Hőstettek, vagy hit-tettek?

 „Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.”                   Zsid11:33-34)

Ez aztán igen, mondhatnád! Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni, meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is, szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat véghezvinni.

Ezek a jelenetek azonban nem egy Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.

Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg kell értenünk: nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát!

Tudom, hogy azok a hithősök, akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek, mert csodákat láttak, vagy, mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek, amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének” (Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” (Zsidók 11:36-38, 39).

A hit nem a csodákra épül, hanem Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.

-----------------------------------

 

 

 

 

"Jössz te még az én utcámba!"

 

„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” Példabeszédek 24. rész 29. vers

Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár! Jó tett helyébe jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is fogsz sírni, ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!

Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a fenti igeverset?

Szeretném, ha ma egy kicsit velem gondolkodnál. Képzeld el, hogy épp ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott. Magadban azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul. Amikor nem számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És elkezdesz dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és várod a pillanatot. 

Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy betartottál neki, hogy szinte kővé meredt.

És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.

-          Boldog vagy?

-          Igazán boldoggá tett, amit csináltál?

-          Semmi kis halk lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?

-          Nyugodtan aludtál, miután a részleteket megtervezted?

-          Amikor sikerült a műved, felszabadultan tudtál örülni? Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?

Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit teszel, amit igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld csak ki. Aztán figyeld a meghökkent arcot.

De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi történik Benned? Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit tettél. És hát ez sokkal felemelőbb érzés.

Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.

De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!

Próbáld csak meg!

------------------------------------------------------------------

 

 ÉRDEKES..…                            Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescoba mész.                                                                                                                                     Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.                                                                                                           Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.                                                                                                                          Érdekes, hogy amikor imádkozunk semmi nem jut eszünkbe, de ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.                                                                                                                     Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben panaszkodunk.
Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.
Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban levő székekért megy a versenyfutás.
Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.
Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.                                                                                                                                              Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.
Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként, de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják, mielőtt továbbküldenék.
Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?
Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!
Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy hisznek-e egyáltalán valamiben.
Érdekes?…. Szomorú.

-------------------------------------------

         „Dánielt az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” (Dán 6,17) Akár gúnyosan, kötözködve („Na, tényleg van olyan hatalmas ez a te Istened?”) akár igazi kíváncsisággal, vágyakozva („Bárcsak nekem is lenne ilyen nagy hatalmú Istenem!”), ez a formula nekünk is ismerős lehet. Korunk oroszlánvermeiben – minden ember közös sorsában, betegségben, veszteségben, egzisztenciális krízisekben – a hívő ember hallatlanul nagy plusz erővel nézhet szembe a veszéllyel, a bajjal. Jézus is kapott a Golgota keresztjén a gúnyból… S bár nem szállt le a keresztről, Isten mégis dicsőségesen végbevitte művét, és Jézus feltámadt. Mi ebben a hitben vágunk neki annak, ami más számára értelmetlen, elviselhetetlen. S erről az erőről tudunk bizonyságot is tenni. (Kőháti Dóra)

-------------------------------------

„Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta:» Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35) Krisztus közelsége, igéje ma is gyógyító erővel bír. Süketek lesznek hallókká, vakok látókká, bénák örvendezőkké, holtak élőkké. A sorvadt szívűek, végtagúak felemelik kezüket, hogy elérjék az elesetteket. A „nagyobb boldogság” csak ebben a szüntelenül gyógyuló közelségben adatik meg, mert az adás öröme mindig az átadás öröme. Azt a szeretetet adom tovább, amelyet az Uramtól kaptam. (Eszlényi Ákos)

-------------------------------------

„Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!” (Jel 3,15) Sokszor megelégszünk a langyos válaszokkal, a „majdnem” megoldásokkal. „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem.” Előfordul, hogy a jó elbírálás érdekében simulékony válaszokat adunk, „langyos” a beszédünk – de Isten erre azt mondja, hogy „kiköplek a számból”. Vannak krisztusi alapelvek, amelyeket nem lehet feladni a megegyezés vagy a jó tetszés kivívásának érdekében. – Add, Uram, hogy megtaláljam a helyes utat, és neked tetsző legyen a szavam és a hitem! Ámen. (Gerlai Pál)

---------------------------------------

Szélcsendben

Ő ez a csend, e Szél-csend, némaság!
Nem hallani a megtérők szavát,
az újszülöttek, hálaénekét.
Kérés, könyörgés nem volt még elég?
Mióta szól már mindenütt Igéd,
s áldás-esőre nem nyílik az ég.

Hatalmas Isten, Megváltó Urunk,
szánj meg, segíts meg, mert elárvulunk!
Rút bűneinkkel roskadunk Eléd,
mert életünkben annyi kár, szemét!
Orcánkra égtek szennyek, tegnapok…
Adj újra nekünk bűnbocsánatot!
Hitünk kicsiny bár, hálánk is kevés,
de kérve kérünk áldást ébredést.
és várjuk, hogy majd kél, hogy újra kél,
a Szél, a Szél, a bibliai Szél!
Füle Lajos
-------------------------------------------------

„Teljes szívvel”
„teljes szívükbõl esküdtek, és egyenlõ akarattal keresték [az Urat]”; 2Krón 15,15-„ -és egész Júda örvendezett az eskü felett; mert teljes szívükből esküdtek, és egy akarattal keresték az URat. Meg is találták, és az ÚR nyugalmat adott nekik mindenfelől.
KRISZTUS KÖVETÉSE. – Szent - Gály Kata
Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.
Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.
Prófétai szolgálat.
„Meghallotta az Obed prófétának prófécziáját...” – 2Krón 15,8                              „Mikor pedig Ászá meghallotta e beszédeket és Ódéd próféta jövendölését, nekibátorodott, és eltávolította Júda és Benjámin földjéről mindenestül az utálatos bálványokat – a városokból is, amelyeket elfoglalt Efraim hegységében –, és megújította az ÚR oltárát, amely az ÚR tornáca előtt volt.
---------------------------------------------------------