Teremtő kezed.
A csendben, a napsütésben, Ahogy a völgyet nézem: a fákat, a kúszó felleget,
a lelkemmel szinte látom,ahogy áldón a láthatáron ott nyugszik teremtő kezed. Ámen.

Hajdú Zoltán Levente református lelkész, költő
Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm neked ezt a szép napot! Köszönöm neked azt a szívbékét és boldogságot, amelyet csak Te adhatsz nekem! Hálás vagyok, mert minden gond és baj ellenére boldog vagyok, mert Te bennem élsz és én Benned Jézus! Ámen

----------------------------------------------------------------

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan!

2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd.

3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, őrt állni, kérünk, te segélj!

4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz.

5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.
.: Otto Riedel (német), .: Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------------------------

Ó, NEM HALÁL AZ…
Ó, nem halál az, nem, nem,
Az Úrhoz menni föl,
E bús földről kiszállni,
S ott fönn otthont találni,
Hol csillag tündököl.
Ó, nem halál az, nem, nem,
A menny polgáraként
Édes békében élve,
Jajtól, bajtól se félve,
Élvezni fönn a fényt.
Ó, nem halál az, nem, nem,
Ha Krisztusom fogad,
Ülvén királyi széken,
S kegyelmét osztja nékem:
,,Jöjj s lásd meg arcomat!’’
Ó, nem halál az, nem, nem,
Amerre ő halad,
nyomában járni-kelni,
Kies mezőkre lelni,
Az élet-fák alatt.
Ó, nem halál az, nem, nem,
Koronás fővel ott,
Az égi fény-körökbe
Őt áldunk mindörökre,
Ki bűnből megmosott.
Ó, nem halál az, nem, nem,
Világnak Üdve, Te,
Ha árad bőven s mindig,
Nem csak cseppekben, mint itt,
Kegyelmed tengere! Malan Cézár
ford.: Vargha Tamás

-------------------------------------------------------

TÚL E VILÁGON
Túl e világon, egy áldott reggel,Ha Üdvözítőnk majd meg jelen’,
A földi küzdés örömre válik Túl e világon, túl mindenen.
Túl e világon ragyog az égbolt, Nincs viharfelhő, nincs félelem.
Vígság az élet és ott az élet, Túl e világon, ó, végtelen.
Túl e világon majd viszontlátom Sok-sok, szerettem, s érezhetem,
Örök hazámba’ ím igazába’ Búcsú és válás már nem leszen.                        Virgil P. Brock ford.: Somogyi Géza

--------------------------------------------------------------------------------

FIATAL ÉS VÉN NAPRAFORGÓK.

Hetykén a Napba néznek, fiatalok,
Duzzad bennük az élet; visszaragyog ifjúságuk az égre,
fénylő sárga a kékre.

Állnak, alig emelve csak fejüket barnán, magokkal telve
az öregek, adósai a Napnak,
s fő-hajtva - úgy maradnak. Füle Lajos.
--------------------------------------

AZ ÚR JÉZUS FÁI .
Ott a kedves őszi napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg a fák ága mind.

Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nékik.

Az Úr Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.

Kertjébe fogadta kicsiny életem,
S csupán egy a vágya az óta nekem:

Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele. Túrmezei Erzsébet

-----------------------------------------------------------------------------------

Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon? Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? Remegve vagy derűsen?
Gerzsenyi Sándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

------------------------------------------------------------------------

622
Óráról órára elmélkedem,
Életben, halálban Jézus velem.
Őreá várok, átadom magam,
Minden órában enyém hű Uram.
Refrén: Minden órában, csak Benne nyugszom,
Életerőt nyújt Ő nékem, tudom.
Őreá várok, átadom magam,
Minden órában velem van Uram.
2. Jézusnál szűnik a könny, fájdalom,
Szívét megérinti a sóhajom.
Ha hívom, meghallja esdő szavam,
Minden órában enyhet ad Uram. Refr.
3. Kísértés, próba közt sosem hagy el,
Bánatban vigasztal és felemel.
Bűneim terhét leveszi rólam,
Minden órában gondoz hű Uram. Refr.
4. Igazság szép napja felém ragyog:
Jézus küzd értem, és Ő győzni fog.
Veszélyben oltalmam, erős váram,
Minden órában megvéd hű Uram. Refr.

---------------------------------------------------------)

- Eljön az Úr napja!

Váratlan mint tolvaj, úgy jön az Úr napja,
hitetlen világra zúdul nagy haragja.

Félve és remegve futnak az emberek,
rejtekhelyet keres felnőtt és kisgyerek.

Sem föld, sem a sziklák, nem rejtik el őket,
Istent káromlókat, ellenszegülőket.

Tikkasztó hőséget, áraszt a nap rájuk,
szomjat oltóvízért kiáltoz a szájuk.

De hűsítő vízre, ők sehol nem lelnek,
hívőket kínoztak, és most, ők szenvednek.

Erdőkben a fákról, földre hull sok fészek,
a józan ember is tántorog, mint részeg.

Szilárd föld alatta, megmozdul, megremeg,
kilépnek medrükből, háborgó tengerek.

Nő a nagy félelem, megrendül föld s az ég,
feltör a kiáltás, jaj nekünk, mi lesz még?

Isten hívta őket, nem törődtek Vele,
s még nagyobb haraggal, fordulnak ellene.

Irtózatos lesz a kínjuk, szenvedésük,
oltalmat keresnek, nem lesz segítségük.

Szívesen töltenék meg, a temetőket,
de a halál messze, elkerüli őket.

Ilyen rettenete lesz, az Úr nagy napja,
ellenszegülőkre, ha lesújt haragja.

Istenem Te óvj meg, ezektől engemet,
emeljed magadhoz, megváltott lelkemet!

Pecznyík Pál Celldömölk 2009. XII. 8.

---------------------------------------------------------------------

Jóra vált egy élet

Életemet, ha ma végignézem,
fájón látom, megromlott egészen.
Ezért semmi jóra nem alkalmas,
Uram Jézus, légy hozzám irgalmas.
Te tudod, hogy mért alkottál engem,
Óh, ne engedd elveszni, a lelkem!
Szavad nyomán, Világ keletkezett,
tökéletes, mit kezed végezett.
Uram Néked, minden lehetséges,
lelkem örök, csak ruhája véges.
Formálj engem, míg e testben élek,
mert sebesen suhannak az évek.
Ne legyek itt, csupán üres járat,
viselhessem, gyönyörű igádat.
Testem erőt, ne hiába nyerjen,
lélekmentő szent munkában, teljen.
Mert még sokan ma is, bűnben élnek,
mi lesz velük, ha Hozzád nem térnek?
Áldj meg engem, bátorság Lelkével,
szolgálj bennem, éltető Igével.
A te szavad, életet hoz létre,
örök békét, ahol nincsen béke.
Hű Megváltóm, Téged áld a lelkem,
híveid közt, Te élsz, szolgálsz bennem.
Így vált jóra, egy megromlott élet,
Téged illet érte, a dicséret.

Pecznyík Pál Celldömölk 2009. XII. 16.

---------------------------------------------------------------------------------------

Ballagok utamon.

Ballagok utamon, mint idős emberek,
elmaradnak sorra, év-kilométerek.
A negyedik évnél, van egy fakult képem,
fényképész bácsira, mosolyogva néztem.
Tízedik évemben, pásztorfiú voltam,
juhnyájat a mezőn, bottal pásztoroltam.
Huszonegyedikben, katonaruhában,
kis hazámat védtem, idegen országban.
Huszonharmadikban, diakónus lettem,
életemet, Jézus Szent kezébe tettem!
Harmincötödikben, - az idő, hogy szárnyal?
Házasságra léptem, egy hívő leánnyal.
Negyvenedikben már, két lány gyermekünk volt,
ők tették derűssé, a családi otthont.
Hatvan évem múltán, nyugdíjba vonultam,
érte hát adni, Isten elé hulltam.
Ma már mögöttem van, hosszú kilencven év,
áldom jó Atyámat, hosszú életemér.
Kilencven egyedik, borult lesz? Homályos?
Feltűnik nemsoká, a mennyei város!
Hosszú életemre, ha ma visszanézek,
Ajkamról Atyámhoz száll a hálaének.
Ő mérte ki bölcsen, minden életévem,
sok ajándékáért, Szent nevét dicsérem.
Év-kilométerek, lassan véget érnek,
s Nála, felhangzik majd, a szebb hálaének.

Pecznyík Pál Celldömölk 2009. XII. 26

----------------------------------------------------------------------

Nagyon drága!

Atyánk, embertestet öltve, Szent Fiában jött a földre.
Ne csak lássa, át is élje, itt a földön, mi megy végbe!
Kevés ember, ki rá figyel, legtöbb, önmagára ügyel.
Jézus szomorúan látta, miként terjed a bűn átka.
Tőle, hogy ne keljen félnünk, Maga lett átokká, értünk!
Tudta: vészbe vezet utunk, értünk halt meg, áldott Urunk!
Ó nem párnán, kínkereszten, árva lelkünk el ne vesszen.
Bűnösöket így szeretni, rajta kívül, nem tud senki.
Lelke által hová betért, hozta a menny szeretetét.
Önzés, gonosz becsvágy helyett, cserébe ad szeretetet.
Az nem önön javát nézi, lélekmentés dolgát végzi!
Mert még ma is, drága lelkek, a kárhozat felé mennek!
Pedig Atyánk hű szívének nagyon drága, minden lélek!
Értünk történt az áldozat, ne legyen részünk kárhozat.
hanem Nála öröm, béke, melynek soha nem lesz vége.
Pecznyík Pál Celldömölk 2009. XII. 20.

-----------------------------------------------------------------------------

Isten meddig tűri még!

Az abortusz gyilkos fegyver, melyet népünk rejteget,
megöli még csírájában, a megfogant gyermeket!
Hangtalanul vádol minket, a sok embrió halott,
mivel elvetélés miatt, élni: esélyt sem kapott.
Titokban a magzatölés, büntetlen kap zöld utat,
és ez által szomorítjuk, minket szerető Urat!
Ezért van a nemzetfogyás, népünk: egyre kevesebb.
E szomorú helyzet ellen, harcunk, mért nem hevesebb?
Ha valaki feljegyezné, abortuszok számsorát,
kiderülne, hogy hány anya, ölte meg, kis magzatát!
Isten a Szent, igazságos, e bűnt, meddig tűri még?
Ám ha egy nap, ítélni fog, gyilkosokra vár a vég!
Borzalmas lesz az ítélet! Attól szív is megremeg,
örök tűz tavába hull az, ki magzatát ölte meg!

Pecznyík Pál Celldömölk 2007. IX. 30.

----------------------------------------------------------------------

Vallomás!

Népi költő vagyok, népünk munkás fia, olvasókönyvem rég, az írott Biblia.
Verseimet én nem, tudósoknak írtam, munkásoknak, kikkel dolgoztam és sírtam.

Egyszerű embernek, egyszerű szavával, de, aki nem úszott sohasem, az árral.
Ki üdvösség útját, ifjon megismerte, bár próbák vihara tépte, eső verte.

Megtérésem óta, Jézusról éneklek, gyermeknek, ifjúnak, idős embereknek.
Gondoljanak arra, életük itt véges, jaj, ha keserű lesz az, a mi ma édes?

Előbb - utóbb eljön, az utolsó óra, itt hagyjuk test-ruhánk, égi hívó szóra!
Vagy fény, vagy sötétség, örök hona készen, döntésünkön múlik, mienk melyik lészen.

Csak addig dönthetünk, míg e földön élünk, fényben, vagy sötétben lesz-e örökségünk.
Égi Atyám, versben, imádságban kérem, jusson fény-honába, próbált magyar népem!

Pecznyík Pál Celldömölk 2009. XII. 28.

--------------------------------------------------------

A mi harcterünk
„Mert Istenetek, az Úr, veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket" (5Móz 20,4).
Nincs más ellenségünk, csak Isten ellensége. Nem emberek ellen harcolunk, hanem a szellemi romlottság ellen. Az ördög ellen viselünk hadat, az istenkáromlás, a tévelygés és a kétségbeesés ellen, melyeket ő sorakoztat fel ellenünk. A bűn seregei ellen harcolunk, a tisztátalanság, az iszákosság, elnyomás, hűtlenség és az istentelenség ellen. Komolyan küzdünk mindezek ellen, de nem karddal és dárdával, mert hadviselésünk fegyverei nem testi fegyverek.
Az Úr, a mi Istenünk, gyűlöl minden gonosz dolgot, ezért harcol velünk. Meg akar szabadítani minket, ezért segít, hogy nemes harcot tudjunk vívni, és elnyerjük a győzelmet. Bízhatunk, mert ha Isten mellett maradunk, ő is mellettünk marad. Mivel ilyen hatalmas szövetségesünk van, harcunk kimenetele nem lehet kétséges. Nem azért, mivel az igazság végül is győz, hanem azért, mert a mindenató Isten az Atyánk, azért mert Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, és mert a Szent Szellem ellenállhatatlanul munkálkodik az emberek között.
Krisztus harcosai, vegyétek magatokra a szellemi fegyverzetet! Hadakozzatok Isten nevében, és hittel ragadjátok meg a szabadulást! Ne múljon el ez a nap sem a Krisztus ügyéért és a megszentelődésért folytatott küzdelem nélkül.