·         A Lewis szigeti ébredés

·         Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.

·         (Zsoltár 24:3-4)
Egy ébredésről szeretnék írni röviden, ami a Lewis szigeten történt Isten kegyelméből. 1949-ben a helyi presbitérium egy körlevelet küldött ki minden gyülekezet számára, hogy nyilvánosan felolvassák. Ebben a levélben szó volt a gyülekezetek alacsony lelki színvonaláról, az istentisztelet iránti komolytalan hozzáállásról, és főként a fiatalok között jelenlevő élvezet- és szórakozás hajhászásról. Felszólították a gyülekezeteket és az egyéneket hogy: „Vegyék ezeket a szívükre és gondolják meg hová vezet, ha nem térnek meg. Vizsgálják meg életüket mintegy Isten előtt....” Ezt sokan szívükre vették, különösen két idős hölgy, az egyik 82, a másik 84 éves. Mivel hitük szerint az Úr ébredést akar adni a szigeten, szóltak a lelkésznek, aki ezt komolyan vette és egy héten két éjszakát imádkozással töltött a presbiterekkel. Ez így ment legálabb három hónapig. Semmi sem történt. De egyik éjszaka az egyikük felolvasta a fentebb idézett részt a 24. zsoltárból „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.” Majd a következőket fűzte hozzá: úgy tűnik nekem, hogy mindez humbug, hogy így várunk az Úrra és így imádkozunk, amikor a mi saját kapcsolatunk az Úrral nem rendezett. Majd felemelte kezeit és így imádkozott: „Ó, Istenem, az én kezeim ártatlanok-e? Az én szívem tiszta-e?” Kis idő múlva kitört az ébredés. Nem-e így vagyunk ezzel ma is? Sokan várják az ébredést, de kapcsolatuk nem megfelelő az Úrral, mindannyian dédelgetünk valami kis titkos bűnt, ami miatt az Úr nem tud megáldani minket ébredéssel. „Kicsoda áll meg az Ő szent helyén?” - kérdezi a zsoltáros. Ha Isten jelenléte közöttünk lenne, kicsoda tudna megállni az Ő szentsége előtt? Úgy járnánk, mint Anániás és Safira, holtan összeesnénk titkos bűneink miatt. Sokan kritizáljak a gyülekezetüket és lehet, hogy jogosan, de előbb ítéljék meg magukat, mert Isten előtt mi saját magunkért fogunk felelni. A mi tisztátalanságunk is hozzájárul a gyülekezet rossz állapotához. Legyen a Lewis szigeti ébredés tanulságul számunkra. (Prókai Árpád)

·         A nap gondolata:

·         Az Ördög így szól: Tagadd el bűneidet és halj meg. A Szentlélek így: Valld meg bűneidet Istennek és élj.

·         Imádság:

·         Uram! Mások bűneit sokkal hamarabb észreveszem, mint a sajátomat. Pedig abból is van bőven. Köszönöm, hogy Lelked rámutat vétkeimre, de az általad kínált kegyelemre is. Ámen

----------------------------------------------------------------

„…minden épüléseteket szolgálja…” (1Korinthus 14,26-40)

 Imádkozzunk az Isten élő szaváért, és az azt tolmácsoló igehirdetésekért, amelyekben mindig felragyog nagypéntek és húsvét evangéliuma. Felépít minden romlásból az örömhír, hogy fogságból kiváltott (megváltott) emberek vagyunk. Evangéliuma azonban józan értelemmel felfoghatatlan; szentlelkes értelem kell ahhoz, hogy befogadjuk azt, ami itt az igazán hangsúlyos. A modern teológia szerint lehetséges, hogy nem azon van a hangsúly, hogy „Egyszülött Fiát adta” (titok, hogy miért éppen ez volt a megoldás), hanem az a lényeges, hogy „úgy szerette Isten a világot” (János 3,16), hogy ezt felejthetetlenül kinyilvánította: akként, ahogy abban a korban ezt a megváltó szeretetet megmutathatta.  Ma lehet, hogy másként mutatná meg ugyanezt a szeretetet, és bizonyítaná azt, hogy Jézus a Krisztus. Ez a megváltó szeretet az, ami valósággal épít.
Zsoltárok 24:-„ Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
⁸Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.)

----------------------------------------------

„…a szeretet…” (1Korinthus 13)

A korinthusi gyülekezet tagjai megtért, de izgága emberek voltak, tele konfliktusokkal. Büszkék voltak a maguk ajándékaira, és lenézték a másét. Pál próbálja „kezelni” ezt a nyomorult helyzetet: teológiai érveket említ (sok tag, de egy test; 12,7), -„⁷A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” gyakorlati tanácsokat ad (azért kaptad, hogy használj vele; 12,14). –„ ¹⁴Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.’  De ezek csak tüneti kezelést nyújtó technikák. Az igazi megoldást a szeretethimnuszban tárja fel, amely az eddigieken túl az egyetlen különb út minden földi probléma megoldása felé. Itt nem az emberi szeretetről van szó, hanem az élő Isten soha el nem múló, mindent elfedező szeretetéről (7), amely Jézus Krisztusban testet öltött: „A szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…nem keresi a maga hasznát…mindent eltűr” (4-7). Meghalhatsz nemes ügyekért, semmi haszna annak (3). Egyetlen esélyünk a „normálisabb” életre, ha az önátadó krisztusi szeretetet kikönyörögve viszonyulunk egymáshoz.
Zsoltárok 22,23-32:-²Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! ³Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!
²⁵Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.  Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.
²⁷Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!  A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.
²⁹Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.
³⁰Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz
-----------------------------------------------------------------------------

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk

----------------------------------------------------------------------------------

Meg van írva, hogy amikor imádkozni kezdtek, bocsássatok meg az embereknek és engedjetek el minden panaszt, hogy imáitok meghallgattassanak. Kol 3:13; Márk 11:25

„Atyám, hálát adok Neked, hogy elküldted Jézus Krisztust énértem és Ő a Golgotai kereszten meghalt helyettem és értem, és vére kiömlött a bűn bocsánatáért és ez énrám is vonatkozik, és elfogadtam a bűnbocsánatot és megvallom, hogy most bűnbocsánat alatt állok, és bűneim el vannak törölve, és Jézus Krisztus vére alatt van az életem és ezért én most elfogadom a Te Igédét.”

Megnyitom a szívemet és elmémet a Te Igéd előtt, hogy behatoljon és munkálkodjon, mert – meg van írva – az én beszédem, mely a számból kimegy, nem tér meg üresen, hanem megcselekszi, amit akarok és jó szerencsés lesz, ahová küldöttem. Hálát adok Neked Uram, Istenem, hogy Te az Igédet az én szívembe küldöd, hogy építse az én szívemet és az elmémbe, hogy megújítsa a gondolkodásomat, hogy megújuljak elmém szellemében.

Az Úr elé kell jönnünk és efféleképpen szólnunk: „Atyám, hiszem, hogy Te vagy e könyvnek a szerzője. Hiszem mindazt, amit Te az Igében mondasz, és hogy a teljes Írás Tőled ihletett. Ezért kérlek, hogy vezess annak tanulmányozásában. Segíts megértenem, és mutasd meg nekem hogyan valósíthatom meg ezen igazságokat az életemben a Szent Szellem által.”

„Kedves Szent Szellem, hálát adok Neked, hogy Te munkálod meg az én szívemet szántóföldként, hogy befogadja a látott, hallott, prédikált Igét magként, hogy ez a mag mihamarabb kikeljen, zöldet hozzon, szárba szökkenjen, felnövekedjen, termést hozzon harminc-, hatvan-, száz annyit.”

Mennyei Atyám, a következőket imaként és megvallásként mondom el, melyeket Te adtál a Szent Szellem által a zsoltároson, prófétákon és az apostolokon keresztül.” Ámen.

-------------------------------------------------

 

Az első részben arról volt szó, mennyire fontos a dicséret az imában. Az ApCsel 16:25 azt mondja: Éjféltájt pedig Pál és Szilás imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent. A foglyok pedig hallották. Mi történik akkor, mikor imádkoztak és dicsérték Istent, mi volt az eredmény? Pál és Szilás megszabadult!

És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülnek a tömlöc fundamentumai, és azonnal megnyílnak az ajtók mind, és mindnyájuknak bilincsei feloldódnak.

Pál és Szilás imádkozott És dicsőítették Istent éjszaka a börtönben és a válasz azalatt jött, mialatt dicsérték az Urat. Láthatod, hogy nem az ima egyedül, ami a munkát végzi! A hálaadással És dicsérettel „fémjelzett” ima hoz csak eredményt! Van még a Bibliában példa az imádságra és hálaadásra. Észrevetted már, hogy az Újszövetségben Pál hányszor inti az embereket, hogy adjanak hálát is az imáik mellett? Számos ilyen igehely van.

A Zsidó levél 13. fejezetében nézzünk meg most egy verset, ami a dicséret áldozatáról szól:
Őáltala azért ajánljuk fel folyamatosan a dicséret áldozatát Istennek, amely a mi ajkaink gyümölcse hálát adván az Ő nevének” (Zsid. 13:5 - angol fordítás szerint)

Ez a vers „ajkaink gyümölcséről” beszél. Mi a mi ajkaink gyümölcse? Ebben a versben a mi ajkaink gyümölcse: hálát adni az Ő nevének, vagyis dicséretet mondani a szánkkal!
-----------------------------------------------------------------

TAVASZVÁRÁS

Hordják a városon kívülre mind
a megroskadt, sáros, jeges havat.
Ez a nagy munka minket arra int,
hogy ezt a szennyet, mi bennünk maradt,
ami szívünkre szürkén ráfagyott,
ne tűrjük, – bár sokszor kudarcba fúlt
öntisztulási vágyunk, s távlatot
reményünk sem nyújt,
mert kísért a múlt.
Magunkban nincs erőnk kihordani;
a felgyülemlett szenny mind Arra vár,
Ki tegnapi, mai, sőt holnapi
nyílt s titkos bűnünket kivitte már
– igen – a városon kívülre, hol
Isten Bárányaként megöletett.
Feloldott minket az átok alól,
s ezért szívünkben új tavasz lehet!
Balog Miklós