Az élet diadala

 

Minden zord télre rügyfakadás jön!

Szomorúságra támad az öröm;

Sziklák mozdulnak, a kripta nyílik,

Isten hatalma elhat a sírig,

Sűrű homályból világosság lesz,

Ó, nem káprázat, szent valóság ez!

Sötét üregben nincs már halott,

Angyal hirdeti: az Isten Fia

Föltámadott! Föltámadott!

 ------------------------------------------

 

ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN...    

                                         

Égi tűzben, zúgó szélben

Jött el egykor Isten Lelke,

Hogy a Krisztus kis seregét

A szent harcra elvezesse.

Lángra gyúltak hívő szívek

És megnyíltak bezárt ajkak, -

Fénye lobbant, öröme kélt

A győzelmi virradatnak!

 

Boldogságtól repdesett a

Tanítványok árva lelke,

A szerető Mester karja

Valamennyit átölelte...

Heteken át imádkozva,

Szent egységben várva-vártak, -

Pünkösd napján a remények

Ímé mind valóra váltak.

 

A krisztusi gondviselés

Vigasztalót adott nékik,

Hisz a válás perceitől

Fájó szívük most is vérzik...

De mit a Mester ígért:

Vigaszt, erőt, mindent nyernek,

Mert nagy hatalma van

Az isteni szeretetnek!

 

Apostolok, hős férfiak

Lángoszlopok gyanánt járnak,

A mennyei üzenetet

Elviszik a nagy világnak.

Szentléleknek erejében

Békét, áldást, üdvöt visznek

És egyre nő a tábora

A krisztusi igaz hitnek.

 

Égi tűzzel, zúgó széllel

Ma is eljön Isten Lelke,

Szent harcunkat: Krisztus ügyét

Vele visszük győzelemre...

Ha ránk fúj a mennyei szél:

Ma is tüzet fog a lelkünk,

Ma is veszünk ajándékot.

Ha az Úrhoz hittel esdünk!

 

Ó, Szentlélek, áldj meg minket,

Add erődet bő mértékben,

Küzdő zarándokok kérnek

Sok bajban és kísértésben.

Keskeny úton a cél felé

Törtet a mi fáradt lábunk, -

Segíts, hogy a célhoz érjünk

S feleúton meg ne álljunk!

 --------------------------------------------

 

 

 

HAZAFELÉ        

Alkonyodik... lassan, csendben

Sötétedni kezd a táj,

A mezőről, domboldalról

Hazafelé megy a nyáj.

 

Elől halad a jó pásztor,

Utána megy a sereg, -

Kicsi bárány az ölében...

Nézzétek csak, emberek!

 

Jó pásztorunk: az Úr Jézus,

Aki szeret bennünket,

Zöld mezőre, kies helyre

Terelgeti lelkünket.

 

Ő megy elől, mi utána,

Ölbe vesz ha fáradunk,

Földi zajból nyugalomba:

Hazafelé ballagunk...

 ------------------------------------------------

Jerikói kürtök

 

Hét napig szóltak a kos-szarv kürtök

Jerikó város falai alatt,

És Izráelnek dicső Uráé

Volt a hét napon minden pillanat.

Hét napig kérték a segítséget

Józsué, népe, s szentelt papjai:

És hetednapon, ím leomlottak

A bezárkózott város falai…

 

Ó, mennyi ember zárja el lelkét,

Hogy be ne jusson oda semmi jó!

Sok-sok embernek lelke még ma is

Egy-egy zárt város, egy-egy Jerikó.

Bezárják gyorsan lelkük kapuját,

Ha közeledik Isten Igéje,

Hogy be ne jusson oda – bűn helyett –

Isteni áldás, Isteni béke.

 

Figyelje minden Krisztus-követő

Lelkében azt az égi, szép zenét,

Mely elzárkózott, zord szívek előtt

Megmutathatja régi erejét.

„Legyen az Úrnak szentelt a város!”

- Kérje ezt buzgón, hő imáival.

Kiáltsa is! – és fegyverek nélkül

Leomlik mind a jerikói fal!

 --------------------------------------------------------

  

KINCSES KÓDEXEK     

(Egy teológiai hallgató emlékkönyvébe)

 

Kincses kódexek, szent Írások,

múlt felett való halk sírások,

tankönyv, írótoll, remények,

álmok, - mindezt buzgón kívánod:

Testvérem, ez most

a te világod...

 

Szűk ez a világ, - s nagyobb mindennél,

dúsabb, igézőbb nem lehet ennél,

s ha átölel majd a rideg való,

ha harcba visz majd az élethajó:

ne csüggedj soha, kézbe a kezet,

mert a mi utunk viharokon át

Krisztushoz vezet!

------------------------------------------

"Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket" (Zsolt 146,8).

Görnyedezem? Terjesszem ezt az ígéretet sürgősen az Úr elé! Olyan Istenünk van, akinek lényéből fakad, hogy kész örömmel felemelni a görnyedezőket. A hűn terhel, vagy a bűntudat emészt? Akkor Jézus Krisztus váltságműve emeljen fel és nyugtasson meg! Ó, Uram, emelj fel a te irgalmad szerint!

Nehéz gyászom van, vagy alaposan becsaptak? Itt ismét a Vigasztaló az, aki megerősíthet. Milyen jó nekünk, hogy a Szentháromság egyik Személyének éppen Vigasztaló a neve. Ő valóban vigasztalónk, és munkájára a Dicsőségesnek különleges gondja van.

Sokan már annyira meggörnyedtek, hogy csak az Úr Jézus képes feloldani őket, Ő ezt meg tudja tenni és meg is teszi. Fel tud emelni, hogy újra egészségesek legyünk, reménykedjünk és megvidámodjunk. Sokszor megtette ezt már, amikor próbák alatt voltunk, higgyük hát, hogy Ő, aki ma is ugyanaz a Megváltó, szerető gonddal bánik velünk ezután is. Így, akik ma görnyedezők és bánatosak vagyunk, nemsokára magasan szárnyalunk, gúnyolóink pedig mind megszégyenülnek majd. Milyen tisztesség, hogy maga az Úr emel fel minket! Ne félj a terhek alatt görnyedezni, mert így tapasztaljuk meg Isten felemelő hatalmát.

 

---

 

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét" (Péld 19,17).

Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.

Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.

A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál. Ha aztán a gazdasági bajok miatt egyszer mi szűkölködünk, nyújtsuk be alázatosan számlánkat a Hit Bankjánál. Van olvasóim között szűkmarkú? Szegény teremtés! Az Úr bocsásson meg neki!