Óvás a lustaságtól..

 „Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!” (Példabeszédek 6:9-11)

A Példabeszédek és a Prédikátor könyvét Salamon király írta, aki bölcsességéről volt híres. A két könyv, tele van bölcs mondásokkal, tanításokkal. Ez a szövegrész is ilyen bölcs tanítás.

A rest, lusta magatartást a Szentírás elítéli. Jézus azt tanította, hogy sem az Atya, sem Ő sohasem tétlenkednek: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5:17). A keresztyén ember, aki Jézus lábnyomában jár, hasonlóan aktívnak, állandóan munkálkodónak kell lennie. Ez persze nem azt jelenti, hogy sohasem lehet, szabad a munkától, dologtól megszűnni. Sőt, ezzel ellentétben Isten parancsai között ott szerepel a kötelező nyugalomnap, a  pihenés (2Mózes 20:8-11). Isten tervében azonban a pihenés napja sem a tétlenség, a restség, a lustaság, népiesen szólva nem a "szent heverde" napja. Az evangéliumokból azt látjuk, hogy Jézus a pihenés napján is nagyon aktív volt: tanított, gyógyított, zsinagógába ment (Lukács 4:16, Márk 3:1-5).

Aktívnak kell lennünk a jóban, a jó cselekedetekben! Erre tanít bennünket Pál apostol is (Efézus 2:10, Titusz 2:14, Zsidók 10:24). Sajnos sokan vannak, akik a rosszat cselekszik e világon. Ők fáradhatatlanul teszik a rosszat. Nekünk pedig meg nem szűnően (restség nélkül) kell munkálkodnunk a jóban (Galata 6:9). Isten ebben elkötelezett, nekünk pedig követnünk kell Őt ebben. Minden lehetőséget ki kell használni, hogy jót tegyünk!

Salamon bölcs tanítása arra utal, hogy az- az ember, aki csak a kényelmét keresi, elszegényedik. Igaz ugyan, hogy Isten megígérte az áldást és a mindennapi kenyeret azoknak, akik hisznek benne: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ad eleget” (Zsoltár 127:2), de azt sehol sem találjuk a Szentírásban, hogy nem kellene munkálkodnunk képességünkhöz, tehetségünkhöz képest. Akár testileg, akár lelkileg. Sőt, Pál apostol egyenesen a lusták, dologtalan emberek ellen beszél a Thesszalonikai levélben: „…ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thesszalonika 3:10).

A korábbi versek (Példabeszédek 6:6-8) a hangyát állítják a szorgosság példaképéül. A hangya okossága, bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy alkalmas időben cselekszik. Eledelét, kenyerét aratáskor gyűjti be, amikor annak ideje van. Ezzel összefüggésben azt értjük meg, hogy a Szentírás nem olyan rest emberről beszél, aki sohasem dolgozik (talán kevés ilyen ember van), hanem arról, aki nem időben, nem a legalkalmasabb időt kihasználva cselekszik (talán belőlük már sokkal több van). A szorgalom jó, de az sem jó bölcsesség nélkül! (lásd: Példabeszédek 19:2). –„ Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.”                                                                                                                                    A legfontosabba, hogy tetteinket a bölcsesség irányítsa, mert csak így lehetünk eredményesek és boldogok. Ez a bölcsesség azonban felülről való, Isten ajándéka (Zsoltár 111:10; -’  A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.                                                                                                      Példabeszédek 9:10).-„ Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.”

Legyünk bölcsek, vagyis törekedjünk Isten mind mélyebb módon való megismerésére, valamint legyünk szorgalmasak, azaz elkötelezettek a jó cselekvésében. Ne sajnáljuk a fáradságot, ha jó dolog ügyében fáradozunk! Az idő nem mindig alkalmas (Efézus 5:16)! –„ Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok”

Ne pihengessünk, amikor dolgozni kellene! Isten így, munkában tud bennünket megáldani (Máté 24:45-47)! –„ Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt                                                              Legyen neked is ebben részed!

-------------------------------------------

Az Úrban bízók áldása

 „De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.”             Jeremiás 17:7-8

Mennyit ér egy üveg víz? Az attól függ hol vagy, és milyen körülmények között. Sajnos, van úgy hogy annyira el vagyok foglalva dolgaimmal, hogy elfelejtek inni.                A szervezetem persze aztán jelez, és bepótolom a hiányzó folyadékmennyiséget. Kimegyek a konyhába inni egyet, vagy ha úton vagyok előveszem a flakonomat a táskámból, vagy az autóban az ülés alól… és iszom. A víz ma Magyarországon szinte mindenhol kiváló minőségben elérhető.

Amikor volt alkalmam végigjárni Palesztina tájait, megtanultam értékelni a vizet. Amikor a pusztai forróságba kiszálltunk a buszból, minden korty vizet beosztottam és értékeltem. Ott a víz nem magától értetődő és nem mindig és mindenhol elérhető. Ott, akkor kincset ért ugyanaz a flakonnyi víz, amit itthon észre sem veszünk.

A mai útravalónk kétféle emberről beszél. Az előző néhány vers azt mondja, hogy aki az emberekben bízik olyan, mint „a cserje a pusztában, amely nem látja, hogy jó következnék, hanem sivár helyen lakik a sivatagban, kopár és kihalt földön.” (6.v.) 

Az Úrban bízó férfi (és nő, és gyermek, és fiatal…), ezzel szemben olyan, mint egy folyóvíz mellé ültetett fa. A legnagyobb szárazságban is zöld marad, mert gyökere képes a mélyről felszívni az életadó vizet.

Amíg nincs „szárazság” – válságok, nehézségek, próbák, addig nem látszik lényeges különbség. De eljön az idő mindenki életében, amikor a maga erejére nem számíthat – és amikor más ember sem segíthet. Egy fa is, talán egy ideig megáll víz nélkül, de aztán menthetetlenül elszárad, és egy nagyobb viharban kidől.

Ma gondolkozzunk el komolyan azon, hogy kiben bízunk a leginkább. Mire alapozzuk az életünket, a jövőnket? Milyen mélyen gyökereztünk meg Krisztusban? Magunkba szívjuk-e naponta Isten „élő vizét”, a Szentlélek megújító erejét?

-----------------------------------------------

VALAKI MINDÉG VÁR !- (Túrmezei Erzsébet - Ahol ránk Jézus vár)
Valami mindig vár. Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül? Vagy bent? Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
- a csendben!
---------------------------------------------

Nem elég a jóra vágyni,
A jót akarni kell.
De nem elég akarni,
Tenni, tenni kell. (Váci Mihály)
---------------------------------------

Remény, csalódás, küzdés, bukás
Egy sírig tartó versenyfutás.
Keresni a jót, nemest, a szépet
S meg nem találni, ez az élet.

Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,
Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,
Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,
A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza...aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.
(Kiss Jenő)
-----------------------------------

Régi arcok, régi kopott könyvek
Mosoly, derű néha fájó könnyek,
Múlik minden, rohannak az évek,
Búcsút intünk múló diákévek.

Nekünk nem elég a kékség, nekünk az egész ég kell.
(Goethe)
Keresd az életben mindig a szépet
Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,
S hidd el, ha sokszor durva is az élet,
Mindig találni benne kellemest és szépet.
(Goethe)
-----------------------

A LEGJOBB FEGYVERZET! - Vargha Gyuláné
Igazmondás övével övezd fel magadat,
igazság mellvasával páncélozd föl magad,
békesség sarúját húzd lábadra föl,
fejedre üdv sisakját, mely tisztán tündököl.
A hit legyen kezedben védelmező Paizs,
amelyről visszapattan a Sátán nyila is.
S a kard, melyet forgathatsz,
a Lélek, fegyvere,
az Isten szent Igéje, bátran harcolj vele
--------------------------------------------------

Minél ráncosabb lesz az arcom, annál üdébb legyen a lelkem;
Minél hajlottabb lesz a hátam, annál egyenesebb legyen a tekintetem.
Minél nehezebb lesz a járásom, annál könnyebben siessek feléd;
Minél inkább romlik a látásom, annál tisztábban lássalak téged;
Minél jobban gyengül a hallásom, annál élesebben halljam hívó szavadat.
Minél inkább kihagy az emlékezetem, annál jobban megismerjelek téged.
Minél jobban fáj a szívem, annál jobban keressem nálad a gyógyírt.
Minél bizonytalanabbul tájékozódom, annál biztosabban járjak a Te utadon.
Minél elhalóbb lesz a szavam, annál erősebben kiáltsak hozzád.
Minél fáradtabbak lesznek tagjaim, annál inkább várjam az örök nyugalmat.
Minél jobban látom a világi hiúságot, annál inkább Te légy életem értéke.
Minél inkább közeledik a búcsúm a földtől. Annál jobban vágyódjam utánad.
Minél világosabban látom gyarlóságomat, annál jobban táruljon felém irgalmad.
Minél inkább elsötétedik előttem a Napod, annál jobban ragyogjon fel a Te fényed!