Mind e mai napig állok.
(Cselekedetek 26, 22)Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt. De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentő segítségének. Mióta állt ilyen erősen az apostol? Amióta az Úr Jézus előtt a földre hullt és összetört előtte. ,,Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr előtt. Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erősen áll. Erősen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján. Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a főpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket. Erősen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. ,,Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."
De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett. Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kősziklájára vethet alapot. Így erősen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végződik. A világ emberei kifelé erősnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégig ingatagok.
Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek. Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát. De előbb Krisztusnak kellene elesni, mielőtt elesne az, aki reá épít. A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél. Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el. Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia előtt és nem vetik ki, mint salakot.
Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erőnkre! A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan. Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény. Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Ő Igéje. Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: ,,Mind e mai napig állok!"
Carl Eichhorn "Isten műhelyében" c. könyvéből
---------------------------------------------
EZ EMBER ISTEN FIA VOLT!
A munka kész, a megváltásnak
csodája elvégeztetett.
A megváltó az átok fáján
nagy kínok közt kiszenvedett.
A gúnyolódók ajka néma,
szemük merően rámered.
Előbb még büszkén gúnyolódtak:
Most rémtől gyötört emberek!
A nap eltűnik fájdalmában,
a föld remeg és zeng az ég.
A bátor harcos félelmében
reszket s a szeme tűzben ég.
S a marcona és érzéketlen
katona szíve feldobog:
,,Az Isten Fia volt ez ember!
- Ennél többet nem mondhatok!’’
Az Isten fia volt ez ember!
- száll messze időn, téren át.
Az Isten Fia volt ez ember!
- ki viselt töviskoronát.
Az Isten fia volt ez ember!
- harsogja tenger és szelek;
ki parancsolt a hullámoknak,
s az orkán néki engedett...
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltják százan, ezeren,
ki engemet is meggyógyított,
mikor feküdtem betegen.
Az Isten fia volt ez ember!
- ki az életnek ura volt;
és feltámadván a halálból,
legyőzött Sátánt és pokolt.
Az Isten Fia volt ez ember!
- ki néked, bűnös, megbocsát...
Ó jöjj, s borulj a keresztfához
és ingyen örök üdvöt ád!
-------------------------------------------------
HA MÉLY FÁJDALOM GONDJA NYOM...
Ha mély fájdalom gondja nyom,
ne csüggedj el, szívem;
célja van ennek, jól tudom,
könnyíts hát terheden!
Nem érted olykor Istened
csodás vezérletét?
Engedd csak fogni kezedet.
Ó tudja, mit, - miért.
A szenvedés majd üdvre vál’,
Istennél így van ez.
Lelkem, hát csendben erre várj,
s remélj, a menny tied!
Ó, boldog óra, nagy öröm:
Siralmam véget ér!
A pálma int már odafönn,
s csendben közelg felém!
Németből ford.: Haraszti Sándor
------------------------------------------------------
NE DOBJ KÖVET...
Ítélni könnyű... Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
mellet vervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe...
Mit tudod te, hogy mi az Élet,
ki gyáva voltál merni egyszer...
Nem rója Isten érdemül fel,
hogy nagy titokban, csendben éled
bűnt sóvárgó életed le.
Elfonnyadsz, várván végre merni,
miként a többi: bűnbeesni.
És közben ébren azt lesed,
botránkozni, hogy min lehet.
Követ ragadsz, szirteket tördelsz,
végítéletet emlegetsz...
Karod ereszd le, szállj magadba,
vajon belül milyen lehetsz,
te erénycsősz, gyáva, senki ember?
osonj el csendben, mást mit tehetsz?
Ítélni könnyű... Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Vagy ennek híján, te vélt erényes:
görgess magadra szirtet, sziklát.
Ne dobj követ a bűnösökre,
akiknek Krisztus megbocsátott.
Kárhoztatásotok visszahullik,
farizeusok, tireátok.
-------------------------------------------------------
ÜZENET A JÓ ISTENTŐL
A kis virág az útfélen
mosolyogva rád nevet!
Tudod-e, hogy ez csendesen
Istentől üzenet?
Istentől üzenet.
Ha kis madár az ágakon
csicsereg egy dalt neked;
örömmel zengi: ,,A dalom
Istentől üzenet,
Istentől üzenet,’’
A hajnalpír, az alkonyat,
hullám egy tó felett:
ember, ó, lássad, értsd meg: ez
Istentől üzenet,
Istentől üzenet.
A kis virág, a szélvihar
üzennek szüntelen.
Mondd hát annak, ki jót akar:
Köszönöm, Istenem,
Köszönöm, Istenem!
Németből ford.: Haraszti Sándor
-------------------------------------------------------
ZARÁNDOK ÓHAJA
Fent sok, sok csillag felett
van vágyaim hona.
E földi küzdés helyett
úgy vágyom én oda.
Időzni itt nincs kedvem
nyugalmam nem lelem:
mert folyton kell sietnem
honomba szüntelen.
Lakom idegenben bár,
de egy kis türelem,
S kopottas por-sátorom
örökre levetem.
E földnek hiú vágya
nem csábít engemet:
zarándokút botjára
teszem már kezemet.
Itt nincsen nékem kincsem,
amit sajnálnom kell.
E világtól a szívem
örömmel szakad el.
Vidáman énekelve
járok én utamon:
hiszen új napra kelve,
közeleg a nyugalom.
Ezért világ, hagyj békén
zarándok útamon.
Célomat csábodért én
cserélni nem fogom.
Túl az atyai házba
örök kincs vár reám!
Ó, ezt megnyerni vágyom
futásom alkonyán!
Németből ford.: Haraszti Sándor
----------------------------------------
BÚVÓPATAK
Mivel azt mondta a Mester
Azon a lombsátor-ünnepen:
- „ Jöjjetek,
aki hisz bennem, abból
élő víz folyamai ömlenek”
- az az élő víz ma is csörgedez”
immár kétezer éven át
a Bibliát olvasók és élők
hitében.
-És mégis milyen szomjas a világ!
Mintha az a víz nem is folyna,
mintha útját elzárták volna
régen!
… alvó századok szívgödrében
dobbant az élet jeleképpen:
„ketten vagy hárman az én nevemben”
csak úgy titokban, ismeretlen…
Olyan volt, mint a búvópatak:
itt-ott fák gyökerét mosta,
vagy mohos boltkövek alatt
apadt-dagadt,
ahogy a szent forrás táplálta.
Ha valami az útját állta,
újra eltűnt a mélyben,
éjben.
De volt egy októberi hajnal,
amikor szikla-zúzó morajjal
lelte meg útját: felszínre tört…
És áldottabb lett akkor a Föld!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése