Meggyökerezni a szeretetben

 

„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

(Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 17-19. vers)

Faipari tanulóként anyagismeret órán felelésnél az volt a beugró, hogy tanárunk kis fadarabokat hozott és meg kellett mondani milyen fából származnak, és mit lehet róluk tudni. Így jól megtanulhattuk színük, szaguk, és a rétegek alapján megkülönböztetni a fafajtákat.

Bizony mikor egy fának a törzsét nézzük, a különböző rétegek elárulják milyen volt a tápanyag, a csapadék mennyisége, minősége az adott évben, vagy milyen irányból fújt legtöbbet a szél, melyik oldal volt fagyosabb, stb.

Ám nem csupán a fák élete mesél az őket ért hatásokról és a tápanyagról. A Biblia sokszor fákhoz hasonlítja az ember életét; Az Úrban bízó, „mint a víz mellé ültetett fa” (Zsolt. 1:3; Jer.17:8) Sion gyászolói „igazság fáinak, az Úr plántáinak” (Ézs.61:3) neveztetnek

Jézus pedig előszeretettel beszélt a szándék és megvalósítás kapcsolatáról a gyümölcstermés képével. „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12:33)

Ó, Uram milyen jó lenne, ha az életem jó gyümölcsökkel lenne tele! Ha a rothadt beszédet, a panaszkodást, a pletykát, az önző, tisztátalan cselekedeteket felváltaná a Rólad szóló dicséret, melyből mindenki észrevehetné, hogy hozzád tartozom.

Ezért kérlek, lakjál szívemben! Segíts megismerni a te mindent meghaladó

jóságodat! És segíts még mélyebben meggyökerezni a te szeretetedben és táplálkozni abból éjjel és nappal! 

----------------------------------------

 

 

Amivel dicsekedni lehet

 "Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer 9:23-24)
 
  "Az Úr saját módszereivel dolgozik, hogy az emberek tudásukkal büszkélkedve ne dicsőíthessék önmagukat, és az érdemet és a dicsőséget ne tulajdonítsák önmaguknak. Az Úr azt szeretné, hogy minden ember megértse: a képességek és adományok tőle származnak. Isten azzal dolgozik együtt, akivel akar. Ő hívja azt, akit szeretne, hogy munkájában részt vegyen, és nem kérdezi meg azokat, akikhez követét küldi, hogy tőlük megtudakolja, kit vagy milyen típusú embert fogadnának szívesen, hogy közvetítse nekik Isten üzenetét.
  Isten azokat az embereket használja fel, akik készségesek a szolgálatra. Az Úr felhasználja az értelmes embereket is, ha azok megengedik, hogy alakítsa és formálja őket és saját terve szerint tegyenek róla bizonyságot. Az emberek - legyenek bár magas vagy alacsony pozícióban, tanultak vagy tudatlanok - jobban tennék, ha engednék, hogy az Úr maga irányítsa és őrizze bárkájának biztonságát. Az ember dolga pedig az, hogy engedelmeskedjék Isten szavának."
(Review and Herald, 1896. május 12.)

-----------------------------------------------

 

 

Isten és ember szeretete

 

 „Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével.” János 1.-4:20-21

„A farizeusok az első négy parancsolatot dicsőítették, melyek az ember kötelességére mutatnak Alkotója iránt. Szerintük ez sokkal lényegesebb, mint a másik hat, mely az ember embertársaival szembeni kötelességét határozza meg. Ennek eredményeként nagyban hiányzott náluk a gyakorlati kegyesség. Jézus megmutatta a népnek ezt az óriási hiányosságukat, és a jó cselekedetek szükségességét. Kijelentette, hogy a fát gyümölcseiről ismerik meg. Emiatt azzal vádolták, hogy az utolsó hat parancsolatot az első négy fölé emeli. 

 A törvénytudó közvetlenül kérdezte meg Jézust: "Melyik az első minden parancsolatok között?" Krisztus válasza is egyenes és ellentmondhatatlan: "Minden parancsolatok között az első: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. " A második hasonlatos az elsőhöz - mondta Krisztus -, mert abból következik: "Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat" (Mk 12: 28-31). "E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22: 40).

A Tízparancsolat első négy parancsa ebben az egyetlen hatalmas előírásban foglalható össze: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből" (Mt 22: 37; 5Móz 6: 5). Az utolsó hat a másikban összegezhető: "Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mt 22:39; 3Móz 19:18).

Mindkét parancsolat a szeretet alapelvének kifejezése. Nem lehet az elsőt megtartani és a másodikat megszegni, sem a másodikat megtartani és közben az elsőt megszegni. Ha Isten elfoglalja jogos helyét a szív trónusán, felebarátunk is az őt megillető helyre kerül. Úgy fogjuk szeretni, mint önmagunkat. Csak ha Istent mindenek fölött szeretjük, akkor szerethetjük felebarátunkat elfogultság nélkül. 

   

Mivel az összes parancsolat összefoglalható az Isten és ember iránti szeretetben, ebből következik, hogy ennek az alapelvnek az áthágása nélkül egyetlen parancsolat sem szeghető meg. Ezáltal Krisztus arra tanította hallgatóit, hogy Isten törvénye nem megannyi különféle parancsolatból áll, melyek közül egyesek nagy jelentőségűek, mások viszont kevésbé fontosak, és büntetlenül mellőzhetőek. Urunk isteni egységben mutatja be az első négy és az utolsó hat parancsolatot, s arra tanít, hogy az Isten iránti szeretet az összes parancsolatával szembeni engedelmességben nyilvánul meg.” (Ellen G. White: Jézus élete, Küzdelem c. fejezet

-----------------------------------------

 

AFORIZMÁK

Ha eltér a véleményünk, a barát is idegen.

Ha nem utazunk sehova, akkor is "úton" vagyunk.

Aki nem gondol a halálra, megveti az életet.

A békét nem kell védeni, elég megőrizni is.

Nincs a fegyverviselésnél rútabb divattorzulás.

Akik hangra gyulladnak, maguk tüzén égnek el.

Egy lépés is lehet örök és egy perc is lehet végtelen.

Minden szószék a szavaink trónusa.

Az idő óralapján a Költészet a mutató.

A sziklát is védeni kell, ha a csúcsán virág terem.

A rágalom felfújt léggömb az igazság madzagán.

Minden óra más hangon üt, de egy időt jelez.

Hogy forralhat bosszút, akinek a tüze kialudt?

 

 

Szent-Gály Kata  :A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll - csend a csendben-
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged.

---------------------------------------------

Keresztúton                                                                                                     

  ,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)                                                                                                       

    Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?                                                  

   Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?                                                                

  Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?                                                       

  Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?                                                     

  Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

-----------------------------------------------

Teréz Anya .  A hallgatás értéke

"Uram, állíts szájam elé őrséget,  és ajkam kapujához rendelj védelmet"
(Zsolt 140,3)
A hallgatás szelídség,  amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát, amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.  a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,  amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd, amikor nem ítész, hanem imádkozol,               
     a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,  amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést, amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,  a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat, amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb
nálad,  amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek
és érlelődjenek,  amikor örvendezve mindent elhagysz
az Úrért,  amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás
dicsőségét,  a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,  amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,  amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,  amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő  neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,  amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"  a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)