Odaszántság.

“Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy én nem tehetek róla, ha közületek valaki nem fog üdvözülni.” (ApCsel 20:26)

 A céltudatosság után következik az odaszántság. Ha tisztában vagyok azzal, hogy mi életem célja, és mire szól elhívásom, az még önmagában nem elég. Szükséges, hogy magamat teljesen annak szenteljem, amire Isten elhívott. Mivel Pál ezt tette, joggal mondhatta el, hogy nem rajta múlik senki rossz sorsa, ő ugyanis mindenkivel megosztotta az evangéliumot, mindenki felé szolgált, hogy hitében növekedhessen. Az odaszánás pedig olyannyira Isten parancsa, akár csak az engedelmesség: “Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek” (Róm 12:1, EFO). (T.S.K.)

Imádság: Uram! Az, hogy megváltottál, belőlem hálát és odaszántságot vált ki. Szeretlek és szolgállak örömmel. Ámen

A nap gondolata: A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Victor János)

--------------------------------------------

De vannak néhányan közöttetek  akik nem hisznek. mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. És így folytatta: " Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"
Simon Péter így felelt: " Uram, kihez mennénk?                                      ÖRÖK ÉLET BESZÉDE VAN NÁLAD:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              János 6:64-68,

Ezek a szavak a mi életünkre nézve is igazak. Jézus most is tudja ki az aki kitart mellette, és ki az aki csak fellángolásból vagy más valami okból tér meg.
Jézus sokszor kijelenti, " Én és az Atya egyek vagyunk." az Atya minden gondolatát ismeri, de az Atya a szívek vizsgálója, tudja ki az aki igazán keresi az igazságot, akinek a szíve őszintén vágyódik az üdvösségre. Nem magunknak köszönhetjük ezt a kegyelmet, hanem a mi Mennyei Atyánknak, aki ismeri szívünk legbensőbb vágyát és alkalmassá tesz minket arra, hogy az ő szolgái legyünk.
Mert a vágyaink mellett, rengeteg hibánk, bűnünk volt és van, de van aki nyeseget, helyreigazít; a mi megváltó Jézusunk.

 

Üres hely.

Üres egy hely az Isten házában. Üres… Valaki hiányzik ma                   Beteg talán?… vagy elfáradt nagyon?… Vagy Sátán tartja őt fogságban?…                                                                                                              Üres egy hely az Isten házában .Üres… Hol lehet? – gondolkodunk.          S keresi szemünk, aki hiányzik, Érette buzgón imádkozunk.                         Üres egy hely az Isten házában Üres… És Jézus utána megy,                    Keresi azt, ki eltévedt messze, Keresi ó, mert drága az egy.                          Keresi Jézus, míg megtalálja, Keresi fáradhatatlanul,.                                              Keresi reggel, délben és este, Keresi éjjel, álmatlanul.                                      Keresi… Keres… Mert úgy hiányzol! Gyermekem! – szólít – siess haza!                   Hiányzol nekem… Üres a helyed…Szívemben is. Jöjj, siess haza!

-----------------

AZ IMA.  

Fohász az ima, tiszta, szent beszéd, A lélek lélegzetvétele ez.                  Ha nincsen ima sem már ajkadon, Ne csodáld, ha az élet megsebez.                Mi kötne össze Istennel, ha nem  Az őszinte és tiszta, szent ima?             Kihez mehetnénk, hogy múljon bánatunk, Ha Istenre nem gondolunk soha? Amíg a szívünk imádkozni mer, Amíg Istennel szóba állhatunk, Jöhetnek vészes, sötét, bús korok, Mi győzünk, soha el nem bukhatunk!   Imádkozz lélek -  az ima örök. Mondd el Istennek szíved panaszát,               Az ima Istenünkkel összeköt, Az ima vigaszt, enyhet ád.

-----------------------------------------------

 Szellemi paráznaság ítélete Ezékiel 23,1–11.45–49
Isten sokszor használja a házasság képét az ő népével való szövetségének bemutatására, és a paráznaságot a szövetségi hűtlenség illusztrációjaként.  A próféták közül először Hóseás próféta hasonlítja népét parázna nőhöz (Hós 1,2; 2,4). Tanulmányozott fejezetünkben Izrael és Júda úgy jelenik meg, mint az Úr két felesége. Az egyik neve Oholá, ő Samáriát (Izraelt) jelenti; a másiknak neve Oholibá, ő Júdát (Jeruzsálemet) jelenti. Oholá, azaz Samária bűne az volt,
hogy hol Asszíriához fordult (5–7. v.), hol Egyiptomhoz (8. v.). Oholibá, azaz Jeruzsálem bűne pedig az volt, hogy Asszíriához (12. v.) és Babilóniához húzott a szíve (14. v.). A politikai szövetségek nyomán a pogány befolyások elkerülhetetlenné váltak. Isten ítélete mindkét ország esetében bekövetkezett. Isten vágya az, hogy érjen véget a „paráznaság”, a vele szemben elkövetett hűtlenség. Isten Krisztuson keresztül szövetségre lépett velünk. Vőlegényünk
lett, mi pedig az ő menyasszonya lettünk. Emlékezzünk a megtérésünkkor tett ígéretre, és legyünk mindhalálig hűségesek hozzá, hogy elnyerjük az élet koronáját (Jel 2,10)!
----------------------------------------------------------------------

Szentek legyetek! Efézus 5,1–14
„Szent az Isten, szent, szent, szent az ég Ura!” – jelenti ki egy jól
ismert énekünk. Igen, Isten szent. Az egész Szentíráson keresztül így ismerhetjük meg őt. De nemcsak Isten szent, hanem az ő népének is szentnek kell lennie: „Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok” (3Móz 20,26). Istennek elengedhetetlen elvárása gyermekeitől a szentség, hiszen nélküle senki sem láthatja meg őt (Zsid 12,14).
A szent élet ott kezdődik, hogy az ember átéli a 8. vers csodáját:.                „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban”.    A bűnös ember megtérése, megváltása ez Jézus Krisztus által, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívja el (1Pt 2,9) mindazokat, akik neki engedelmeskednek. Isten nélkül, a világosságra való jövetel nélkül, nem lehet szent életet élni. A szent élet Isten munkája az életünkben, mi magunkból kipréselni azt képtelenek vagyunk.
A szent életet cselekedeteink vagy gyümölcseink mérik le. Jézus azt
mondta, hogy „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7,16).                         Az Úr Jézus az embert egy fához hasonlítja, amelyről annak gyümölcse alapján tudod megállapítani, hogy milyen fajta: „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Mt 7,16–17)
Ha őszinték vagyunk és megnézzük cselekedeteinket, le tudjuk mérni,
hogy hol is állunk a szentség területén. Igénk bemutatja a szentségtelen,
bűnös élet gyümölcseit, szemben a tiszta élet gyümölcseivel. A sötétség haszontalan cselekedetei a következők: paráznaság, tisztátalanság, nyerészkedés, szemérmetlenség, ostoba beszéd, kétértelműség.                      Az apostol határozottan kijelenti, hogy ezek nem illőek a szentekhez, és még szóba sem kellene kerülniük közöttük (3–4. v.). Ezzel szemben van a „szentekhez méltó élet”, amelynek gyümölcse a jóság, igazság és egyenesség (9. v.). Pál felszólít, hogy ítéljük meg, mi kedves az Úrnak (10. v.). Jöjjünk alázattal az Úr elé ezen a vasárnapon, és imádkozzunk Dáviddal együtt: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat” (Zsolt 139,23)! Kérjük a békesség Istenét, hogy szentelje meg teljesen életünket! Őrizze meg lelkünket tisztán, elménket és testünket épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

(1Thessz-5,23)! Legyen ott szívünkben az énekíró óhaja: „Úgy szeretnék én szent lenni! Add, Atyám, hogy az legyek!”
Isten népének komoly, istenfélő, elhivatott vezetőkre van szüksége: „Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó” (Péld 11,14). Isten mindig gondoskodott népe számára elöljárókról, akiken keresztül az ő akaratát közölte. Ők azonban nem mindig teljesítették a Felségesnek tett fogadalmaikat (Zsolt 50,14).
A 22. fejezet összefoglalja az ország, a vezetők és a nép bűnét, és ítéletet hirdet felettük. Minden rangban és funkcióban lévő ember hozzájárult a nemzet vétkességéhez és büntetéséhez, mégis a legnagyobb felelősség a vezetőkön volt, akik istentelenségükkel nemcsak magukat, de a népet is félrevezették.
Ezt marasztalta el az Úr Jézus korának vallási vezetőiben is (Mt 23,13).
Igénk az ország bűnösségének kihirdetésével kezdődik: „Tisztátalan föld
vagy” (24. v.). Súlyos vád volt arra az országra nézve, melynek szentnek, tisztának kellett volna lennie. Szomorú, hogy a benne lakó választott nép bemocskolta idegen istenek oltáraival és tisztátalan életvitelével. Isten ezután a nép különböző tisztségviselőinek mondja el a vétkét. A prófétákkal kezdi, akiknek élete és szolgálata is bűnös. Pénzsóvárak, harácsolók és kegyetlenkednek a néppel (25. v.). Isten nevében beszélnek és prófétálnak, de hazudnak, mert Isten nem szólt, nem kaptak üzenetet (28. v.).
A papok is vétkesek, leginkább a törvénnyel szemben, amit nekik kellett
volna hirdetniük, megélniük és számon kérniük a népen. Ők azonban
nem tudtak különbséget tenni a szent és a tisztátalan között, ezzel meggyalázva Istent és a szolgálatot (26. v.). Akirályok nyereségvágyból gyilkolnak, a ragadozó farkasokhoz hasonlóak (27. v.). Utoljára az ország népe van említve.
A vagyonnal rendelkező szabad polgárokat jelenti ez, akik a nyomorultakkal, szegényekkel és a jövevényekkel szemben törvénytelenségeket  követtek el (29. v.). A nép szomorú helyzetének leírása után a 30. versben szívünk összeszorul Isten szavait olvasva: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért... de nem találtam”. Keresett Isten egy embert, akit szolgálatába állíthatna, de nem talált. Isten ma is keres: istenfélő vezetőket keres népe számára; keres munkásokat az ő aratásába, mert „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37). Kész vagy-e, kedves testvérem, a mai elvetemült és gonosz (2Thessz 3,2) emberek között vállalni Istent és az ő munkáját? Isten keres! Engedelmeskedj neki!
-------------------------------------------------------
A harag törvényszegés Galaták 5,13–18
A felolvasott szakaszban a „harag” kifejezés nem fordul elő, csak a következő felsorolásban, ahol a test cselekedeteit veszi sorra a levél írója. Az összefüggésből azonban kiderül, azért van szükség arra, hogy a testvérek szeretetben szolgáljanak egymásnak, mert megkísértette őket, hogy „egymást marják és falják”. A harag a test cselekedete, a lelki élet betegsége. Mint minden betegséggel szemben a legsikeresebb harc a megelőzés, a haragot legjobb a szeretetben való szolgálattal megelőzni. A szeretet megkönnyíti a szolgálatot, örömöt
szerez a szolgálat végzőjének, és annak is, akit szolgálatban részesít. Ebben is örök példaképünk marad az Úr Jézus. Ő mindenkinek szeretettel szolgált tanítása, jótéteménye és példaadó élete által. Pál apostol őreá irányította a hívők figyelmét, amikor azt tanította: „Az - az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil 2,5). A harag a szeretet törvényének megszegése. Ha ez csak érzelmi szinten jelenik meg, a világi törvény nem bünteti, csak amikor tettlegességgé, esetleg gyilkossággá válik. Az Úr bennünket már az érzelemtől is óv, mert tudja, hogy magunknak is ártunk vele, de nagyon könnyen másoknak is.
---------------------------------------------------------------
Az Istentől elfordulóktól elfordul az Úr Ezékiel 20,1–4.24–26.30–38
A 20. fejezet felirata: történelmi lecke Izrael hűtlenségéről. A lecke valóban azért van, hogy tanuljunk belőle. Valaki egyszer azt mondta, hogy „megtanulhatjuk a történelemből, hogy az ember nem tanult a történelemből”.
Pedig mennyire egyszerű lenne megtanulni, például a mai igéből,
hogy az Istentől elfordulóktól elfordul az Úr. Világosan mutatja ez az események valódi sorrendjét. Nem úgy van tehát, hogy Isten elfordult volna népétől, csupán azért, mert ilyen kedve van, vagy mert megunta volna őket. Kegyelmes szeretetével kiválasztotta népét.
Ő hű volt hozzájuk, ígéreteit betartotta. Azonban népe hűtlenné lett hozzá, elfordult tőle. „Mivel törvényeimet megvetették, a nyugalom napjait meggyalázták, és atyáik bálványain járt szemük, ezért én is hagytam, hogy legyenek olyan rendelkezéseik, amelyek nem jók, és olyan törvényeik, amelyek által nem élnek.” (24–25. v.)
Isten a bűnt sokszor azzal bünteti, hogy engedi megvalósulni, hogy a következményekből tanuljon az ő népe. Nem akarja, hogy olyanok legyünk, mint a többi nemzet, mint a világ, de ha igéjével és szeretetével nem tud visszatartani, akkor megengedi, hogy bűneink következményeit learatva térjünk vissza hozzá. Ne fordulj el az Úrtól, de ha már megtetted, fordulj vissza hozzá!