2017. július 17., hétfő


Isteni fizetség

aki mást felüfít "...aki mást felüdít, maga is felüdül." (Péld 11,25)
Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát.                                         Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam.                        Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem.                   Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem.                                                              Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet.                   (Ézs 58,11). „-
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.

Ezt az Úr maga ígérte, de csak akkor, akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit.

Félthetem betegesen magamat, amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek. Vízgyűjtőm csaknem elapadt, nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Ahogy folyik a víz kifelé, úgy töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám gondol és feltölti! Halleluja!



 

 

Nyereség ajándékozás által

Az ajándékozó bővelkedik... "Az ajándékozó bővelkedik..."
(Péld 11,25)

Ha szeretném, hogy a lelkem gazdagodjék, nem szabad felhalmoznom a javaimat, hanem szét kell osztanom a szegényeknek. A számítás és fösvénység csak a világban vezet gazdagsághoz, de ez nem Isten szerint való, mert Ő ezt mondja: "

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld 11,24).

 A hit gazdagodik, miközben ad. Ezt kell újra meg újra kipróbálnom, és számíthatok rá, hogy bőkezűségemnek olyan nagy gazdagság lesz a jutalma, amilyen csak a javamat szolgálja.

Lehetséges, hogy gazdag leszek. De nem leszek túl gazdag. A túl nagy anyagi jólét olyan nehézkessé tenne, mint amilyenek rendszerint a kövér emberek: a világiasság "emésztési zavaraival" küszködnék, már nem érezném Isten áldásainak ízét. Ha elég javam van ahhoz, hogy egészséges legyek, érjem be vele; ha kielégítő anyagi helyzetet ad az Úr, legyek megelégedett.

Van azonban lelki-szellemi gazdagság is, amelyre sóvárogva kell törekednünk. Ez az Isten ügye, a gyülekezet és embertársaink iránti bőkezűségünk révén növekedik. Ebben nem szabad fukarnak lennünk, nehogy megszegényedjünk szívünkben. Légy nagylelkű adakozó, mert így hasonlítasz majd egyre jobban az Úrhoz. Ő az életét adta érted, hogyan is tagadhatna meg bármit is tőled?

--------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15)

 A bűnbe esett ember számára ez az első ígéret. Benne van az egész evangélium és a kegyelmi szövetség lényege. Nagyrészt már beteljesedett. Az asszony magvának, Jézus Krisztusnak bizony mardosta a sarkát a Sátán, és ez rettenetes mardosás volt! De milyen rettenetes a kígyó fejének végleges széttiprása! Ez lényegében már megtörtént, amikor Krisztus eltörölte a bűnt, legyőzte a halált és megtörte a Sátán hatalmát; de végső beteljesedése Urunk második eljövetelére és az utolsó ítélet napjára vár. Számunkra ez az ígéret azt a jó hírt jelenti, hogy bár a gonosz nagy erővel támadja testi természetünket, mintegy a "sarkunkat mardossa", mi azonban győzedelmeskedhetünk a Krisztusban, aki lábával az ősi kígyó fejére taposott. Egész éven át tapasztaljuk majd ezen igevers első felét, a Sátán kísértéseit és a Sátán magvából való gonoszok támadásait. Lehet, hogy úgy sarkunkba marnak majd, hogy belesántulunk; de ragadjuk meg igénk második felének biztatását, és akkor nem csüggedünk el. Hit által örvendezzünk, hogy mégis győzni fogunk Jézus Krisztusban, az asszony magvában

----------------------------------------

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15)
 A bűnbe esett ember számára ez az első ígéret. Benne van az egész evangélium és a kegyelmi szövetség lényege. Nagyrészt már beteljesedett. Az asszony magvának, Jézus Krisztusnak bizony mardosta a sarkát a Sátán, és ez rettenetes mardosás volt! De milyen rettenetes a kígyó fejének végleges széttiprása! Ez lényegében már megtörtént, amikor Krisztus eltörölte a bűnt, legyőzte a halált és megtörte a Sátán hatalmát; de végső beteljesedése Urunk második eljövetelére és az utolsó ítélet napjára vár. Számunkra ez az ígéret azt a jó hírt jelenti, hogy bár a gonosz nagy erővel támadja testi természetünket, mintegy a "sarkunkat mardossa", mi azonban győzedelmeskedhetünk a Krisztusban, aki lábával az ősi kígyó fejére taposott. Egész éven át tapasztaljuk majd ezen igevers első felét, a Sátán kísértéseit és a Sátán magvából való gonoszok támadásait. Lehet, hogy úgy sarkunkba marnak majd, hogy belesántulunk; de ragadjuk meg igénk második felének biztatását, és akkor nem csüggedünk el. Hit által örvendezzünk, hogy mégis győzni fogunk Jézus Krisztusban, az asszony magvában
·         -----------------------
·         C.H.Spurgeon - győzelem
"A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan" (Róma 16,20).
 Ez az ígéret jól kapcsolódik a tegnapihoz. Nyilvánvalóan hasonlóvá kell lennünk Urunkhoz nemcsak abban, hogy az ellenfél a mi sarkunkat is mardossa, de abban is, hogy mi is legyőzhetjük a gonoszt. Még a mi lábunk is el tudja taposni az ősi sárkányt! A római hívőket megszomorította a gyülekezetükben támadt viszály; de Istenük a "békesség Istene" nyugalmat adott lelküknek. Azoknak, akik nem voltak résen, gáncsot vetett az "ősellenség", és megcsalta őket, de pórul járt, mert azok tapostak a fejére, akiket megkísértett. A győzelmet Isten népe nem a saját ügyességével vagy erejével vívta ki, hanem maga Isten Jézus Krisztus által taposott a Sátán fejére. A széttiprás a hívők lába alatt kell, hogy megtörténjék, de a győzelem mindenestől az Úrtól való.
 Csak tapossunk bátran a kísértő fejére! Nemcsak az alárendelt szellemek, hanem magának a sötétség fejedelmének hatalma is meg kell hogy törjön előttünk. Isten iránti határtalan bizalommal számítsunk a gyors győzelemre. Milyen vigasztaló szó ez: "hamarosan". Hamarosan az ősi kígyó fejére taposunk! Milyen nagy lesz örömünk, ha legyőzzük a gonoszt. Micsoda szégyen a Sátánnak, hogy az ember tapos a fejére! A Krisztus Jézusba vetett hittel tiporjuk le a kísértőt!
-----------------------------------------------------
·         C.H.Spurgeon - ígéret
"Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak" (1 Móz 28, 13).
 Egyetlen ígéret sem "magánjellegű", nem kizárólagosan egy hívőnek, hanem valamennyinek szól. Ha te, testvérem, most hittel ráhagyatkozol egy ígéretre, és azon mintegy pihenésre hajtod a fejedet, akkor az a tiéd. Igénkben Jákób birtokba vette azt a földet, ahol letelepedett és megpihent. Ahogy (ott) végignyújtózott a földön, és a kőből való vánkosra hajtotta a fejét, nem is gondolta, hogy ezzel a föld tulajdonosa lett; pedig ez így volt. Álmában látta a csodálatos létrát, amely minden igaz hívő számára összeköti a földet az éggel; és ahol a létra a földet érte, azt a földet a magáénak érezte, különben hogyan is tudta volna elérni a mennyei létrát. Istennek minden ígérete igen és ámen a Jézus Krisztusban; s mivel Ő a miénk, minden ígérete a miénk, ha hittel rájuk hagyatkozunk.
 Jöjj, aki megfáradtál, pihenj le az Úr ígéreteinek párnájára! Pihenj békességben! Csak róla gondolkozz! Krisztus számodra a fényhez vezető létra: lásd, hogy jönnek és mennek rajta az angyalok közötted és Isten között. Légy biztos abban, hogy az ígéret saját, Istentől kapott részed. Nem károsítasz meg senkit, ha azt, mint külön neked szóló üzenetet, magadévá teszed.
-----------------------------------------------------
 
2. Nyíltság 
“Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Kis-Ázsiába jöttem.” (ApCsel 20:18)
Pál élete nyitott könyv volt a többiek előtt. Jó közösség — pláne szolgáló közösség! — akkor alakulhat ki keresztények között, ha nyitottak, őszinték, elszámoltathatók. Valaki így ír erről a fajta közösségről: „Az Egyesült Államok alkotmányának ötödik kiegészítése szerint mindenkinek joga van a magánélethez. Ez a gondolkodásmód olyan mértékben beszivárgott az egyházi körökbe is, hogy Krisztus teste magánszemélyek csoportjává vált, akik találkozgatnak ugyan, de közben magukon hagyják a védőpáncéljukat. Annak érdekében, hogy ebből kitörjünk, szándékosan nyílt életet kell élnünk, és meg kell osztanunk az életünket másokkal. Függetlenül attól, hogy mit mutat a látszat rólam, igazán csak akkor ismerhetsz meg, ha az én számból hallod a történetemet, beleértve a küzdelmeimet és az érzéseimet is. Igaz, hogy ez az életstílus sebezhetővé teszi az embert, de elengedhetetlenül együtt jár a szolgai létformával.” (T.S.K.)
Imádság: Uram! Te Krisztusban közénk jöttél, hogy közösséget vállalj velünk. Sebezhető lettél és mi megsebeztünk. Halálosan. De vállaltad értünk, hogy sebeid gyógyulásunkra legyenek. Áldott légy érte! Ámen
A nap gondolata: Sokan kapkodnak az ígéretek után, de kevesen hajolnak meg a feltételek alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése