Jézus Jöjj! 

Szárnyaidnak oltalmába rejtsd el Istenem
Oltalmazó kezed alatt nem érhet veszedelem
Szomjúhozom az élő vizet, igéd éhezem
Táplálj engem szent igéddel, mert ez jó nekem 

Szívem nyitva, jöjj ó uram, halljam hangodat,
Ha hallgatom drága szavad ez örömöt ad
Szellemeddel jöjj közelebb, s a tüzed lángoljon fel
Perzseljen fel minden bűnt,
Ó, jöjj Jézus, Ó, jöjj közel!! 

Jézusom tied már a szívem, a testem is átadom,
Szent nevedet ismertesd meg ezen a világon.
Sóvárog a föld is, várja dicsőséged,
Isten fia: Jézus! Ó, jöjj, ne késlekedj.
 

Hatalmas Hős! 

Hatalmas Úr az Úr, Ő az Isten.
Szólt és szavára előállt minden,
Lettek a Csillagok, az Ég, a Föld, a Nap
Minden mi van, az csakis tőle van.
Ő szólt, s minden a szavára a semmiből állt elő. 

Nem voltál te sem, s ma már itt élsz velünk,
Együtt az Úrral járunk és kelünk
Életünk vidám, mert Ő út nekünk
Ha Isten velünk kicsoda ellenünk? 

Jöjj, kiáltsunk hallelúját az Úrnak!
Az ég felé szálljon háladalunk.
Angyali seregek velünk együtt énekeljék,
A mi Urunknak, a győzelem hála énekét! 

Hatalmas hős király, győztes Úr!
Nincs oly teremtmény ki előtte, meg nem hajol,
Trónol Ő a menyben, dicsfény veszi körül, és Szent ereje a földön is szétterül. 

Nincs hely a nap alatt, hol ne lenne jelen,
Kiáltsd hát Szent Nevét, és hirdesd,
Mert tiéd a győzelem!

-----------------------------------------------
Túrmezei Erzsébet
IGAZ MESE A NAPSUGÁRRÓL
Ismerek egy fényes napsugarat.
Naphazája meleggel volt tele.
Naphazában otthon mégse maradt.
Megszánta a dermedt rügyecskéket,
Napkeletre menekült fecskéket.
Szánta a sok hallgató madárkát.
Fájt szívének a fagyos kopárság.
Elgondolta: „Megyek és leszállok.
Tudom én azt, hogy telet találok.
De mire a világot bejárom,
Virág virul minden merev ágon…
Virág virul, meleg tavasz támad!
Odahagyom napfényes hazámat.”
Leszállott a jégbevont patakra,
Meleg szóval hívta, szólongatta.
De a patak kemény, hideg maradt
S tovább aludt a jégpáncél alatt.
Szép napsugár búsan repült tovább
Keltegetni kankalint, ibolyát.
„Kis ibolya, dugd ki kék fejecskéd,
illatodat messze eregesd szét,
hirdess vidám tavaszi mosolygást!”
Kis ibolya álmodik még folyvást.
Szép napsugár felröppen a fára,
Téli fának lombtalan ágára,
Simogatja mind rügyecskéket,
De mi haszna, ha egyik se ébred.
Hallgatnak a madarak az ágon.
Alszik minden az egész világon.
Szép napsugár, menj vissza az égbe!
Láthatod, hogy hiába jöttél le.
Ez a föld a halál birodalma.
Nem bírsz vele, oly nagy a hatalma…
„Ha nem használ egy simogatásom,
használni fog száz simogatásom,
s fakad a rügy, tűnik a tél, széled.
Halál felett mégis győz az élet!
Egy meleg szó ha talán hiába,
Száz meleg szó majd nem lesz hiába,
Kifakasztja fák, mezők virágit.
Lesz még egyszer virágos világ itt!”
Szép napsugár virágtól virágig
Repül egyre, szólongatja váltig.
Némelyik már ébred a szavára.
Tavasz is lesz, tudom, nemsokára.
Ismerek egy fényes napsugarat.
Naphazája meleggel volt tele.
Naphazában otthon mégse maradt,
Jézusunk az. Ő mosolyog rátok.
Ti vagytok a szunnyadó virágok.
Bár az első hívogató szóra,
Új életre mind kivirulnátok!
Tárjátok ki szíveteket előtte!
Hadd jelentsen tavaszt a lejötte.
----------------------------------------
“Vezess engem ösvényeden, ó, Uram,
Útjaidat ismertesd meg még jobban!
A szívem kiáltja: szeretlek Téged,
Erős karod támogasson minden napon, a Te utadon!

Szelíd hangon szólj hozzám, ó, Uram,
Friss keneted áradjon rám gazdagon!
A szívemben égjen szent tüzed,
És hűséggel kövesselek minden napon, a Te utadon! “

Isten vezetése:

Hogy mit akar elérni ezzel a kéréssel / „Uram Te vezess engem”! / az imádkozó, azt a szándékot a későbbiekben Pál apostol mondja ki: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm. 8,14) Ez a cél: Isten fiának lenni és maradni. Ezért kéri a vezetést.

Az imádkozónak kemény alapja van arra, hogy a vezetést kérni merje. Ez a kemény alap Isten személyes ígérete: „Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17) Ezt az isteni ígéretet veszi elő az imádkozó, letörli róla a port és azt mondja: Lásd, Uram! Te megígérted nekem, hogy vezetsz és tanítasz, hogy kezedben tartod az életem. A Te fiad kívánok lenni és maradni, kérlek, váltsd be az ígéretet.

Világos, tisztán látható célja van a zsoltárosnak és a célhoz tartó útra is rátalált. Akik vele kívánunk tartani, számunkra azt kellene még a belső indítóokoknál tisztázni, hogy mindez milyen eredménnyel jár? Mi fog történni akkor, ha rálépünk az isteni vezetés és tanítás útjára, ha Isten fiai leszünk és maradunk?

Most van egy kérés:

Otthon a vasárnapi ebéd után ne a televíziót/számítógépet kapcsoljátok be, hanem vegyétek kézbe a Bibliát és olvassátok el a 25. zsoltárt. Mind a 22 verset. Aztán ismételjétek meg a kérdést: Mi történik akkor, ha Isten fia leszek és maradok? Bizonyára lesz legalább egy válaszotok.
. (Zsolt 25,5)
Mit kér a zsoltáros?

Isten vezetése:
Ha mégsem jut eszetekbe semmi, akkor gondolatindítóként olvassátok el ugyanazon az oldalon a 23. zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet engem az ő nevéért.” (Zsoltár 23,1-3) Ebben 4 választ is találhattok a kérdésre: biztonság és megnyugvás, öröm és tisztaság.

Isten tanítása:
Az imént Ézsaiás próféciájával bizonyítottam, hogy a zsoltárosnak komoly alapja van arra, hogy Isten vezetését és tanítását kérje. Fontos észrevenni, hogy a vezetés és a tanítás mennyire összefonódik. Az összefonódásban azt üzeni, hogy Isten tanítva vezet bennünket. Íme, egy másik kiáltás, amely szintén ezt kéri Istentől: „Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen...” (Zsoltár 27, 11) Rendszeres Bibliaolvasással, istentiszteletek látogatásával, prédikációhallgatással, prédikációolvasással tud tanítani bennünket. Aki hisz és bízik Isten tanításában és ezáltal az ő vezetésében, azoknak szól Pál apostol buzdítása: „Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál,/ az igéből / és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, hogy kitől tanultad.” (2 Tim 3,14)

Isten hűsége:

Mintha csak erre a zsoltáros elvárásra válaszolna a zsidókhoz írt levél buzdítása: „ A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjatok, mert hű az, aki ígéretet tett.” (Zsid 10,23) És azután az Isten ígéretét is ismerteti: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)

A három kérés indoklása egyszerű: Mert Istenem vagy.

Azt mondtam, hogy Isten ígérete az a kemény alap, amelyre a zsoltáros a kéréseknél hivatkozik. Miután a kérések elhangzanak, a szavak mögött láthatatlanul ott levő alapot ezzel támasztja alá: Mert Istenem vagy.

Az, hogy milyen Isten, és ő miként viszonyul hozzá, jelen pillanatban mellékes. Most és itt az Isten melletti bizonyságtétel a fontos: Istenem vagy.

A kimondott vallomással egy egész hitéleti perspektíva tárul ki előttünk. Az ószövetségi kijelentéssel kezdődik: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (5Móz 5,6-7) És az jézusi szeretettanításban teljesedik ki: „Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.\" Mk 12,29-31)

Imádság a hivatás felismeréséért

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra:

• a kor lehetőségeiben és követelményeiben
• a nép és az egyház szükségében
• a jóakaratú emberek tanácsában
• képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
• valamint szívünk hajlamaiban.
  Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem:

•  a család közösségében,
• ha kell, lemondva a családi élet melegéről,
• ha úgy akarod a lelkek vezetésével,
• ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.
  Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!
  -----------------------------
  
  

Mindent lát!

 

 „Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi...” Krón-II-  k- 16.  9.

Gyerekkorunkban indiánsátrakat építettünk, hogy elbújjunk mindenki elől. Oda nem léphetett be akárki. Jelszóval léphetett be valaki és le kellett tennie a nagy esküt, hogy ami ott elhangzik, az onnan ki nem megy (mintha hangszigetelt lett volna). Két oldalról szeretném megközelíteni a mai igét, az illusztráció kapcsán. Egyrészt nem bújhatunk el Úr elől, pedig azt gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy megtehetjük. Nincs olyan takaró, amely eltakarná valódi énünket. Másrészt viszont annak a fontosságát emelném ki, ami a sátorban történt. Bizalmas kapcsolatot alakítottunk ki, és ehhez hasonlóra van szükségünk az Istennel is. Bizalmas kapcsolatot kialakítani Vele.

Az ige azt mondja, hogy megmutatja erejét, azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ha valaki érezte már magát kiszolgáltatottnak és volt már igazságtalan helyzetbe, akkor azok együtt éreznek velem, mint amikor én voltam hasonló helyzetben és azt kívántam bár csak nyerné el a bűnös a méltó büntetését. De ez nem helyes indíttatás, hogy rosszat kívánok másnak csak azért, hogy itt a földön kiderüljön, hogy milyen ártatlan vagyok. Az igazi az lenne, ha azt tudnám mondani az Úrnak, hogy Uram te láttad ezt az egész helyzetet és nem csak külső szemlélőként figyeltél minket, hanem láttad azt az indulatot is, ami bennem volt. Kérlek, emlékezz meg rólam a Te igazságod szerint

Kedves Barátom! Az Úr mindent lát. Látja a nyomorult helyzetedet, látja, hogy mi okozta neked a legnagyobb nehézséget mostanában, és azt, hogy mi nyomja a lelkedet. Kérlek, szólítsd meg Istent, és amikor megszabadít téged, nem mulassz el hálát adni Neki! 

---------------------------

Újjászületés

 

„Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” (János evangéliuma 3. fejezet 7. vers)

Az egyik legismertebb rész a Szentírásban János evangéliumának eme fejezete, melynek 16. versét, ami Luther szerint az evangélium közepe, minden keresztyén fejből tudja, „úgy szerette Isten a világot…”

Ám e fejezet nemcsak közepe az evangéliumnak, hanem kulcs az örök élet elnyerését illetően. Ugyanis Jézus itt fogalmazza meg az üdvösség elnyerésének feltételét: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (3.vers)

De „Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?” (4.vers) Kérdez vissza látszólag értetlenkedve Nikodémus, aki nagyon is életszerűen és pontosan tárja fel a megtérés igazi akadályát, ami nem más, mint az életkor.

Persze ez alatt nem önmagában az eltelt időt kell érteni, hanem az évek folyamán kialakult, napi rutinná vált szokásainkat, melyek úgy hozzánk nőttek, akár az árnyékunk.

S Nikodémuszhoz hasonlóan érezheted te is, hogy minél idősebb vagy, annál nehezebb változni és változtatni. Bezzeg, ha vissza lehetne tekerni az időt, ha megint elölről kezdhetnénk…

Jobban igyekeznénk, jobban tanulnánk, jobban figyelnénk szeretteinkre, jobban megbecsülnénk az együttlét minden pillanatát, és már fiatalon többet olvasnánk a Szentírást, és odaadóbban szolgálnánk, hogy a jó cselekvése vésődjön mélyen belénk.

De mit tehet az, akinek más rögzült be? Hogyan születhet újjá, hogyan változhat meg a jellem?

„Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztyén élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.”

Így született újjá Nikodémus is; „A veszély idején ő, aki korábban olyan óvatos és elővigyázatos volt, sziklaszilárddá vált, erősítette a tanítványok hitét, és rendelkezésre bocsátotta javait az evangéliumi munka elősegítése érdekében.” (E.G.White, Jézus élete, Nikodémus c. fejezet)

S  amikor imádkozol az újjászületésért, ne feledd, ez nem egyenlő a Lélek átalakító csodájára való passzív várakozással, hanem engedve a Lélek fuvallatának és sugallatának, az Istennek való engedelmesség. Ahogy Pál írja: „Ne győzethessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm.12:21)