2017. május 15., hétfő


 


 „Adj pacsit a bácsinak” – kérleli a nagybácsi a kisgyermeket, de az durcásan elfordul, a csokira sem közelít. Ugyanez felnőttesebb kivitelben, amikor valakinek nyújtjuk a jobbunkat, és az szándékosan nem fogadja el a kéznyújtást, kifejezve elutasítását. Van ebben valami mélységesen elszomorító, érthetetlen és rémisztő; valami emberileg helyrehozhatatlan „hasadtság”. Ezékiás király evangélizáló felszólításában most nem az a kérdés, hogy mennyiben van hatalmunkban a döntés, amivel Isten felénk kinyújtott kezét elfogadhatjuk, (szabad akarat). Az azonban bizonyos, hogy az ember szorult helyzetében nem teheti meg, hogy ne nyújtózkodjon kapaszkodóért. A halálra ítéltek kezeit azért bilincselik hátra, hogy haláltusájukban ne hadonásszanak. Itt nem „pacsiról”, csokiról, elismerő gesztusról van szó, hanem az egyetlen, életmentő kapaszkodóról, az Úrról. Mi kötözi meg a kezed, hogy legalább elkezdj hadonászni ezért: pótszerek helyett az Úr feléd kinyújtott kezéért?
Zsidókhoz írt levél 8,6-13
323. dicséret
 


Mindenki beleszürkülhet abba, amit a mindennapokban végez, hiszen ez a terület küzdelmeinek és csalódásainak színtere is egyben. Egy neves énekes elmondta hogy ő nem jár koncertekre, csak, ha ő énekel, mert elege van ebből a „világból”. Egy jogász kifakadt, hogy kiégett a paragrafusok, a száraz, lelketlen csűrés csavarás, a véget nem érő gennyes ügyek ezernyi aktái miatt. Egy hitre jutott orvos ragyogva beszél az Igéről, de amikor visszakérdezek, hogy mi a helyzet a kórházban, akkor eltűnik a ragyogás. Miért lenne ez másként a „papoknál”? Baj, hogy így van, nem szabad, hogy így maradjon: de legalább számoljunk a lehetőséggel, hogy a „léviták” odaadóbbak a szolgálatban, mint az erre hivatalosan elhívottak. Majd ha a mi tekintetünk harminc év után is tündököl a saját területünkön, akkor joggal kérjük ezt számon másoktól is. Mindezek mellett legyen naponkénti imatémánk a lelkipásztorunk, és még az ima előtt, szeressük őket nagyon…
Zsidókhoz írt levél 8,1-5
321. dicséret
 


Az Úr háza legbelsejét is megtisztították Ezékiás király idejében, de meg lehet-e tisztítani a szív legbelsejét, hiszen az újjászületett ember bensőjében is  „villanások” ezrei cikáznak. Ha kicsit is engedünk annak, hogy a rajtunk átcikázó, Istennek nem tetsző gondolat valósággá legyen, azonnal idegen seregek özönlenek be a kinyitott ajtón, és mint a dominó dől halomra minden aznapi ügy. Ez a támadás bizonyos esetekben egészen „hétköznapi” módon kínoz: csengetnek, és ezzel egy időben zörög a telefon is, noha éppen egy gyászoló családdal beszélek, kezemben egy hatalmas összegű számla, amit a csengetés miatt az ajtó felé haladva úgy letettem, hogy azóta sem találtam rá, miközben indulóban vagyok, hogy a feleségemet egy gerincműtétre vigyem…Isten, Krisztus érdeméért teljesen tisztának tekint bennünket, de e testben soha nem vagyunk azok: ez a megigazulás; ugyanakkor akarni kell, az Ő erejét kérve, egyre tisztábbá lenni, és nem engedni a bennünk „cikázó” indulatoknak, mert csak ezt várja az idegen sereg, és egy ezreddel támad ránk!
Zsidókhoz írt levél 7,11-28
320. dicséret
A fehér ruha kötelez,
El ne feledjétek!
Erre a szép, kedves napra
Jó emlékeznetek.
A fehér szín nagyon kényes!
Féltve őrizzétek!
Tiszta, lelki ruháitokat,
Be ne szennyezzétek!
És ha mégis megtörténne,
Jézushoz jöjjetek!
A bárány Jézus vérében
Újra tiszták legyetek!
 --------------------------------------

Felismerés.

Pirkad az ég már, vége az éjnek,
A tanítványok rettegnek, félnek.
Egyedül vannak, szemeik égnek,
A parton ott jár valami lélek!
Nincs itt a Mester, egyedül vannak,
Ez az oka a kudarcnak, bajnak.
Üres a szív és üres a háló,
S a parton ott áll a néma vádló!
Nem feddte őket szigorú hangon,
Eledelt adott Jézus a parton.
Tele a háló, tele a szív is,
Itt van a Mester, itt van az Úr mégis!
 --------------------------------------------- 

Hull a vér a Golgotán

Hull a vér a Golgotán,
Átszegzett kéz tárva vár…
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!
Osztályrészem kárhozat,
Jézus értem áldozat!
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!
Rút tövistől vérző fő,
Láttán meglágyul a kő.
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd! 
Hull a vér a Golgotán…
Érzem, értem és reám.
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!

------------------------------------------------- 


Jézus vére

Jézus vére
Hófehérre
Mosta bűnös lelkemet.
Szívem éke:
Égi béke
Drága vére árán lett!
Jézus vére
Drága bére
Minden bűnös lelkének!
Tépett, rongyos,
Bűntől foltos
Lélek újra fehér lesz!
Bűnöd éget? Fáj a vétked?
Mért váratsz magadra még?
Szíve nyitva,
Boldogítna,
Vár bocsánat Nála rég!
Bízd Rá magad!
Jézus elfogad!
Üdvöt ígér,
Mennybe kísér,
Végig hű marad!
-------------------------------------------
Márta így felelt: » Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.«” (Jn 11,27) Én hiszem… Irigylésre méltó az a bizonyosság, az a megtartó erő, amely Márta hitét jellemzi. S éppen testvére, Lázár elvesztésekor halljuk tőle ezt a vallástételt. (A feltámasztás csodája pedig még csak ezután következik.) A hit nem roppan össze. A hívő ember ereje persze nem önmagából fakad: az élet legnehezebb próbáinál a feltámadás és az élet Ura áll mellette. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít. Higgyük ezt, és hívjuk segítségül az ő nevét! (Kőháti Dóra)
 „Legyen meg az Úr akarata!” (ApCsel 21,14) Az Úrtól tanult imádságban, a Miatyánkban naponta elmondjuk ezt a mondatot. Általánosságban, egy jól megtanult, kívülről mondott fohászon belül könnyű elmondani ezt, de amint konkrét élethelyzetekben – főleg szenvedés idején – kell megfogalmazni, nehezen hagyják el ajkunkat ezek a szavak. Pedig ez hitünk megvallásának legalapvetőbb kijelentése. Ha ezt nem tudjuk kimondani a Gondviselőbe vetett őszinte reménységgel, akkor gyenge a mi hitünk. Isten azt várja tőlünk, hogy a próbatételek, kísértések idején is hittel tudjunk így szólni: Legyen meg az Úr akarata! (Menyes Gyula)
 -------------------------------------------
x-„Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat.” (Hós 10,12b) Régen a földművelő ember tudta, pihentetni kell a szántóföldet, hogy újra visszanyerje termőképességét. Ez alatt benövi a gyom, és az apró állatok is birtokba veszik. De a legtermékenyebb föld, új kezdet mégis akkor van, amikor az ember a természetből teljesen új területet vesz birtokba. Felszánt egy mezőt, vagy éppen erdőből hasít ki termőterületet. A próféta valami ilyesmire utal, amikor azt kéri, hogy kezdjünk teljesen újat az életünkben. Ne a régi, gyomos talajon próbáljuk termővé tenni életünket! Mert Isten  áldást ígér a megtérőknek. (Menyes Gyula)
 --------------------------------------------
„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Lk 16,10) A mai ember nem becsüli a keveset, rögtön sokra vágyunk. A sok pedig kevéllyé, mámorossá, meggondolatlanná teszi az embert, így nagy a hűtlenség kockázata. Főleg, ha a sokért nem is dolgoztunk meg, hanem kaptuk, esetleg örököltük. Szülők panaszkodnak manapság, hogy a gyermekeiknek összespórolt örökséget – sokszor egy élet munkáját – az utódok nem értékelik, látványosan eltékozolják. Isten először keveset bíz ránk, próbára teszi hitünket, lassan alkalmassá formál minket, hogy megállva a kevésen, a sok, az üdvösség is a miénk legyen. (Menyes Gyula)
 ----------------------------------------------
„Isten igéje terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben.” (ApCsel 6,7) Bontsuk ketté a mondatot. Mi többnyire a mondat második felét hiányoljuk közösségeinkben, és emiatt panaszkodunk. Hol vannak a fiatalok, miért vagyunk kevesen a templomban? Milyen gonosz is ez a világ, és mennyi szörnyűség történik nap mint nap! A gyógyszer a mondat első felében van: „Isten igéje terjedt.” Ennek lesz következménye a tanítványság. A szomorú diagnózis emlegetése helyett induljunk el a gyógyító szolgálatra, mert a gyógyszert Urunk ránk bízta. Mondd el fiaidnak – olvassuk Mózes könyvében. Mondd el fiaidnak és azoknak, akiket rád bíz az Úr. –                        Uram, add, hogy észrevegyem, akiket rám bíztál! (Sándor Frigyes)
----------------------------------------
Amíg lehet
Amíg lehet Addig szeress
Nem tudhatodMeddig jársz utadon
 Amíg lehet addig mondd el
Nem te szabod megSaját életed
Amíg lehetNe a sírnál
Ne utólag késveInkább most bár néha félve
 Amíg lehet Addig ölelj
Mondd mindennap Mondd el mit szíved érez
Amíg lehet Addig add át életed
Jézus kezébe A lelkedet.
 ---------------------------------------
A TE AKARATOD.
Nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá,
Miért nem akarom elengedni?
Miért ellenkezem
Veled ?
Te tudod , Uram, ez az emberi természetem.
Bátortalanul, de mégis bízó hittel
Ma hozzád fordulok,
Szabadíts meg kérlek
Önző énemtől:
Legyen meg a Te akaratod:
Akarom-e akaratod ?
Te tudod, Uram, Istenem.
Hányszor elhagyom útadat,
De szereteted irgalmat mutat.
Ez a legnehezebb:
Önző énem letenni .
----------------------------------------------
Elveszni Te akkor sem engedsz.

Elveszni Te akkor sem engedsz,
Bár én legyek százszor engedetlen.
Százegyedszer is hozzám hajolsz,
Szólsz , hívsz a keskeny útra, a Te utadra.
Bár tövis az út porát belepi,
Ma már azon szeretnék Hozzád menni.
Nem baj, ha felsebzi lábam,
Nem baj, ha néha fáj a nem teljesült vágyam,
Nem baj már, ha nem az történik, amit én szeretnék:
Legyen meg a Te akaratod !
Legyen az életem, ahogy Te szeretnéd!
 --------------------------------------
Ember  szeretetre vágytam
 Ember  szeretetre vágytam , gyenge voltam.
Jézus szeretett, Tőle elhajoltam.
Bűnbánattal hozzád Uram, ma visszatérek:
Fogadd, el kérlek, mit adni tud e meghajszolt lélek!
---------------------------------------
 
FOHÁSZ.
Álom, álom, édes álom.
Miért kerülsz el engemet?
Miért kell éjszakákon át
Álmatlanul szenvednem?
S ha jő az álmodás
Sors, miért vagy hozzám csalárd?
Legalább álmomban add meg nekem azt ,
Mit az élet tőlem megdagadt!
Egy boldog éjszakát adj nekem,
Ha már boldog nem lehetek,
Legalább álmomban legyenek jók,
Szeressenek az emberek.
-------------------------------------------- 










Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)