Ézsaiás 4 

Az első vers néhány fordításban még az előző fejezet vége. A vers magyarázata, hogy a háború, elhurcolás olyan mértékben megtizedeli a férfiakat, hogy sok lesz az özvegy, aki férfi oltalmát keresi. Egyébként a teljes szakasznak két magyarázata is lehet: a fogságból visszatérés megjövendölése és egy távolabbi Messiási prófécia is.  

---------------------------------------------

Zsoltárok 132-134 

Az utolsó három a 15 zarándokénekből. A 133. nem biztos, hogy Dávidé, vannak szövegforrások, amik nem neki tulajdonítják. A 134., ami a dicséret liturgiája, az esti istentiszteletről hazaindulók és a léviták közötti párbeszéd, valószínűleg a fogság után keletkezett.  

Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok! 

Zsoltárok. 134:1a

--------------------------------------------------------------

HARASZTI SÁNDOR—

EZ EMBER ISTEN FIA VOLT!

 

A munka kész, a megváltásnak

csodája elvégeztetett.

A megváltó az átok fáján

nagy kínok közt kiszenvedett.

A gúnyolódók ajka néma,

szemük merően rámered.

Előbb még büszkén gúnyolódtak:

Most rémtől gyötört emberek!

A nap eltűnik fájdalmában,

a föld remeg és zeng az ég.

A bátor harcos félelmében

reszket s a szeme tűzben ég.

S a marcona és érzéketlen

katona szíve feldobog:

,,Az Isten Fia volt ez ember!

- Ennél többet nem mondhatok!’’

Az Isten fia volt ez ember!

- száll messze időn, téren át.

Az Isten Fia volt ez ember!

- ki viselt töviskoronát.

Az Isten fia volt ez ember!

- harsogja tenger és szelek;

ki parancsolt a hullámoknak,

s az orkán néki engedett...

Az Isten Fia volt ez ember!

- kiáltják százan, ezeren,

ki engemet is meggyógyított,

mikor feküdtem betegen.

Az Isten fia volt ez ember!

- ki az életnek ura volt;

és feltámadván a halálból,

legyőzött Sátánt és pokolt.

Az Isten Fia volt ez ember!

- ki néked, bűnös, megbocsát...

Ó jöjj, s borulj a keresztfához

és ingyen örök üdvöt ád!

        

 ---------------------------------------------------

HA MÉLY FÁJDALOM GONDJA NYOM...

 

Ha mély fájdalom gondja nyom,

ne csüggedj el, szívem;

célja van ennek, jól tudom,

könnyíts hát terheden!

 

Nem érted olykor Istened

csodás vezérletét?

Engedd csak fogni kezedet.

Ó tudja, mit, - miért.

 

A szenvedés majd üdvre vál’,

Istennél így van ez.

Lelkem, hát csendben erre várj,

s remélj, a menny tied!

 

Ó, boldog óra, nagy öröm:

Siralmam véget ér!

A pálma int már odafönn,

s csendben közelg felém!

            Németből ford.: Haraszti Sándor

 

 

NE DOBJ KÖVET...  

 

Ítélni könnyű... Megérteni

próbáld a lélek tenger titkát.

Ne prédikálj, te vélt erényes,

ne emlegess te jellemsziklát,

ki azt sem tudod, mit jelent:

bűnbánattal a mélybe’ lent

mellet vervén meakulpázni,

magad őszintén megalázni,

bízván erősen, hogy soha

többé nem visz a mostoha

élet kényszere bűnesetbe...

 

Mit tudod te, hogy mi az Élet,

ki gyáva voltál merni egyszer...

Nem rója Isten érdemül fel,

hogy nagy titokban, csendben éled

bűnt sóvárgó életed le.

Elfonnyadsz, várván végre merni,

miként a többi: bűnbeesni.

És közben ébren azt lesed,

botránkozni, hogy min lehet.

 

Követ ragadsz, szirteket tördelsz,

végítéletet emlegetsz...

Karod ereszd le, szállj magadba,

vajon belül milyen lehetsz,

te erénycsősz, gyáva, senki ember?

osonj el csendben, mást mit tehetsz?

Ítélni könnyű... Megérteni

próbáld a lélek tenger titkát.

Vagy ennek híján, te vélt erényes:

görgess magadra szirtet, sziklát.

 

Ne dobj követ a bűnösökre,

akiknek Krisztus megbocsátott.

Kárhoztatástok visszahullik,

farizeusok, tireátok.

   ------------------------------------------------        

ÜZENET A JÓ ISTENTŐL  

 

A kis virág az útfélen

mosolyogva rád nevet!

Tudod-e, hogy ez csendesen

Istentől üzenet?

Istentől üzenet.

 

Ha kis madár az ágakon

csicsereg egy dalt neked;

örömmel zengi: ,,A dalom

Istentől üzenet,

Istentől üzenet,’’

 

A hajnalpír, az alkonyat,

hullám egy tó felett:

ember, ó, lássad, értsd meg: ez

Istentől üzenet,

Istentől üzenet.

 

A kis virág, a szélvihar

üzennek szüntelen.

Mondd hát annak, ki jót akar:

Köszönöm, Istenem,

Köszönöm, Istenem!

          Németből ford.: Haraszti Sándor

----------------------------------------------------- 

 

ZARÁNDOK ÓHAJA  

 

Fent sok, sok csillag felett

van vágyaim hona.

E földi küzdés helyett

úgy vágyom én oda.

Időzni itt nincs kedvem

nyugalmam nem lelem:

mert folyton kell sietnem

honomba szüntelen.

 

Lakom idegenben bár,

de egy kis türelem,

S kopottas por-sátorom

örökre levetem.

E földnek hiú vágya

nem csábít engemet:

zarándokút botjára

teszem már kezemet.

 

Itt nincsen nékem kincsem,

amit sajnálnom kell.

E világtól a szívem

örömmel  szakad el.

Vidáman énekelve

járok én utamon:

hiszen új napra kelve,

közeleg a nyugalom.

 

Ezért világ, hagyj békén

zarándok útamon.

Célomat csábodért én

cserélni nem fogom.

Túl az atyai házba

örök kincs vár reám!

Ó, ezt megnyerni vágyom

futásom alkonyán!

            Németből ford.: Haraszti Sándor

------------------------------------------------------------------------

                    SÍK  SÁNDOR.

FECSKE             

 

Figyeljetek! Tanulságos lecke:

Berepült az ajtómon egy fecske,

Aztán neki az ablaküvegnek!

S bennem, láttán, gondolatok keltek:

 

,,Mámorában szédülő fejednek

Fejjel mentél az ablaküvegnek.

Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,

Hogy lehet ott akadálynak lenni?

 

Hogy ott, ahol látnivaló szemmel

A nagy semmi: nekimegy az ember

Valaminek, ami oly nagyon van,

Hogy az ember feje belekoppan.’’

 

Mert nem látja, azt gondolja, nincsen

Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.

Mind megannyi valóság, mit ember

fel se’ foghat fecske-értelemmel.

   Sík Sándor; a két középső versszak: Balog Miklós

 ---------------------------------------------

GALILEAI FÉRFIAK    

 

Galileai férfiak,

mért néztek az égre?

Mért, hogy forró könny fakad

férfiak szemébe? -

Jézus Krisztus visszajön,

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

mért, hogy tétlen álltok?

Vár a Kelet és Nyugat,

Krisztus bízta rátok.

Hirdessétek mindenütt:

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

milyen jelre vártok?

Várjatok még tíz napig,

Lelkét küldi rátok.

Nem hagy árván, nem hagy el:

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

ha majd jön az óra,

élőket és holtakat

hív majd számadóra:

a nagy Bíró visszajön,

Jézus Krisztus él.

 ------------------------------------------------------
Isten érkezése

S egyszer, mint a tiszta hold a vizen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
 --------------------------------------------------- 
Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
 --------------------------------------
 
JÉZUS ÉS A KERESZT

Akkor felemelék a keresztet a poroszlók.
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett.
S az ostor izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák hegyén,
Az égen torlódtak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett.
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg ... kis szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt
S némán egymásra néztek: Krisztus és a kereszt ketten.

Nagy ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Ama szemben és arcon s a töviskoszorún,
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.
 ------------------------------------------------- 

Légy csendességben!

Légy csendességben, Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hány el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött ha mennydörög se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is el?tted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember erőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
 A nyírő béres is a Pásztoré.

---------------------------------------------------------