Ő ingyen ajándékozott mindent
"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32).
Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sõt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tõlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.
Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erõszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Õ önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni tõle. Túlságosan vakmerõ kívánság lett volna. Õ önként adta Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Õ "vele együtt mindent" neked ad? Ha erõszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bõségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32).
Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sõt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tõlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.
Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erõszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Õ önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni tõle. Túlságosan vakmerõ kívánság lett volna. Õ önként adta Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Õ "vele együtt mindent" neked ad? Ha erõszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bõségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
-------------------------------------------------------
Növekedés
"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).
Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegõt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvõ havasi legelõket keres. Így van ez velünk is. Amikor élõ hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezõire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi "száraztakarmánya".
"Kiszabadulni" és "örömmel ugrándozni": ez kettõs ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az õ juhai bejárnak és kijárnak, és legelõt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelõin!
Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nõnek, ha gondosan táplálják õket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitûnõ gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szûkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, "növekedjél fel szeretetben mindenestõl õhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).
Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegõt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvõ havasi legelõket keres. Így van ez velünk is. Amikor élõ hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezõire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi "száraztakarmánya".
"Kiszabadulni" és "örömmel ugrándozni": ez kettõs ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az õ juhai bejárnak és kijárnak, és legelõt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelõin!
Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nõnek, ha gondosan táplálják õket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitûnõ gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szûkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, "növekedjél fel szeretetben mindenestõl õhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
-------------------------------------------
Állni előtted
Állni előtted és nézni Rád,
Soha se kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni s, a töviskoronád,
És mondani buzgón egy hálaimát.
Hogy értem haltál és ontottál vért,
Égő sóhajod, ékesen beszélt.
Legyél te nékem kőszirt, menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék.
Töröld le könnyeim, ha keserednék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.
Egekben lévő aranykoronám,
Atyám szerelmét, lelke szent szavát.
Hogy odafönt van az örök hazám,
Segíts így élni és halni Atyám.
Állni előtted és nézni Rád,
Soha se kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni s, a töviskoronád,
És mondani buzgón egy hálaimát.
Hogy értem haltál és ontottál vért,
Égő sóhajod, ékesen beszélt.
Legyél te nékem kőszirt, menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék.
Töröld le könnyeim, ha keserednék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.
Egekben lévő aranykoronám,
Atyám szerelmét, lelke szent szavát.
Hogy odafönt van az örök hazám,
Segíts így élni és halni Atyám.
--------------------------------------
Aki hisz
Aki hisz, aggódva miért sietne,
Aki hisz, az csendben és boldogan vár.
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S, a kötelékek megoldódnak már.
Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, nem fél,
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja, hogy Isten él!
Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit sem lát, de nyugszik békével,
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S, az éjben is győzedelemről énekel.
írója: ismeretlen
Aki hisz, aggódva miért sietne,
Aki hisz, az csendben és boldogan vár.
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S, a kötelékek megoldódnak már.
Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, nem fél,
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja, hogy Isten él!
Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit sem lát, de nyugszik békével,
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S, az éjben is győzedelemről énekel.
írója: ismeretlen
-------------------------------
Ne mondd.
Ne mondd, hogy visszamenni Nem volna már erőd,
Ne mondd, hogy késő van már, Jobb lett volna előbb.
Ne mondd, hogy a szeretet, Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni A régi szálakat.
Ne mondd, hogy a szép érzés, Csak mulandó csoda,
Talán csak elhalványul, Ha sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit, Ha nem vigyáznak rája,
Sáppad, mint a szikes föld, Hervadó virága.
De ha szíved vágya kél, A békesség után,
Ha nehéz is az úton, Visszamenni muszáj
Nyújtsd kezet annak, ki megbántott tégedet,
A megbántó Isten is, Kezet nyújtott neked!
Ne mondd, hogy visszamenni Nem volna már erőd,
Ne mondd, hogy késő van már, Jobb lett volna előbb.
Ne mondd, hogy a szeretet, Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni A régi szálakat.
Ne mondd, hogy a szép érzés, Csak mulandó csoda,
Talán csak elhalványul, Ha sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit, Ha nem vigyáznak rája,
Sáppad, mint a szikes föld, Hervadó virága.
De ha szíved vágya kél, A békesség után,
Ha nehéz is az úton, Visszamenni muszáj
Nyújtsd kezet annak, ki megbántott tégedet,
A megbántó Isten is, Kezet nyújtott neked!
A Hit
Az élet gondjai sokszor nagyra nőnek,
Ma te, holnap én is hordozom.
De soha ne feledd el, Isten szeme néz rád,
Szeretettel túl a gondokon.
Nyomorúságra születik az ember,
A próbák útja ez a földi út,
De él az Isten és nem hagy magunkra,
A küzdésben segítő kezet nyújt.
Fáradt lehetsz és lankatag,
De elhagyott nem lehetsz soha,
Csak szánni való, akinek nincs hite,
Nincsen bizalma, nincsen Krisztusa.
Csak ott van félelem, ahol nem él a hit,
S az emberi erő kevésnek bizonyul,
De boldog az, kinek a próbákban,
Bizalma egyedül az Úr!
Lehetséges minden a hívőnek,
Nagyobb ígéretet az ember nem kapott,
Ez megoldott múltat, megoldja a jelent,
s megoldja, mindig a holnapot..
Az élet gondjai sokszor nagyra nőnek,
Ma te, holnap én is hordozom.
De soha ne feledd el, Isten szeme néz rád,
Szeretettel túl a gondokon.
Nyomorúságra születik az ember,
A próbák útja ez a földi út,
De él az Isten és nem hagy magunkra,
A küzdésben segítő kezet nyújt.
Fáradt lehetsz és lankatag,
De elhagyott nem lehetsz soha,
Csak szánni való, akinek nincs hite,
Nincsen bizalma, nincsen Krisztusa.
Csak ott van félelem, ahol nem él a hit,
S az emberi erő kevésnek bizonyul,
De boldog az, kinek a próbákban,
Bizalma egyedül az Úr!
Lehetséges minden a hívőnek,
Nagyobb ígéretet az ember nem kapott,
Ez megoldott múltat, megoldja a jelent,
s megoldja, mindig a holnapot..
Jézus mondja.
Egyedül vagy?- Ott vagyok én veled. Nincs, kihez szóljál? Beszélgess velem.
Nem tudsz aludni? Imádkozzál! Fáj a magány? Hagyatkozz rám!
Nincs, ki szeressen? Szeretlek én. Bántanak, megszólnak? Megértelek én.
Elhagyott mindenki? Én veled vagyok. Beteg és fáradt vagy? Én gyógyító vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed, „Nem bírom tovább nehéz az élet.”
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak, Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Meghaltam érted ott a kereszten.
Ne hordozd tovább egyedül a bajod, A kereszt alatt is lerakhatod.
Add a kezed!- Fogom erősen .Add a szíved, tisztítja a vérem.
Add életed, s érte cserébe, Örök életet adok tenéked.
Egyedül vagy?- Ott vagyok én veled. Nincs, kihez szóljál? Beszélgess velem.
Nem tudsz aludni? Imádkozzál! Fáj a magány? Hagyatkozz rám!
Nincs, ki szeressen? Szeretlek én. Bántanak, megszólnak? Megértelek én.
Elhagyott mindenki? Én veled vagyok. Beteg és fáradt vagy? Én gyógyító vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed, „Nem bírom tovább nehéz az élet.”
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak, Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Meghaltam érted ott a kereszten.
Ne hordozd tovább egyedül a bajod, A kereszt alatt is lerakhatod.
Add a kezed!- Fogom erősen .Add a szíved, tisztítja a vérem.
Add életed, s érte cserébe, Örök életet adok tenéked.
Amikor Isten szól
Kelt okt. 20, 2014
Amikor Isten szól
Amikor Isten szól, én hallgatok.
Amikor imádkozok, Isten hallgat.
Amikor Ő szólít, sokkal többet mond,
Mint amannyit felfoghatunk,
Mégis megnyugszok, mikor fohászkodok.
Mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,
Ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma.
Nem is fenyegeti már semmi az életem,
Ha azt bizalommal kezébe teszem.
írta: F.Farkas Rozália
Amikor Isten szól, én hallgatok.
Amikor imádkozok, Isten hallgat.
Amikor Ő szólít, sokkal többet mond,
Mint amannyit felfoghatunk,
Mégis megnyugszok, mikor fohászkodok.
Mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,
Ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma.
Nem is fenyegeti már semmi az életem,
Ha azt bizalommal kezébe teszem.
írta: F.Farkas Rozália
Hogy kicsoda az én Istenem
Kelt okt. 20, 2014
Hogy kicsoda
az én Istenem
Hogy kicsoda az én Istenem?
Aki talpra állít, ha elesem,
Aki kivont engem a halálból,
És megszabadít minden gonosztól.
Aki megerősít a képmutatók ellen,
Hogy végképp el ne keseredjem.
Hogy tudjam és érezzem:
Övé a bölcsesség és erő,
A titkok titka.
És a szívem, ha elé viszem,
Átélhetem a hétköznapok csodáját.
Beteljesült evangéliumát.
Veled vagyok minden napon,
És azon túl, a sötét,
Megvilágosult hajnalon.
„Minden verebecskénél,
drágább vagy nekem,
És nem engedem, hogy egyetlen,
hajszálad a fejedről leessen.”
Ó az én Istenem!
A csodálatos, kihez hasonló,
Felfoghatatlan nem létezik,
Aki igazgat és kegyelmet ad,
Ennek a lángoló világnak.
Kinek keze fel van emelve ítéletre,
De még tart ma, és minden nap,
A kegyelem!
Számomra-számodra szüntelen!
Ő az én Istenem!
írta: Békési Mária
Hogy kicsoda az én Istenem?
Aki talpra állít, ha elesem,
Aki kivont engem a halálból,
És megszabadít minden gonosztól.
Aki megerősít a képmutatók ellen,
Hogy végképp el ne keseredjem.
Hogy tudjam és érezzem:
Övé a bölcsesség és erő,
A titkok titka.
És a szívem, ha elé viszem,
Átélhetem a hétköznapok csodáját.
Beteljesült evangéliumát.
Veled vagyok minden napon,
És azon túl, a sötét,
Megvilágosult hajnalon.
„Minden verebecskénél,
drágább vagy nekem,
És nem engedem, hogy egyetlen,
hajszálad a fejedről leessen.”
Ó az én Istenem!
A csodálatos, kihez hasonló,
Felfoghatatlan nem létezik,
Aki igazgat és kegyelmet ad,
Ennek a lángoló világnak.
Kinek keze fel van emelve ítéletre,
De még tart ma, és minden nap,
A kegyelem!
Számomra-számodra szüntelen!
Ő az én Istenem!
írta: Békési Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése