttörte az Atya az ég felhőit, az ég és föld határait.

Amikor a keresztelünk, akkor befogadunk egy gyermeket az Isten közösségébe, az egyházba, a gyülekezetbe. Pedig még nem tett semmit, maximum azt, hogy a világra jött, eszik, alszik és néha rámosolyog a rokonságra. Mi is azért fogadhatjuk be egymást, mert ő befogadott minket. (Bölcsföldi András)

***************************************************************

A nap gondolata:  A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)

******************************************************

Imádság: Úr Jézus Krisztus. Köszönöm, hogy engem is befogadtál. Köszönöm, hogy az életed része lehetek. Köszönöm, hogy nem vagy idegen számomra, és hogy én sem vagyok idegen számodra. Köszönöm, hogy te tanítasz arra, hogyan lehetek én is nyitott és befogadó, hogyan fejezhetem ki az én kis életemmel azt a nagy áttörést, mely során te áttörted a menny falát, és közénk jöttél, hogy tovább bontsd a falakat köztünk. Ámen

---------------------------------------------------------