"Akinek van
füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a
második halál"
(Jel 2,11).
(Jel 2,11).
MIRJÁM -
MÁRIA
Mózes nővére hangszeren
játszott
Istent dicsérő éneket,
Legyen hát mindig az Úr
Jézusé
Legszebb, legszentebb
éneked.
Mária, Jézus áldott
szent anyja
Önszívét adta
hangszerül, -
Add át magadat te is
Istennek
Kicsinyke, áldott
eszközül.
-------------------------------------------
Hűvös tavaszéjszaka
van.
Lobog a
tűz az udvarban…
- Talán
te is vele voltál?
Galileus
nyelven szóltál!
- Igaz,
hogy szóm galileus,
De nem
tudom, ki a Jézus!
Megkötözve
most kísérik…
Valakinek
szíve vérzik.
Szíve
vérzik, lelke zokog:
- Uram,
tudom, hitvány dolog.
Megtagadtam
szent nevedet,
Te is
tagadj meg engemet…
Egy
tekintet a menetből,
A
tiszta és szent szemekből:
- Péter
fiam, tudok mindent,
Megbocsátok,
áldd az Istent!
Könnyeidet
megszentelem:
Követni
fogsz a kereszten!
-------------------------------
Saul – Pál
Zsinagógákban bátran
prédikál,
Hitvallomást tesz a
Krisztus mellett,
A népek közé téríteni
jár,
És vigasztalja a
szegényeket…
Hirdeti fennen a szent
tanokat,
Tömlöcöt, botot szenved
az Úrért,
De tűrve, sírva, vitázva
sokat,
Meghalni is kész Jézus
Krisztusért!
Jár-kel Saul, a
választott edény,
Barnabással, majd
Silással megyen.
Csodákat művel, - gazdag
és szegény
Epedve várja messzi
földeken…
Országokat jár, majd
tengerre száll,
Tanít, hisz, remél, -
nem csügged soha!
A vad Saulból így lesz
szelíd Pál,
A keresztyének nagy
apostola!
-------------------------------------------------------------------
A GYOM
Amikor két levélkében
kikél
oly gyönge a gyom és
parély.
Meg nem halad vékony
cérnaszálat,
azt véled senkinek sem
árthat.
De csakhamar mélyen a
földbe,
lefúródik éhes gyökere.
S szívja a drága
nedveket,
melyeket a föld
rejteget.
Nő, izmosul, hajt sűrűn
és sokat,
Árnyékos, ernyős
ágbogat.
Körötte már a kerti
vetemény,
elfonnyad, elsárgul
szegény.
Kezdő kertész, hát jól
jegyezd meg ezt:
A gyomírtást későn ne
kezd!
Ha már a kertben mindent
elnyomott,
késő irtani a gyomot.
Gyermek, a bűn is
kezdetben kicsiny.
Azt gondolod, csak balga
csíny.
De csakhamar felnő,
nagyra fől.
S szívedben minden jót
ki öl.
-----------------------------------------------------
A JÉZUST
SZOLGÁLÓ CSALÁD
Lázár, Márta és Mária mindig
kaput tártak
betániai házukban az
Emberfiának.
Mikor Márta
vacsorával szolgált köztük egyszer,
Mária hű Urunk lábát dús
drága kenettel
Öntözte meg, s
törölgette saját szép hajával.
Megtelt a ház a kenetnek
csodás illatával.
Görbe szemmel nézte
Júdás, ki is mondta nyomban,
hogy használta volna ő a
kenet árát jobban:
„Szegényeknek kellett volna!
Mért így tékozolni?“
Pedig azért mondta
csupán, legyen miből lopni.
Jézus Mária mellé áll, így
szól s rá nagy csönd lesz:
„Temetésem idejére tartogatta
ő ezt.
Mert nem akkor tisztel
csupán majd ha eltemetnek:
míg itt élek, adja jelét
igaz tiszteletnek.“
Jézusra a papi tanács jaj,
még itt is “rászállt“,
amiért feltámasztotta halálából Lázárt.
Ők is meg akarták ölni, hisz
puszta élete
bizonyság volt Jézus
mellett; érte hittek Benne.
Lázár, Márta és Mária példáját
követve,
Szolgáljunk az Úr
Jézusnak s örömünk lesz Benne!
A vakon
született meggyógyítása
Születésétől vak koldust
Látott Jézus egyszer.
„Ez a bűnös, vagy szülei, Kit Isten így megver?”
- Kérdezték a tanítványok, De Urunk ezt mondta:.
„Ez se bűnös, meg azok se, Másért van e próba:
Isten dicsősége lesz
majd Nyilvánvaló benne.” Sarat
csinált, s rákente az Öröktől vak szemre.
„Mosakodj meg Siloámnak Tisztító tavába!”
Szót fogadott erre a vak, S megnyílt a látása.
De a farizeus
horda Meghurcolta érte,.
Őt is, meg a szüleit is, Mind, ki Jézust védte.
Azt hozták fel ürügynek a Názáreti ellen:.
„Szombatnapon sarat csinált, tehát bűnös ember.”
„Bűnös vagy nem?! Mit tudom én, Bármit kiabáltok. Egyet
tudok – szólott a vak – Vak voltam, most látok!”
Az első halált el kell szenvednünk, hacsak az Úr még a
mi életünkben nem jön vissza. Várjunk tehát rá félelem nélkül, mindig készen,
hiszen Krisztus győzött a halálon: nem szomorú mélység az már, hanem a
dicsőségbe vezető út.
Nem az első, hanem a második haláltól kell félnünk;
nem attól, hogy lelkünk elválik a testünktől, hanem hogy véglegesen elszakadunk
Istentől. Ez a valódi halál. Ez a halál megöli a békességet, örömet,
boldogságot, reménységet. Ha Istent elvesztettük, mindent elvesztettünk. Ez a
halál sokkal rosszabb annál, amikor csak megszűnünk létezni. Olyan lét ez,
amelyből hiányzik a létezésnek értelmet adó élet.
Ha azonban Isten kegyelméből mindvégig kitartunk a
szent harcban és győzünk, a második halál nem teheti ránk jeges kezét. Akkor
nem kell félnünk a haláltól és a pokoltól, mert elnyerjük az "élet
koszorúját", mely soha el nem hervad. Mennyire megerősít ennek tudata a
küzdelemben! Az örök élet megéri, hogy egész életünkön át küzdjünk érte.
Érdemes harcolnia második halál elkerüléséért.
Urunk, adj hitet a győzelemhez, és add kegyelmedet,
hogy sértetlenek maradjunk, amikor a bűn és a Sátán a sarkunkba
szegődnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése