Kegyelem.

Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (Rm 6,23)

Amikor erőből, görcsösen, élet-halál fontossággal akarunk valamit, az rendszerint nem jön össze. Azt a megvalósulást érezzük kegyelmi állapotnak, mikor elengedtük a görcsös akarást, feladtuk saját küzdelmünket, bűntudatunkat, félelmünket, kétségbeesésünket, és elfogadtuk azt, ami nem sikerült. A kegyelem azért kegyelem, mert tőlünk függetlenül jön, semmivel sem befolyásolható, nem mi kontrolláljuk. Mi csak megkapjuk.

Mindenki világosan megérzi, amikor a kegyelem megérinti, mert az annyira nagyszerű érzés. Egy bársonyos érintés, mint amikor a langyos szél megérinti az arcodat és a csend körülölel. Valamiféle megváltás, amely könnyűvé tesz, amitől a dolgok hirtelen olyan egyszerűvé válnak. Akkor jön, amikor nem is számítasz rá. Megvigasztal, megsimogat. Egy mély megnyugvás, amely abban az érzésben teljesedik ki, hogy „minden rendben van”.

A kegyelem állapota nem csak azokra a kivételes pillanatokra korlátozódik, amikor „kézzelfoghatóan” megtapasztaljuk Isten jelenlétét. A kegyelem állapota magában foglalja azt az érzést is, hogy szükségünk van Isten szeretetére. Legyünk alázatosak a kegyelemmel szemben, minden idegszálunkkal kívánjuk az Istent! (Prókai Árpád)

A nap gondolata: Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra... de végül eljutottam oda, Isten Igéjének és Szentlelkének a vezetésével, hogy meglássam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az Ő Igéjéből megismernem. (Zwing)

Imádság: Uram! Köszönöm kegyelmedet, mely Jézusért az enyém. A benne kínált megváltás teljes, tökéletes. Nem kell, nem lehet hozzátenni, csak elfogadni és élni benne. Köszönöm, hogy így élhetek naponként. Ámen

Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mk 10,17)

Az evangéliumban egy fiatalember teszi fel ezt a kérdést Jézusnak. És mit mond Jézus az ifjúnak? „Add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem”.

Minden emberben előbb vagy utóbb megfogalmazódik élete nagy kérdése, akár beszél róla, akár nem. Persze az örök életre vágyunk, de most még a földi életünket éljük, és itt azért – mint ahogy gyakran mondogatjuk – nem mennek olyan simán a dolgok. Az örök élet mellett a rövid távú terveinkben szerepelnek az erkölcsi és anyagi elismerések, sikerek is, egyszóval a gazdagság. No és ha szegények lennénk, biztosan üdvözülnénk? Jézus válaszában valójában nem a pénzről beszél, hanem azokról a dolgokról, amelyektől nem tudunk elszakadni, melyekről nem tudunk lemondani, bár tudjuk, hogy üdvözülésünk útjában állnak. Ismerjük fel ezeket a hibáinkat, téves elképzeléseinket, terveinket és próbáljuk elhagyni őket.

Ha megkérdezünk egy fiatalt, hogy mit szeretne elérni az életében, hosszan sorolja elképzeléseit és az örök élet a legritkábban szerepel benne. A középkorú már lényegre törőbb, jó, ha hat-nyolc dolgot szeretne, esetleg már megemlíti, hogy találkozni szeretne a mennyben Istennel és szeretteivel. De ha idős embert kérdezünk, ő már szinte biztos, hogy Isten országába: „haza vágyik”.

És figyeljük csak, mit mond Jézus! „… Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17, 20-21) (Prókai Árpád)

A nap gondolata: Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.

Imádság: Mennyei Atyám! Mennyi minden leköti figyelmemet földi létem során. Pedig tudom, hogy a legfontosabb kérdés az üdvösségről szól. Hálát adok neked az üdvömért, melyet Jézusban kapok tőled kegyelemből. Szeretnék mindezért hálából neked élni és téged dicsőíteni. Ámen

------------------------------------------------

Az evangelizáció alappillérei.

Válaszolni a kérdésekre.
Sok ember hajlandó beszélgetni velünk és kérdéseket tesz fel. Tudnunk kell a válaszokat és szeretettel odaadással beszélgetve válaszolni rájuk. Sok embernek csak a beszélgetés hiányzik, és mikor már ismernek lassan kinyílnak.

I-Thesszalonika 2:7-8--„Mint Krisztus  apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.

Az a szeretet legyen bennünk is más emberek iránt ami Krisztusban volt, és van most is. 

---

Az evangelizáció alappillérei.

Hiteles életforma.
Nem elég beszélnünk az evangéliumról, a szolgálatunknak hitelesnek kell lennie az életformánkon keresztül.
A hitelesség nem egyenlő a tökéletességgel. A hitelesség egy őszinteséget jelent, nem képmutatást.. Egyszerre kell a szolgálati ajándékot és a jellemet építeni. Sokszor hibázunk, de ki javítjuk Isten Szelleme segítségével.
2 Timóteus 2:15-17a,--„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő üres fecsegők elől  pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.”,

---

 

 

Amire csak hit által képes az ember: szeretni azokat, akik nem szeretnek minket.

„Ti azonban szeressétek ellenségeiteket…” (Luk 6:35/a).

A jézusi szeretet próbája az, hogy tud-e valaki szeretni viszont szeretet nélkül, jót tenni hála nélkül és adni viszonzás nélkül. Mi mindig számolgatjuk a szeretet mértékét és határait. Mennyit engedhetek meg, meddig mehetek el, mit várhatók ezért cserébe embertársamtól.

Jézus tanítása szeretne ebből az állandó görcsös méregetéséből felszabadítani minket. A lényegre irányítja a figyelmünket: az igazi szeretet nem azt nézi, hogy mit várhatok embertársamtól, hanem azt, hogy mit adhatok embertársamnak.

Jézus gyökeres irányváltoztatást követel a tanítványoktól. Az ö követői, az ő egyháza is benne él az ellentétektől szenvedő emberi világban De nem szaporítja azt még egy ellentéttel, az egyház és a világ ellentétével, hanem a maga részéről átlép ezen, sőt nem létezőnek tekinti ezt az ellentétet. A jézusi szeretet szolidaritást vállal a másikkal, nem törődve azzal, hogy lesz-e belőle előnye.

Ez a jézusi szeretet az, ami egyedüli megoldást jelenthet ma is a gazdasági, a társadalmi, a népi, faji világnézeti és vallási ellentétekre.

----------------------------------------------

Az evangelizáció alappillérei.
Szenvedés az evangéliumért.
A konfrontálódást vállalni kell az evangéliumért, de csak bölcsen. Az igazságot nyugodtan higgadtan finoman közölni kell, és nem vitatkozva, hanem szeretettel.
Az emberi lelkesedés tüze kialszik, ha az elhívásunk meg fog próbáltatni, de ha Mennyből táplált tűz van bennünk, akkor az égni fog akkor is, amikor az életünk nehéz időszakon, próbán megy keresztül.
Filippi 2:5-11,--„ Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 1hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;  és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Gondoskodás.

 

  „Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.” Zsoltárok könyve 104. fejezet 27-28. verse

A feleségemmel vasárnap délutántól egészen estig egy vak fiúval beszélgettünk. Jelenleg 33 éves. 27 éves korában veszítette el a látását teljes mértékben minden (ahogy ő fogalmaz: minden elsötétült) Programozóként végzett és dolgozik ma is. Mellette jogot hallgat, egy szervezet alelnöke. Egy jóképű, sportos fiatalemberről van szó.  Ahogy hallgattam a szavaiból azt vettem ki, hogy neki az- az egyik életcélja, hogy segítsen a hozzá hasonló személyeken.                 Ez ad számára reményt és célt. A beszélgetésünk egy pontján elhatároztam, hogy megkérdezem: „sosem vádoltad Isten ezért a helyzetért?” Azt mondta: nem, ez eszébe sem jutott. Örül annak, hogy ez felhívta a figyelmét arra, hogy milyen fontos hogy az embertársainkkal jót tegyünk!

Ez igen! Gondoltam magamban, és habár rettenetesen sajnálom a helyzetét mégis sokkal előrébb tart az életben, mint sokan mások. Neki az a fontos, hogy másoknak jobb lehessen. Ez teljes mértékben szemben áll azzal, ahogyan a világ ma gondolkozik. Amíg ma mindenki a maga javainak a felhalmozását kergeti, egy fiatal vak ember felhívja a figyelmünket arra, hogy lassan kihal a társadalmunkból az emberi jó érzés. Kérdem én: el kell veszítsük a látásunkat, hogy rá jöjjünk arra, hogy mi a helyes? Kell valamilyen tragédiának történnie ahhoz, hogy felébredjünk az elképzelt világunkból? Miért akarjuk ezt megvárni?

Az Isten gondoskodik minden emberről, és ha valamennyien megelégedettséggel vagyunk abban a helyzetben, amit nekünk az Isten szánt, és e mellett még kitűzzük célnak azt, hogy másokon segítsünk, hiszem, megtaláljuk a helyes utat. 

-------------------------

 

 

 

 

Terméketlen fügefa.

 

"Vágd ki!" szól az Úr ekképpen, "Miért foglalja a helyet?

Más fa had legyen helyében, Itt a kertben nem lehet

Terméketlen fügefa!"      

 

"Még egy évig" esd a Kertész, "Hagyjuk élni ezt a fát,

Jó szíved ha ennyit elnéz, Talán nem is lesz majd tovább

Terméketlen fügefa.

 

Megkapálom, megtrágyázom, Gondosan körülnyesem,

Téli fagyba, hogy ne fázzon, Befödöm hűségesen

Terméketlen fügefát".

 

"Kedvedért hát," szól a Gazda, "Még egy évig itt marad,

De kivágom, mint a gazt, ha Még gyümölcsöt úgy sem ad

Terméketlen fügefa."

 

Még egy évig, - vedd eszedbe,- Gondoz, ápol Jézusod,

S ha gyümölcsöt nem teremsz te, Hogy mi vár rád, jól tudod,

Terméketlen fügefa!

----------------------------------------------------------

Wass Albert  - A bujdosó imája.
Uram, ki fönt az égben lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében.
Az emberek agyára áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak, mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz, a gonosz visszavet.
Legyen megint az ember képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettük jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát. Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját váltsad föl virradatra.
Az emberi világos szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen. Üljön jóindulat
a kormányszékeken. Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver s élhessen szabadon,
e földön minden ember. És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor. Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából. S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen: a népek közt, Uram
nekem is van egy népem. Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred, úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek. Mások bűnéért is
őt verte ostorod. Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott. Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára s jótettének soha,
csak bűnének volt ára. Uram, adj békességet
a Kárpátok között! Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött. Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak. Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat. Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat! Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret: engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered. Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég! Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét. Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán. Nyugodjék meg kezed
gond verte otthonán. S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot: jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt, ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen, hallgasd meg könyörgésem.
 ---------------------------------------------

LÁTHATÓ AZ ISTEN.

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

------------------------------------------
 Vizek felett..

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.

Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
valakinek valóra váll
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne boldogsága.

Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölő fekete éjek
az Ő álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
őrlése száz malomkeréknek:
minden, amit reám mérnek:
simogatás egy Sortestvérnek.

Mint tenger-őr elnézek messze,
csalnám a vihart magam ellen,
vigyáznék: az Ő vitorlája
mindig fehéren lengedezzen,
s ahova akar, oda menjen.

Ó Istenem, de szép is volna:
így örködni valakiért
vizek felett az őrtoronyba.
---------------------------------------------------------------- 

EGY A SZÜKSÉGES.     

 

Márta:

Mester, nézd, a munka terhe Mind csak énrám nehezül,

Máriát hiába várom, Ő csak itt ül tétlenül.

 Hogy ne tennék én meg érted Bármi munkát örömest,

Ám az ő vendége is vagy, Ne legyen hát ő se rest.

 Hogyha úgy szeret, mint mondja, Hát mutassa meg hamar,

És ne hagyjon egymagamra, Tud segítni, ha akar.

 

Mária:

Drága Mester, ó, ne küldj el, Hagyd figyelnem hangodat,

Szomjas lelkem erre vágyik, Igéd égi tápot ad.

Márta tudja, kész örömmel Dolgozom minden napon,

De most, - lábaidnál ülni - Ez egyetlen óhajom.

 Új erővel osztom én meg Márta gondját, terheit,

Majd, ha lelkem szomjas földje Szent Igéddel megtelik.

 

Az Úr:

Márta, látom, hogy serény vagy, Futsz és fáradsz szüntelen,

Rá se értél megpihenni, Vagy beszélni énvelem.

Ámde, amíg értem fáradsz, Lelked mélye háborog,

S ez mutatja, - értsd meg, Márta, - Egy a szükséges dolog.

Hozzám jönni, tőlem venni, Mit nem adhat senki más,

Nálam van csak bűnbocsánat, Békesség, megújulás.

 Nálam van a szolgálatra Elkészítő kegyelem.

Aki nem vett, nem is adhat, S munkája gyümölcstelen.

 Mária hát jól választott S példát mutat néked itt,

Ez a jobb rész, s ki megnyerte, Attól el nem vétetik.