Észrevetted?

 

Vasárnap reggel más a fény,

És mások az árnyékok is!

Az eldobott szemét

Helyettünk is szégyenkezik.

 

Vasárnap reggel más a zaj!

Harangszót hoz és visz a szél.

Megtisztítja a levegőt,

Mert szavak nélkül is beszél…

Próbáld meg: zárd el a tévét!

A csendből végy lélegzetet!

A vasárnap békessége

Hétfőre is átpermetez!

 

 

 ---------------------------------------------------

 

ISTENNEK ADOTT HEGEDŰ 

 

A fényes égen fecske villan:

övé a lég, a végtelen,

A repülés azt jelenti:

- Köszönöm a tért, Istenem!

 

A napsütötte kavicsok közt

parányi gyík. Már nem is látod.

Fürge mozgása azt jelenti:

- Isten gondol rám! - Megcsodálod?

 

És azt hiszed, hogy az az Isten,

aki a gyíknak enni ad,

tán megfeledkezik terólad,

s holnapra nem jut jó falat?

 

Vagy azt hiszed, Aki a fecske

repdeső szárnycsapását méri,

ne tudná azt, mi a te vágyad?

- Még nem is kérted, már kiméri.

 

És többet ád, értékesebbet,

gyöngyszemeket - kavics helyett!

Nem érzed mégsem, hogy az Isten

téged milyen nagyon szeret?

 

- Nem próbálod a hála hangját?

(Rossz hangszeren recseg a húr.)

Nehezen nyílik arra ajkad:

,,Mindeddig segített az Úr!’’

 

- Ne szólj hát! Hálaadás helyett

add Istennek a hangszered!

Ha az Ő ujja játszik rajta,

a hangját meg sem ismered!

 

Az Ő kezében - nézd - mivé lett

a szakadt húrú hegedű.

Ha Isten Lelke a vonója,

- hallod a hangját? - gyönyörű!

 

- Köszönöm jó Atyám a reggelt!

- Köszönöm, hogy dolgozhatok.

- Köszönöm a jó egészséget,

Tőled csak jót kaphatok!

 

Ha betegség is - légy ádott érte,

mert Tőled jő a gyógyulás!

A gondjaim kezedbe tettem,

Te tudod vinni, senki más!

 

Köszönöm, hogy szüleim vannak,

s légy áldott, ha már nincsenek!

Tenálad vagyok mindig otthon

Nem vagyok árva, bús gyerek!

 

- Köszönöm, hogy szabad szeretnem!

És köszönöm azt, ami fájt!

- Köszönöm a fényt az égen,

s köszönöm a ködös homályt!

 

És köszönöm az őszi erdőt!

És köszönöm, hogy van szemem!

Hogy sok bűnömön keresztül

mégis csak látlak, Istenem!

 

S köszönöm Őt, a legdrágábbat,

a váltságdíj lefizetőt!

S azt, hogy ,,az én Megváltóm él,

s porom felett meglátom Őt.’’

-------------------------------------------------- 

KATICABOGÁR 

 

Addig állt csak ujjaim hegyén

- nem is éreztem finom lábait -,

amíg pöttyös kabátja alatt

elrendezgette hártyaszárnyait,

aztán - váratlan színes villanás -

beletűnt a szikrázó kékségbe.

Igézettem bámultam utána,

megejtett a gondolat szépsége:

...az ég, a lég, a kék, a végtelen

kisebb csoda-e, mióta tudom,

amit az értelem földerített

a lét titkára leső kulcslyukon?

Mi a csoda? amit én nem értek?

Ám ha más érti, hol van a határ?

Nekem csoda már az is, hogy élek!

- Én mondtam?

vagy a katicabogár?

-----------------------------------------------------

 EGY PÁR CENTI

Egy pár centi volt csak tőle
az az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!

Egy pár centi… ennyi minden:
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.

Egy pár centi… Így kíséred
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelem! Füle Lajos

----------------------------------------------

MÁGNESEK

Bármerre tántorog a lábam,
bárhová kerget a robot,
erejét elküldi utánam,
s mágnesként vonz a karotok.

Országokat vethet az élet,
állíthat közénk falakat,
útjaimon egyre kísértek,
eleven erővonalak.

Körülvesztek, át is öleltek,
óvtok útvesztő utakon.
Mágneseim: két kicsi gyermek,
Párom, szívetek hazavon. Füle Lajos

-----------------------------------------------------------------

ÁG ÉS GYÖKÉR

Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.

Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,

s elámulunk, mikor le-leválnak
áldott törzsről szentségtelen ágak.

Találgatjuk évtizedek óta:
hogy teremhet rossz gyümölcsöt jó fa?

S nincs felelet, csak szomorú tények,
fiainkban kihúnynak a fények.

Nem örökre tán, csak kis időre.
Talán előbb térünk pihenőre,

s mire ők is a küszöbhöz érnek,
szívükben is megszólal a LÉLEK.

Így is lehet, így is van ez néha,
másra is van ellenkező példa.

Állunk fiúnk bölcső-ágya mellett,
örülünk, hogy ékes ez a gyermek,

de szívünkön átsuhan a kétség:
kell-e neki majd az a reménység…?

Talál-e, ha kergeti az élet,
Kegyelemben ő is menedéket?

Kicsi fiúnk álmos szeme rebben

Harangoznak kinn a kerületben.

Dajkálgatunk magunkban egy óhajt:
Ugye, URUNK, egyszer neki szól majd?

S titok- Ige fészkel a szívünkben:
„Könyörülök, akin könyörültem”. Füle Lajos

----------------------------------------

Ami megmarad... --(Dénes Ferenc)

És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...

Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,
virágillattal együtt száll el
a gyermekcipős, gondtalan élet...
Ifjú álmok mézédes nedűje
s a férfikor dele, fénye, ereje,
temérdek terve, - elmúlik mind.
Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,
sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,
fájdalmak ekéje szántja...
görnyed a hátad és vézna lesz a tested...
nehézzé válik durva, nagy kereszted,
s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?

Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zogogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
AZ MARAD MEG, AMIVÉ KRISZTUSBAN LETTÉL.

AZ MARAD MEG, AMIT KRISZTUSÉRT TETTÉL!

----------------------------------------------

AZ ALKALOM
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelkeltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
Túrmezei Erzsébet
-------------------------------------------

Az imádkozásban legyetek kitartóak... (Kolossé 4:2)

Pál apostol szerint Isten gyermekeinek az életéhez teljesen természetesen tartozik hozzá az imádság. Nélküle nincs meg az összeköttetés az Úrral. Az nem kérdés, hogy imádkozzunk-e vagy sem. Inkább az a kérdés, hogy mennyire vagyunk kitartóak a könyörgésben? Milyen az imaéleted? Rendszeresen az Úr elé járulsz? Naponként könyörögsz Hozzá?

Ami testünknek a levegő, ugyanaz lelkünknek az ima. Igaz, a lelkünk tovább bírja a nélkülözést, de szükséges látnunk, hogy életfontosságú dolog az imádság. A rendszeres imádság. A kitartó imádság. Ennek nem az a lényege, hogy mások látják-e, vagy, hogy nagyon hosszú legyen. Az őszinteségünkre vágyakozik az Úr. Ő mindent tud rólunk és nem a szövegeinkre, hanem a szívünkre kíváncsi. Egyetlen napod se múljon el ima nélkül…

A nap gondolata:

A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. (Stewart)

 

Imádság: Uram! A veled való közösség megélése oly sokat jelent nekem. Köszönöm, hogy megszólíthatlak, rendszeresen kereshetlek. Akaratod, vezetésed fontos nekem. Ma is mutass utat számomra! Ámen

-------------------------------------------

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6:12)
A keresztyén élet egy háború. Ebben a harcban, melyet az igazság az igazságtalanság ellen vív, sikeresek csakis isteni segítséggel lehetünk. A mi korlátolt akaratunkat alá kell rendelnünk az Örökkévaló akaratának; az emberi akaratnak át kell vennie az isteni akaratot. Ez az akarat segítségünkre küldi a Szentlelket, és minden harc azért folyik, hogy visszaszerezze áron szerzett tulajdonát, hogy a lélekben helyreállítsa saját képmását. Az Úr Jézus a Szentlélek által működik, mert a Szentlélek az Ő képviselője. Általa Jézus lelki életet küld az emberi lelkeknek, erőt ad a jóra, megtisztítja az erkölcsi szennytől és felkészíti őket országa számára. Jézus kész bőséges áldást árasztani, és az emberek között gazdag ajándékokat osztogatni. Ő a csodálatos Tanácsos, határtalan bölcsességű és erejű; ha mi elismerjük az ő Lelkének erejét, és megengedjük, hogy formáljon minket, akkor benne tökéletessé válhatunk. Milyen gyönyörű gondolat ez! Krisztusban “lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve”. (Kol 2,9-10)

Az emberi szív soha nem fogja addig megismerni a boldogságot, míg alá nem rendeli magát a Szentlélek átformáló erejének. A Lélek átformálja a megújult lelket a minta, Jézus Krisztus szerint. A Lélek befolyására az Istennel való ellenségeskedés hitté és szeretetté, a büszkeség pedig alázattá változik. Az emberi lélek felfogja az igazság szépségét, és Krisztust méltósággal és jellembeli tökéletességgel tiszteli. Ahogy ezek a változások megtörténnek, az angyalok elragadó énekben törnek ki, és Isten és Krisztus örvendezni fognak az isteni hasonlóságára átalakult lelkek felett.  (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél... (Ravasz László)

Imádság: Köszönöm Uram Lelked állandó munkáját életemben! Formálj, alakíts, nyesegess, ahogyan a legjobbnak látod! Hálás vagyok azért, mert ennyire törődsz velem. Ámen