Sziklaváram

 

 „Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!” Zsoltárok 31. 4.

 

„Ha a Mindenhatónak erejében küzdünk, végül is az örökösök oldalán fogunk állni. Végül is diadalt aratunk. A legnagyobb feladatok, a legveszedelmesebb jelenetek még előttünk állnak. Élet-halál harc vár ránk. Vajon felkészültünk-e rá? Isten még mindig szól az emberekhez. Különböző úton-módon szól hozzájuk. Vajon meghallják-e szavát? Vajon bizalommal tesszük-e kezünket az Övébe s mondjuk-e, vezess, irányíts engem!” (EGW. BT..)

 

Amikor Noé megépítette a bárkát, az emberek bolondnak nézték. Aztán amikor elkezdett esni az eső, és amikor egyre csak emelkedett a víz az emberek kezdtek dörömbölni a bárka ajtaján, és könyörögtek, hogy hagy mehessenek be, de akkor már késő volt. Az idő lejárt. Az ajtókat bezárták, és aki bent volt, az megmenekült, de aki kint maradt, azok mind elpusztultak. Szörnyű félelem és kiáltások. A bárka a megmozdult és ide-oda hánykódott a vízen. Az emberek, akik kint maradtak az utolsó erejükkel próbáltak kapaszkodni, hogy hátha így megmenekülnek. Az állatok a bárkában kiáltással fejezték ki félelmüket, de a háborgó elemek között a bárka biztonságban haladt tovább. „Végtelenül erős angyalok kaptak megbízást megőrzésére.” (EGW PP. )

 

Te vagy az én sziklaváram, Aki menedéket és végső megoldást adsz. Érdekes, ahogy kéri a zsoltáríró, hogy vezess és terelgess. Nem mindig akadálymentes az út, ami a Megváltóhoz vezet, de ha az Úrra bízzuk magunkat, akkor nincs mitől félnünk! 

 

Jerikói kürtök

 

Hét napig szóltak a kos-szarv kürtök

Jerikó város falai alatt,

És Izráelnek dicső Uráé

Volt a hét napon minden pillanat.

Hét napig kérték a segítséget

Józsué, népe, s szentelt papjai:

És hetednapon, ím leomlottak

A bezárkózott város falai…

 

Ó, mennyi ember zárja el lelkét,

Hogy be ne jusson oda semmi jó!

Sok-sok embernek lelke még ma is

Egy-egy zárt város, egy-egy Jerikó.

Bezárják gyorsan lelkük kapuját,

Ha közeledik Isten Igéje,

Hogy be ne jusson oda – bűn helyett –

Isteni áldás, Isteni béke.

 

Figyelje minden Krisztus-követő

Lelkében azt az égi, szép zenét,

Mely elzárkózott, zord szívek előtt

Megmutathatja régi erejét.

„Legyen az Úrnak szentelt a város!”

- Kérje ezt buzgón, hő imáival.

Kiáltsa is! – és fegyverek nélkül

Leomlik mind a jerikói fal!

-------------------------------------------

Észrevetted?

 

Vasárnap reggel más a fény,

És mások az árnyékok is!

Az eldobott szemét

Helyettünk is szégyenkezik.

 

Vasárnap reggel más a zaj!

Harangszót hoz és visz a szél.

Megtisztítja a levegőt,

Mert szavak nélkül is beszél…

Próbáld meg: zárd el a tévét!

A csendből végy lélegzetet!

A vasárnap békessége

Hétfőre is átpermetez!

 

Megtaláljuk-e?

Teremtettünk mi is világot ,
komfortosat-tele lármával,
és kutatjuk:hová mehetnénk
megnyugodni?
Szólni egymással...

Jó lenne egy kicsit pihenni ,
csökkenteni a sebességünk,
kiszállni a körből!
Megállni ,
örülni a tényeknek ,hogy -élünk!

Megtaláljuk-e még a csöndet,
ahol a szél fúj a magasban ,
s a lélek mélyén beszél a Hang
szelíden ,halkan....
 

 

MÉG HULL A MAG...

 

- Még nincs vége, még egyre hull a mag,

A gigászi kéz még egyre szórja,

A nagy példázat még nem vált multtá,

Mert még nem jött el a számadója,

A magvető még egyre szórja...

 

- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!

Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!

Esőre szomjas, kiszáradt rögök,

Fájó ugarok, terméketlenek!

A példa nektek szól, ti - emberek!

 

A magvető - az Isten! A magot,

Az élet-igét még egyre szórja.

Hirdettetik az egész világon,

Hogy a bűnösnek van Megváltója,

Aki a váltságot már lerótta!

 

Odakerült, világ közepére

Az Isten oltára, a Golgota!

Ahol megbékélt veled az - Isten,

Ahol érted halt az Isten Fia,

A kegyelem nagy inspirátora,

 

Aki, ha eljő majd az ítélet,

Odaáll közéd s az Isten közé:

Vérző testével betakar - téged,

És kezét nyújtja a Bíró felé!

- Őt már ne, Uram, már ne sújts felé!

 

- Őérte én a váltságot letettem,

Az ő bűneiért szenvedtem én!

Őérte Te már elhagytál - engem!

Ígéreted szerint Ő az enyém!

- Szerető szívedre hadd hozzam én!

 

- Halld, ó világ! Neked szól az ige:

Békét kínáló drága üzenet...

- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!

- Fájó ugarok, köves vad helyek!

- Szántatlan földek! Szívek! Emberek!

------------------------------------------ 

 

NYOMKERESÉS

 

Az eke szarvára vetettem kezem,

És nem kívánok hátranézni, Uram,

Csak előre, a barázdák során,

hogy a nyomodon vezessen utam.

 

Ha kell, sírva is vetni a magot,

hogy vigadozással arassak majd,

de azt se bánni, hogyha más arat,

és megelőzni mosollyal a bajt...

 

Szeretném meglátogatni a foglyokat,

és fölvidítani a betegeket,

hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,

hogy mindezt megtettem - Veled!

----------------------------------

 

 

NE JÁRJ MAGAD!  

 

Ne járj sehol, soha magadban,

mert könnyen elér a veszély.

Legyen kísérőd utaidban,

ki megvéd, megóv, megsegél.

 

Hisz minkét oldalán utadnak

tátong a mélység, és neked

folyton vigyázva kell haladnod,

s botlástól lábad féltened.

 

A bűnnek réme ékes arcot

öltve magára, jő feléd.

Mézként kínálja gyilkos mérgét,

csábosan rád vetve kezét.

 

Ne járj tehát soh’se magadba’,

bármerre lépj, bármerre menj;

ó, hívj kísérőt oltalmadra

ki bátor, hős és hű legyen!

 

Ez a kísérő, - én testvérem -,

ki lenne más, mint Mesterünk:

Megváltó Jézusunk, ki készen

kalauzul jönni velünk

---------------------------------------------

NE FÉLJ, CSAK HIGGY!   

Ha éjszaka vesz körül és sötétség,

s nem látsz utat a pusztaságon át,

Valaki ott van veled és vezérel

Hűségesen, átszegezett kezével.

Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!

 

Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?

Engedj néki, ha próbál, tisztogat!

Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.

Ha elfáradtál, hordoz erős karja.

Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!

 

Veled az Úr a szenvedés tüzében.

S ahogy az ötvös perceket figyel,

hű tekintete őrködik feletted:

drága aranya tűzben el nem veszhet.

Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.

----------------------------------------

1958 .XI. 2. de      

  Danyek afi. Filipi. 4 : 6 – 9 . –„ Fil--4--6—9--Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”

Minket a Jézus Krisztus vére, a szeretet fonala, fog össze. Kr,-  al  megváltott , Kr,- nélkül bűnös. Bennünket összeköt az ima, Az imának csodálatos ereje van. Az emberek tudnak imádkozni. Legalább is a keresztyénemberek. Az ima egy fegyver. Ezt a fegyvert kevés ember ismeri. Mi a világban élünk, ide tartozunk. Az emberek kísérleteznek, de nem tudják mi az élet. Él valaki azt látják, de mi az, azt nem tudják. Nekünk az élet Kr,- . az Ist,- gyermekének is van érzelme, bú, bánat, kísértés. Ist,- mindent lát és mindent tud. Mért aggodalmaskodol? „Semmi felől  „ ebben a szóban minden benne van. Mikor valaki megtér, akkor lelkét az Úrnak adja, az egyúttal a testét is oda adja. Nem hasznos , a betanult ima,  van előfeltétele az imának. Életünk nagy része a munkába van. Ha tele van lelked, szíved Ist,- igéjével , soha nem húz le a világ. Nem az kell , hogy reggeltől mindig csak imádkozz. Hanem „ dolgozz, és imádkozz!”  „ Tárjátok fel!”  Mindent ki kell tárni Ist.- nek.  Ist,- bele lát az emberbe, de elvárja, hogy az ember is tegyen valamit Ist,- meghallgatja az imát.” Ist,- nek békesége megőrzi szíveteket.”.  Amit olvasol, azt elfelejted, de amit te élsz, át azt nem felejted el. Azt imának hatalmas ereje van. Nem gyönyörűséges szavakból áll az ima. Hittel, őszintén, tárjuk fel szívünk Ist,- nek. Ist,- a békesség Ist,- e. Boldogan tudjuk mondani, hogy az  én Atyám ! Van egy szószólónk a drága, Jé,-Kr,-  Ő lesz a mi közben járónk. Először magadért, aztán a Gyülekezetért, Atyádfiaiért, Ifjúságért, . Van miért hálát adni. És van mit kérni is    Ámen.