JÓVAL FIZETNI A ROSSZÉRT
Mit akart az apostol igazából kifejezni 1Pt 3:8-12 verseiben? Milyen közvetlen módon alkalmazhatjuk ezeket az elveket saját életünkben?
Jézus magasabbra emelte a mércét a „szemet szemért" alapállásnál, amikor követőinek meghagyta, hogy fordítsák oda a másik arcukat is (Mt 5:38-39). Ez akkor forradalmi gondolatnak számított – de számos kultúrában és hagyomány között még ma is az. Sajnálatos módon a keresztények is csak ritkán fizetnek jóval a rosszért. Jézus tanácsa azonban töretlenül így hangzik: „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11:29).
Egy kisgyermekes házaspárnak komoly problémái adódtak a szomszédikkal. A szomszédok többször csúnyán megrótták a fiatal szülőket amiatt, hogy gyermekeik számára különböző játékokat helyeztek el a saját kertjükben, amelyeken a kicsik játszottak. Kifogásokkal éltek az udvar bizonyos részei miatt, és hangoztatták, hogy ez meg az mennyire zavarja őket. A fiatal párnak egyáltalán nem volt ínyére a durva és kellemetlen hangnem, hiszen semmivel nem hágták át a jó szomszédság szabályait. Amikor a gyümölcsösből leszüretelték az almát, a fiatalasszony elhatározta, hogy két tálca friss almás bélest visz át a szomszédoknak, akik örömmel el is fogadták a süteményt. Egyszerű kedvessége sokat javított a kapcsolatukon, valószínűleg azért, mert a zsémbelődő szomszédok nem is gondolták, hogy így fognak viszonyulni hozzájuk azok, akiket addig ők folyton szekíroztak.
Dávid mivel fizetett Saulnak, aki az életére tört (1Sám 24:4-6)? Mit árul ez el a jelleméről? Miért kellene hasonló lelkülettel viseltetnünk nekünk is, kiváltképp, ha olyan emberrel van gondunk, aki valamilyen módon szintén „az Úrnak felkentje"?
Sámuel első könyve négy olyan esetet jegyez fel, amikor Dávid kifejezte, hogy erkölcstelen dolog kezet emelni az Úr felkentjére. Többször is adódott volna alkalma bosszút állni, ő mégis inkább igyekezett közeledni a királyhoz és megbocsátani neki. Dávid úgy döntött, hogy az alázat és az istenfélő magatartás útját választja azzal az emberrel szemben, aki kifejezetten gonoszul bánt vele.
Vajon nem erre kellene mindannyiunknak törekedni, bármilyen helyzetben is vagyunk?

---

"A lusták mindig valamit szeretnének tenni." Vauvenargues
"A szomorúaknak lassan, a vidámaknak gyorsan telnek az órák." Don Bosco
"Azért eszünk, hogy éljünk, Nem azért élünk, hogy együnk." Don Bosco
"Felejtsd el magadat, akkor sohasem feledkeznek meg Rólad" G. Richedn
"HA a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!" John Bunyan
"Bizonyos, hogy ott történik legkevesebb, ahol legtöbbet beszélnek róla, mit kellene tenni." Szőllősy
"Miképpen egyeztethető az össze, hogy valamely szobor, vagy festmény szemlélésénél, azonnal felismered, hogy abban művészet rejlik. Vagy egy távoli hajó haladását látva, nem kételkedsz abban, hogy azt emberi ész és mesterség hozta mozgásba, amíg a világot, mely magába foglalja az összes remekművet művészeikkel együtt, ész és értelem nélkülinek tartod." Cicero
"A süketnek a zenét, a vaknak a színeket megmagyarázni épp olyan nehéz, mint a hitetlenek a hit örömét elmagyarázni." Uwe Martin Schmidt
"Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik." G. B. Shaw
---------------------------------------------

AFORIZMÁK
A film a modern világ népmeséje.
A végtelen jelképe a reggeli nyújtózkodás.
A megismételt mutatvány a siker próbaköve.
Minden hangszer hamisan szól, ha a dallam hazudik.
Szép a szerénység, de sajnos szerény a szépsége is.
Ha eltér a véleményünk, a barát is idegen.
Ha nem utazunk sehova, akkor is "úton" vagyunk.
Aki nem gondol a halálra, megveti az életet.
A békét nem kell védeni, elég megőrizni is.
Nincs a fegyverviselésnél rútabb divattorzulás.
Akik hangra gyulladnak, maguk tüzén égnek el.
Egy lépés is lehet örök és egy perc is lehet végtelen.
Minden szószék a szavaink trónusa.
Az idő óralapján a Költészet a mutató.
A sziklát is védeni kell, ha a csúcsán virág terem.
A rágalom felfújt léggömb az igazság madzagán.
Minden óra más hangon üt, de egy időt jelez.
Hogy forralhat bosszút, akinek a tüze kialudt?
Lehet, hogy a hallgatás csak megdermedt gondolat?
---------------------------------------------
Szent-Gály Kata :A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll -csend a csendben-
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged
Keresztúton ,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6) Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...? Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...? Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...? Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

KRISZTUS KÖVETÉSE
Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.
Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan
---------------------------------------------
Csak úgy, az életért
Szeretek élni.
Néha persze rajtam is eluralkodik
a vad, kétségbeesett,
elviselhetetlennek
tűnő szomorúság,
de ha már túl vagyok rajta, tudom,
hogy pusztán létezni, életben lenni
nagyszerű dolog.
Agatha Christie
-,,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Albert Schweitzer
Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
Stephanie Ericsson
-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-,-,
Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiségszenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat.
Victor Gollancz
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Az ember úgy enyhíthet igazán saját fájdalmán, ha osztozik mások fájdalmában.
Madame De Maintenon
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-

Egyezzünk meg valamiben... ha találkozunk egymással, és rámosolygunk a másikra, még olyankor is, amikor nagyon nehezünkre esik mosolyogni... mosolyogjunk vissza - tegyük meg ezt az apró szívességet.
Teréz Anya
-------------------------------------------

Péter
Hűvös tavaszéjszaka van.
Lobog a tűz az udvarban…
- Talán te is vele voltál?
Galileus nyelven szóltál!
- Igaz, hogy szóm galileus,
De nem tudom, ki a Jézus!

Megkötözve most kísérik…
Valakinek szíve vérzik.
Szíve vérzik, lelke zokog:
- Uram, tudom, hitvány dolog.
Megtagadtam szent nevedet,
Te is tagadj meg engemet…

Egy tekintet a menetből,
A tiszta és szent szemekből:
- Péter fiam, tudok mindent,
Megbocsátok, áldd az Istent!
Könnyeidet megszentelem:
Követni fogsz a kereszten!
------------------------------------------
Saul – Pál ---------
Zsinagógákban bátran prédikál,
Hitvallomást tesz a Krisztus mellett,
A népek közé téríteni jár,
És vigasztalja a szegényeket…
Hirdeti fennen a szent tanokat,
Tömlöcöt, botot szenved az Úrért,
De tűrve, sírva, vitázva sokat,
Meghalni is kész Jézus Krisztusért!
Jár-kel Saul, a választott edény,
Barnabással, majd Silással megyen.
Csodákat művel, - gazdag és szegény
Epedve várja messzi földeken…
Országokat jár, majd tengerre száll,
Tanít, hisz, remél, - nem csügged soha!
A vad Saulból így lesz szelíd Pál,
A keresztyének nagy apostola!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
AZ Ő akarata szerint

Es EZ AZ a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit AZ Ő akarata szerint, meg hallgat minket. Es ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvan nekünk, Amit Kertünk Tole. - 1JÁNOS 5., 14.. 15..

AZ emberek emlékeznek ARRA, hogy János a kifejezést használta EZT: "Az Ő akarata szerint" Es ugy Velík, IGY Kell imádkozniuk: "Uram, tedd meg EZT vagy AZT, ha a Te akaratod." Ha azonban akkor is beillesztjük a kifejezést EZT AZ imába, amikor Isten Igéje MÁR kijelentette, hogy amiért imádkozunk az AZ Ő akarata - ezzel AZT valljuk meg, hogy NEM hisszük Isten Igéjét. AZ ilyen Fajta ima pedig tartózkodás köd működni.

Hogyan tudhatjuk meg, hogy mi Isten akarata?

Isten akarata AZ Ő Igéje! A Bibliából ismerhetjük meg Isten Rank vonatkozó akaratát - Mert a Biblia Isten akarata, AZ Ő Szövetsége ES AZ Ő rendelése. Isten Rank vonatkozó akarata pedig az, hogy mindaz a MIÉNK legyen, Amirol Ő MÁR gondoskodott! Először meg Kell keresnünk azokat AZ Igéket, amelyek felfedik Isten rangot vonatkozó akaratát. Majd odajárulhatunk Isten ELE Nagy bátorsággal: "... EZ AZ a BIZODALOM, amellyel Őhozzá vagyunk ..." Amikor olyan dolgokért imádkozunk, amelyekről Isten Igéje AZT mondja nekünk, hogy Ezékiel AZ Ő akaratában vannak, akkor tudjuk, hogy meghallgat bennünket! Ha pedig tudjuk, hogy Isten meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy megvan nekünk, Amit Kertünk Tole. Tudjuk, hogy megvan, dicsőség Istennek!

Megvallás: en bátran járulok Isten Ele. Ha kerek valamit AZ Ő Igéje szerint, tudom, hogy Ő meghallgat engem! Es tudom, hogy amikor meghallgat, megvan nekem, Amit Kertem tole!

--------------------------------------------

Az irgalmas szamaritánus felebarátja

Isten törvénye útjába állhat egy ember megmentésének? Az irgalmas szamaritánus példázata többek között erre a kérdésre keresi a választ.

 Jerikóba vezető út

Lk 10,30-37)--“Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

Az előző részben tisztáztuk, hogy Jézus korában ki mindenkit jelölt a felebarát fogalma. Olyan közeli, felelős kapcsolatot jelentett, melynek határai semmiképp nem terjedtek a zsidóságon túlra. A törvénytudó kérdése tehát nem a fogalom jelentésére, hanem a felebarátiság határaira vonatkozott, vagyis arra, hogy Jézus szerint mekkora a felebarátok köre, kik férnek bele ebbe a halmazba.

Jézus három szereplőt ad elénk a példázatban: papot, lévitát, Szamáriait. A papról a görög szövegben olvasunk egy érdekes kiegészítést, miszerint lefelé ment (katabainó). Ez azért fontos, mert Jerikó a föld legmélyebben fekvő városa – tengerszint alatt kb. 250 m –, míg Jeruzsálem hegyen épült város – tengerszint felett kb. 730 m. Az, hogy a pap lefelé ment, azt mutatja, hogy Jeruzsálemből Jerikó felé tartott. Ebből láthatjuk, hogy nem szolgálatba igyekezett. Ha úgy lett volna, jogosan kerüli el a félholtat, hiszen a vér vagy egy halott érintése tisztátalanná tette volna őt, ami miatt alkalmatlanná vált volna a szolgálatra. Ugyanez érvényes a lévitára is, aki templomi szolgáló volt. Ők mindketten Isten és a nép közötti közvetítők, ami egy felelős és – spirituális értelemben – közeli kapcsolatot is jelentett. A kapcsolat a másik irányból, a köznép oldaláról is felelősnek számított, hiszen a papok és léviták eltartása a nép kötelessége és felelőssége volt. Ilyen szempontból tehát beleillettek volna a felebarát kategóriájába.

A Szamáriaiakról mindez egyáltalán nem volt elmondható, ugyanis a vallásos zsidóság szemében rosszabbnak számítottak még a pogányoknál is. Néhány magyarázat azzal támasztja alá a szamaritánus cselekedetét, hogy rájuk nem vonatkoztak a tisztasági törvények – ez esetben a vér és a halott érintésének tilalma –, ám ez nem igaz. A Szamáriaiak az ún. szamaritánus tórát használták, ami több ponton is különbözött a jeruzsálemitől, de azt tudjuk, hogy a tisztasági törvényeket olyan komolyan vették, hogy azt még a zsidóság is kénytelen volt elismerni. Miért érintette mégis a példázatban szereplő szamaritánus a félholt embert?

Jézus nagyon sok alkalommal bírálta kora törvénytudóinak felfogását. Ez a példázat jól mutatja ennek a felfogásbeli különbségnek a lényegét. A példázatbeli szamaritánus nem a törvény pontról pontra való betartására törekedett – tehát, hogy egyetlen rendelkezését se szegje meg –, hanem a törvény szellemének megfelelően cselekedett. Az isteni törvénynek ugyanis van egy belső hierarchiája, amelynek csúcsán a legfőbb parancsolat foglal helyet, Isten és a felebarát szeretete. Nem véletlen, hogy Jézus kérdésére a törvénytudó is így felel:

“Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”                               (Lk 10,26-27-)