Ő az Úr! Ő az Úr!
Meghalt értem a kereszten,
Ő az Úr!
Refr.: Minden térd meghajoljon,
minden nyelv csak róla szóljon,
mert Jézus, ő az Úr!
Ő az Úr! Ő az Úr!
Feltámadott a halálból,
Ő az Úr! Refr.
Ő az Úr! Ő az Úr!
Betölt engem Szentlelkével
Ő az Úr! Refr.
Ő az Úr! Ő az Úr!
Táplál engem szent testével,
Ő az Úr! Refr.
Ő az Úr! Ő az Úr!
Táplál engem szent vérével,
Ő az Úr! Refr.
Meghalt értem a kereszten,
Ő az Úr!
Refr.: Minden térd meghajoljon,
minden nyelv csak róla szóljon,
mert Jézus, ő az Úr!
Ő az Úr! Ő az Úr!
Feltámadott a halálból,
Ő az Úr! Refr.
Ő az Úr! Ő az Úr!
Betölt engem Szentlelkével
Ő az Úr! Refr.
Ő az Úr! Ő az Úr!
Táplál engem szent testével,
Ő az Úr! Refr.
Ő az Úr! Ő az Úr!
Táplál engem szent vérével,
Ő az Úr! Refr.
Refr.: /: Boldogok a szelídek,
mert övék lesz a föld .:/
Ó te szelíd Jézus, taníts engem,
taníts engem szelíd lennem.
Te akit bárányként leölni vittek,
Néma ajkad nem nyitottad szóra,
csak a szived! Refr.
Ó te szelíd Jézus,...
Te aki azt mondtad: követve engem,
Tanuljátok szelídségem,
én alázatos és szelíd vagyok. Refr.
Ó te szelíd Jézus,...
Te aki vihart és tengert lecsendesítesz,
Ellenséget megbékítesz, add, hogy
lelkemben, béke legyen! Refr.
mert övék lesz a föld .:/
Ó te szelíd Jézus, taníts engem,
taníts engem szelíd lennem.
Te akit bárányként leölni vittek,
Néma ajkad nem nyitottad szóra,
csak a szived! Refr.
Ó te szelíd Jézus,...
Te aki azt mondtad: követve engem,
Tanuljátok szelídségem,
én alázatos és szelíd vagyok. Refr.
Ó te szelíd Jézus,...
Te aki vihart és tengert lecsendesítesz,
Ellenséget megbékítesz, add, hogy
lelkemben, béke legyen! Refr.
Áldjátok az Urat,
áldjátok szent Nevét
kik házában álltok
napról-napra
dicsérjétek szüntelen Öt!
Tárjátok kezeitek
az élő Isten felé
áldjon meg téged
Sionból az Úr,
ragyogtassa arcát reád.
áldjátok szent Nevét
kik házában álltok
napról-napra
dicsérjétek szüntelen Öt!
Tárjátok kezeitek
az élő Isten felé
áldjon meg téged
Sionból az Úr,
ragyogtassa arcát reád.
Búza, aranyszemű búza,
nyáron kötnek koszorúba,
Zúzva kemencébe raknak,
oltár asztalára raknak.
Szőlő, piros szemű szőlő,
ősszel szednek le a tőről.
Fejtvén pap a kehelyébe
Úgy mond: ez a Krisztus vére.
Búza hullajtsd belém magvad,
szőlő, édes leved adjad.
Színbor legyek én is zúzva
lisztláng, aki voltam búza!
nyáron kötnek koszorúba,
Zúzva kemencébe raknak,
oltár asztalára raknak.
Szőlő, piros szemű szőlő,
ősszel szednek le a tőről.
Fejtvén pap a kehelyébe
Úgy mond: ez a Krisztus vére.
Búza hullajtsd belém magvad,
szőlő, édes leved adjad.
Színbor legyek én is zúzva
lisztláng, aki voltam búza!
Az Úristent magasztalom,
jóvoltáról gondolkodom,
irgalmához folyamodom,
mert meghallgat, azt jól tudom.
Csodálatos tetteiről,
szabadító erejéről,
emlékezem jóvoltáról,
bizodalmat veszek abból.
Mert ő erős hatalommal,
dicsőséges szent jobbjával,
az ő népét megmentette,
fogságából kivezette.
Úgy vezette szent Egyházát,
mint jó pásztor kedves nyáját,
ételéről gondoskodott,
utat neki ő mutatott.
Hálát adjunk az Istennek,
Atya, Fiú, Szentléleknek,
három személy Fölségének
egymivoltú istenségnek.
jóvoltáról gondolkodom,
irgalmához folyamodom,
mert meghallgat, azt jól tudom.
Csodálatos tetteiről,
szabadító erejéről,
emlékezem jóvoltáról,
bizodalmat veszek abból.
Mert ő erős hatalommal,
dicsőséges szent jobbjával,
az ő népét megmentette,
fogságából kivezette.
Úgy vezette szent Egyházát,
mint jó pásztor kedves nyáját,
ételéről gondoskodott,
utat neki ő mutatott.
Hálát adjunk az Istennek,
Atya, Fiú, Szentléleknek,
három személy Fölségének
egymivoltú istenségnek.
Drága a te kegyelmed Uram,
menedéket nálad találtam.
Házad javaiból jól lakom,
örömöd forrását ihatom.
Tenálad van az élet forrása,
a le fényed az ember lámpása.
Jóságod tartsa meg,
kik tisztelnek téged, őrizd meg.
Refr.: /: Istenem! Istenem!
Itt az egész életem,
a világot is csak te benned
és veled érthetem!/
Istenem! Istenem!
Itt az egész életem.
menedéket nálad találtam.
Házad javaiból jól lakom,
örömöd forrását ihatom.
Tenálad van az élet forrása,
a le fényed az ember lámpása.
Jóságod tartsa meg,
kik tisztelnek téged, őrizd meg.
Refr.: /: Istenem! Istenem!
Itt az egész életem,
a világot is csak te benned
és veled érthetem!/
Istenem! Istenem!
Itt az egész életem.
Te bennem élsz, én benned élek
Tiéd e test, Tiéd e lélek
Enyém e perc az örök élet
Te bennem élsz, Te bennem élsz.
Jézusom Te Tetted, hogy Tiéd lettem
örök szándékod teljesítettem
meghalván - Benned újraszülettem
Te bennem élsz, Te bennem élsz!
Tiéd e test, Tiéd e lélek
Enyém e perc az örök élet
Te bennem élsz, Te bennem élsz.
Jézusom Te Tetted, hogy Tiéd lettem
örök szándékod teljesítettem
meghalván - Benned újraszülettem
Te bennem élsz, Te bennem élsz!
/: Olyan örömöt, mint a forrás, :/
Olyan örömöt kaptam Tőled lelkembe.
/: Olyan békét, mint a folyó, :/
Olyan békét kaptam Tőled lelkembe.
/: Olyan szeretetet, mint a tenger, :/
Olyan szeretetet kaptam Tőled lelkembe.
/: Olyan hitet, mint a szikla, :/
Olyan hitet kérek Tőled lelkembe.
-------------------------------------
Olyan örömöt kaptam Tőled lelkembe.
/: Olyan békét, mint a folyó, :/
Olyan békét kaptam Tőled lelkembe.
/: Olyan szeretetet, mint a tenger, :/
Olyan szeretetet kaptam Tőled lelkembe.
/: Olyan hitet, mint a szikla, :/
Olyan hitet kérek Tőled lelkembe.
-------------------------------------
Állni előtted
Állni előtted és nézni Rád,
Soha se kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni s, a töviskoronád,
És mondani buzgón egy hálaimát.
Hogy értem haltál és ontottál vért,
Égő sóhajod, ékesen beszélt.
Legyél te nékem kőszirt, menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék.
Töröld le könnyeim, ha keserednék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.
Egekben lévő aranykoronám,
Atyám szerelmét, lelke szent szavát.
Hogy odafönt van az örök hazám,
Segíts így élni és halni Atyám.
Állni előtted és nézni Rád,
Soha se kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni s, a töviskoronád,
És mondani buzgón egy hálaimát.
Hogy értem haltál és ontottál vért,
Égő sóhajod, ékesen beszélt.
Legyél te nékem kőszirt, menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék.
Töröld le könnyeim, ha keserednék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.
Egekben lévő aranykoronám,
Atyám szerelmét, lelke szent szavát.
Hogy odafönt van az örök hazám,
Segíts így élni és halni Atyám.
-----------------------------
Aki hisz
Aki hisz, aggódva miért sietne,
Aki hisz, az csendben és boldogan vár.
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S, a kötelékek megoldódnak már.
Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, nem fél,
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja, hogy Isten él!
Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit sem lát, de nyugszik békével,
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S, az éjben is győzedelemről énekel.
írója: ismeretlen
Aki hisz, aggódva miért sietne,
Aki hisz, az csendben és boldogan vár.
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S, a kötelékek megoldódnak már.
Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, nem fél,
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja, hogy Isten él!
Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit sem lát, de nyugszik békével,
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S, az éjben is győzedelemről énekel.
írója: ismeretlen
Ne mondd
Ne mondd, hogy visszamenni
Nem volna már erőd,
Ne mondd, hogy késő van már,
Jobb lett volna előbb.
Ne mondd, hogy a szeretet,
Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni
A régi szálakat.
Ne mondd, hogy a szép érzés,
Csak mulandó csoda,
Talán csak elhalványul,
Ha sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit,
Ha nem vigyáznak rája,
Sáppad, mint a szikes föld,
Hervadó virága.
De ha szíved vágya kél,
A békesség után,
Ha nehéz is az úton,
Visszamenni muszáj
Nyújtsd kezet annak,
ki megbántott tégedet,
A megbántó Isten is,
Kezet nyújtott neked!
Ne mondd, hogy visszamenni
Nem volna már erőd,
Ne mondd, hogy késő van már,
Jobb lett volna előbb.
Ne mondd, hogy a szeretet,
Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni
A régi szálakat.
Ne mondd, hogy a szép érzés,
Csak mulandó csoda,
Talán csak elhalványul,
Ha sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit,
Ha nem vigyáznak rája,
Sáppad, mint a szikes föld,
Hervadó virága.
De ha szíved vágya kél,
A békesség után,
Ha nehéz is az úton,
Visszamenni muszáj
Nyújtsd kezet annak,
ki megbántott tégedet,
A megbántó Isten is,
Kezet nyújtott neked!
A Hit
Az élet gondjai sokszor nagyra nőnek,
Ma te, holnap én is hordozom.
De soha ne feledd el, Isten szeme néz rád,
Szeretettel túl a gondokon.
Nyomorúságra születik az ember,
A próbák útja ez a földi út,
De él az Isten és nem hagy magunkra,
A küzdésben segítő kezet nyújt.
Fáradt lehetsz és lankatag,
De elhagyott nem lehetsz soha,
Csak szánni való, akinek nincs hite,
Nincsen bizalma, nincsen Krisztusa.
Csak ott van félelem, ahol nem él a hit,
S az emberi erő kevésnek bizonyul,
De boldog az, kinek a próbákban,
Bizalma egyedül az Úr!
Lehetséges minden a hívőnek,
Nagyobb ígéretet az ember nem kapott,
Ez megoldott múltat, megoldja a jelent,
s megoldja, mindig a holnapot.
Az élet gondjai sokszor nagyra nőnek,
Ma te, holnap én is hordozom.
De soha ne feledd el, Isten szeme néz rád,
Szeretettel túl a gondokon.
Nyomorúságra születik az ember,
A próbák útja ez a földi út,
De él az Isten és nem hagy magunkra,
A küzdésben segítő kezet nyújt.
Fáradt lehetsz és lankatag,
De elhagyott nem lehetsz soha,
Csak szánni való, akinek nincs hite,
Nincsen bizalma, nincsen Krisztusa.
Csak ott van félelem, ahol nem él a hit,
S az emberi erő kevésnek bizonyul,
De boldog az, kinek a próbákban,
Bizalma egyedül az Úr!
Lehetséges minden a hívőnek,
Nagyobb ígéretet az ember nem kapott,
Ez megoldott múltat, megoldja a jelent,
s megoldja, mindig a holnapot.
------------------------------------------
Jézus mondja
Egyedül vagy?- Ott vagyok én veled.
Nincs, kihez szóljál? Beszélgess velem.
Nem tudsz aludni? Imádkozzál!
Fáj a magány? Hagyatkozz rám!
Nincs, ki szeressen? Szeretlek én.
Bántanak, megszólnak? Megértelek én.
Elhagyott mindenki? Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy? Én gyógyító vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed,
„Nem bírom tovább nehéz az élet.”
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak,
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, mert szeretlek.
Meghaltam érted ott a kereszten.
Ne hordozd tovább egyedül a bajod,
A kereszt alatt is lerakhatod.
Add a kezed!- Fogom erősen.
Add a szíved, tisztítja a vérem.
Add életed, s érte cserébe,
Örök életet adok tenéked.
-------------------------------------------
Egyedül vagy?- Ott vagyok én veled.
Nincs, kihez szóljál? Beszélgess velem.
Nem tudsz aludni? Imádkozzál!
Fáj a magány? Hagyatkozz rám!
Nincs, ki szeressen? Szeretlek én.
Bántanak, megszólnak? Megértelek én.
Elhagyott mindenki? Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy? Én gyógyító vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed,
„Nem bírom tovább nehéz az élet.”
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak,
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, mert szeretlek.
Meghaltam érted ott a kereszten.
Ne hordozd tovább egyedül a bajod,
A kereszt alatt is lerakhatod.
Add a kezed!- Fogom erősen.
Add a szíved, tisztítja a vérem.
Add életed, s érte cserébe,
Örök életet adok tenéked.
-------------------------------------------
Amikor Isten szól
Amikor Isten szól, én hallgatok.
Amikor imádkozok, Isten hallgat.
Amikor Ő szólít, sokkal többet mond,
Mint amannyit felfoghatunk,
Mégis megnyugszok, mikor fohászkodok.
Mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,
Ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma.
Nem is fenyegeti már semmi az életem,
Ha azt bizalommal kezébe teszem.
írta: F.Farkas Rozália
Amikor Isten szól, én hallgatok.
Amikor imádkozok, Isten hallgat.
Amikor Ő szólít, sokkal többet mond,
Mint amannyit felfoghatunk,
Mégis megnyugszok, mikor fohászkodok.
Mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,
Ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma.
Nem is fenyegeti már semmi az életem,
Ha azt bizalommal kezébe teszem.
írta: F.Farkas Rozália
Hogy kicsoda az én Istenem
Hogy kicsoda az én Istenem?
Aki talpra állít, ha elesem,
Aki kivont engem a halálból,
És megszabadít minden gonosztól.
Aki megerősít a képmutatók ellen,
Hogy végképp el ne keseredjem.
Hogy tudjam és érezzem:
Övé a bölcsesség és erő,
A titkok titka.
És a szívem, ha elé viszem,
Átélhetem a hétköznapok csodáját.
Beteljesült evangéliumát.
Veled vagyok minden napon,
És azon túl, a sötét,
Megvilágosult hajnalon.
„Minden verebecskénél,
drágább vagy nekem,
És nem engedem, hogy egyetlen,
hajszálad a fejedről leessen.”
Ó az én Istenem!
A csodálatos, kihez hasonló,
Felfoghatatlan nem létezik,
Aki igazgat és kegyelmet ad,
Ennek a lángoló világnak.
Kinek keze fel van emelve ítéletre,
De még tart ma, és minden nap,
A kegyelem!
Számomra-számodra szüntelen!
Ő az én Istenem!
írta: Békési Mária
Hogy kicsoda az én Istenem?
Aki talpra állít, ha elesem,
Aki kivont engem a halálból,
És megszabadít minden gonosztól.
Aki megerősít a képmutatók ellen,
Hogy végképp el ne keseredjem.
Hogy tudjam és érezzem:
Övé a bölcsesség és erő,
A titkok titka.
És a szívem, ha elé viszem,
Átélhetem a hétköznapok csodáját.
Beteljesült evangéliumát.
Veled vagyok minden napon,
És azon túl, a sötét,
Megvilágosult hajnalon.
„Minden verebecskénél,
drágább vagy nekem,
És nem engedem, hogy egyetlen,
hajszálad a fejedről leessen.”
Ó az én Istenem!
A csodálatos, kihez hasonló,
Felfoghatatlan nem létezik,
Aki igazgat és kegyelmet ad,
Ennek a lángoló világnak.
Kinek keze fel van emelve ítéletre,
De még tart ma, és minden nap,
A kegyelem!
Számomra-számodra szüntelen!
Ő az én Istenem!
írta: Békési Mária
-----------------------------------------------------
Ne mondd
Ne mond, hogy visszamenni,
Nem volna már erőd,
Ne mond, hogy késő van már,
Jobb lett volna előbb.
Ne mond, hogy a szeretet,
Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni,
Az elnyűtt szálakat.
Ne mond, hogy a szép érzés,
Csak mulandó csoda,
talán csak elhalványul,
Ha a sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit,
Ha nem vigyázunk rája,
Sápad, mint a szikes föld,
Hervadó virága.
De ha szíved vágya kél,
A békesség után,
Ha nehéz is az úton,
Visszamenni muszáj.
Nyújtsd kezed annak,
Ki megbántott tégedet,
A Megbántott isten is,
Kezet nyújtott neked.
Ne mond, hogy visszamenni,
Nem volna már erőd,
Ne mond, hogy késő van már,
Jobb lett volna előbb.
Ne mond, hogy a szeretet,
Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni,
Az elnyűtt szálakat.
Ne mond, hogy a szép érzés,
Csak mulandó csoda,
talán csak elhalványul,
Ha a sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit,
Ha nem vigyázunk rája,
Sápad, mint a szikes föld,
Hervadó virága.
De ha szíved vágya kél,
A békesség után,
Ha nehéz is az úton,
Visszamenni muszáj.
Nyújtsd kezed annak,
Ki megbántott tégedet,
A Megbántott isten is,
Kezet nyújtott neked.
Felfelé
Lázadó szívem Uram kitárom,
Segítségemet csak tőled várom.
beszélj velem, óh Istenem,
Segíts célod megértenem.
Írd a szívembe az akaratodat,
Hogy el ne hagyjam drága utadat!
Hiszen látom én, hogy minden elhagy,
Múlóbb az öröm, a szivárványnál.
Ha valami szép van e világon,
Mind csak tőled várom, óh én királyom
tőled való szent szeretet,
Had kövessem azt, hisz Mennybe vezet.
Lázadó szívem Uram kitárom,
Segítségemet csak tőled várom.
beszélj velem, óh Istenem,
Segíts célod megértenem.
Írd a szívembe az akaratodat,
Hogy el ne hagyjam drága utadat!
Hiszen látom én, hogy minden elhagy,
Múlóbb az öröm, a szivárványnál.
Ha valami szép van e világon,
Mind csak tőled várom, óh én királyom
tőled való szent szeretet,
Had kövessem azt, hisz Mennybe vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése