Kik
Isten gyermekei?- írta:
O.Dreibholc
Egy Bárány vérén megvásároltak,
egy evangélium által elhívottak,
egy hit által megigazultak.
Egy Megváltó megkegyelmezettei,
egy Szellem által újjá szülöttek,
egy Atyának gyermekei,
egy Közbenjáró fölmentettjei.
Egy test tagjai,
egy pásztor juhai,
egy nyáj bárányai,
egy Úr szerettei,
egy Világosság gyermekei,
egy Tanító tanítványai,
egy Mester követői,
egy szőlőtő szőlővesszei,
egy orvostól meggyógyultak,
egy út zarándokai,
egy ország polgárai,
egy örökség örökösei,
egy Isten háznépe,
egy Isten templomai,
egy Atya imádói,
egy ház építőkövei,
egy Úr szolgái,
egy Király alattvalói,
egy vigasz megvigasztaltjai,
egy Szellem megszenteltjei,
egy forrásból ivók,
egy kenyérből evők,
egy igazság tanúi,
egy Urat várók.
Isten gyermekei ugyanazon a talajon állnak: Közös az alapjuk,
közös az érdeklődésük, közös a céljuk.
---------------------------------------------
Kiálts Hozzá.
Tudod mit jelent hinni?
Szaván fogni az Istent.
Kiálts Hozzá, megkövült reményeid
Megfeketedett pusztaságából,
Ő válaszol, és ezt mondja:
Itt vagyok!
-----------------------------------------
Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
És éhező, hogy teríts asztalt!
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezessed!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
Hogy terhüket, te segíts hordani!
Az irgalmat kínok fakasztják,
S mélység felett van a magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy te megmutasd,
Hogy mennyi szeretet van benned.
Megmutattad - e néha legalább?
Épült - e, szépült - e tőled a világ?
Vagy tán kezedből támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak, annak szántak?
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak?
Ki van jelölve a helyed,
Ne nyugodj, míg meg nem leled!
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél!
Mag leszel, mely kőre esett?
Elkallódó levél leszel?
Mely a címzetthez nem jut el?
Gyógyszer, ami kárba veszett,
Mit soha nem kap meg a beteg?
Rúd leszel, de zászlótlan?
Kalász leszel, de magtalan?
Cserép, miben nincsen virág?
És nem veszi hasznát,
Sem az ég, sem a világ?
Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
És éhező, hogy teríts asztalt!
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezessed!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
Hogy terhüket, te segíts hordani!
Az irgalmat kínok fakasztják,
S mélység felett van a magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy te megmutasd,
Hogy mennyi szeretet van benned.
Megmutattad - e néha legalább?
Épült - e, szépült - e tőled a világ?
Vagy tán kezedből támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak, annak szántak?
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak?
Ki van jelölve a helyed,
Ne nyugodj, míg meg nem leled!
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél!
Mag leszel, mely kőre esett?
Elkallódó levél leszel?
Mely a címzetthez nem jut el?
Gyógyszer, ami kárba veszett,
Mit soha nem kap meg a beteg?
Rúd leszel, de zászlótlan?
Kalász leszel, de magtalan?
Cserép, miben nincsen virág?
És nem veszi hasznát,
Sem az ég, sem a világ?
----------------------------------------------------
Hazatérve naponta,
Nincs ennél jobb dolog.
Amikor mindenki tesz-vesz,
Munkájában sürög-forog.
Otthon lenni olyan jó,
Nem mennék én messze földre,
Hisz aki messze ment, az is
Fájó szívvel haza jönne.
Így tett a tékozló fiú is,
Amikor nem maradt semmije,
Haza, haza, csak haza,
Ezt dobogta elárvult szíve.
És hazatért nyomban,
Az Atyai házhoz megbánva tettét,
Az Atya is fogadta,
Mint megtalált gyermekét.
------------------------------------------
Értem hagyta el Jézus a Mennyei trónusát,
értem lett ember Fiává is.
Értem született kicsiny gyermekként istállóban,
értem lett hazátlan, szegény és félreismert.
Értem járt-kelt áldást árasztva a Szentföldön,
értem hívta el az apostolait.
Értem hullatott véres verejtéket a Gecsemáné –kertben,
értem fogadta el imádság közben a halált.
Értem viselt el gyalázkodást, tagadást, és gúnyolódást,
értem hordozta vérezve a töviskoronát.
Értem feszítették a keresztre,
értem szögezték át a kezét.
Értem lett átokká és Istentől elhagyottá,
értem szakadt meg a szíve, ki értheti meg ezt?
Értem szállt alá a halottak birodalmába,
értem ujjongtak a Mennyben győzelmi éneket.
Értem nyílt meg győzelmesen a sír ajtaja,
értem ment fel dicsőségesen a Mennybe,
értem nyert hatalmat, uralmat, és koronát.
Értem áll könyörögve Isten trónusa előtt,
értem tartja készen a Mennyben a lakhelyemet.
Értem jön majd el dicsőségesen erre a Földre,
hogy én Mennyei polgár lehessek, Őáltala.
( írója ismeretlen)
Hazatérve naponta,
Nincs ennél jobb dolog.
Amikor mindenki tesz-vesz,
Munkájában sürög-forog.
Otthon lenni olyan jó,
Nem mennék én messze földre,
Hisz aki messze ment, az is
Fájó szívvel haza jönne.
Így tett a tékozló fiú is,
Amikor nem maradt semmije,
Haza, haza, csak haza,
Ezt dobogta elárvult szíve.
És hazatért nyomban,
Az Atyai házhoz megbánva tettét,
Az Atya is fogadta,
Mint megtalált gyermekét.
------------------------------------------
Értem hagyta el Jézus a Mennyei trónusát,
értem lett ember Fiává is.
Értem született kicsiny gyermekként istállóban,
értem lett hazátlan, szegény és félreismert.
Értem járt-kelt áldást árasztva a Szentföldön,
értem hívta el az apostolait.
Értem hullatott véres verejtéket a Gecsemáné –kertben,
értem fogadta el imádság közben a halált.
Értem viselt el gyalázkodást, tagadást, és gúnyolódást,
értem hordozta vérezve a töviskoronát.
Értem feszítették a keresztre,
értem szögezték át a kezét.
Értem lett átokká és Istentől elhagyottá,
értem szakadt meg a szíve, ki értheti meg ezt?
Értem szállt alá a halottak birodalmába,
értem ujjongtak a Mennyben győzelmi éneket.
Értem nyílt meg győzelmesen a sír ajtaja,
értem ment fel dicsőségesen a Mennybe,
értem nyert hatalmat, uralmat, és koronát.
Értem áll könyörögve Isten trónusa előtt,
értem tartja készen a Mennyben a lakhelyemet.
Értem jön majd el dicsőségesen erre a Földre,
hogy én Mennyei polgár lehessek, Őáltala.
( írója ismeretlen)
------------------------------------------------
1958
. VII . 13 . du. 45-é, 50-é. Ungár Aladár testvér.
Ján.
6: 60 – „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így
szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"
és
66.v”
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele
többé. .olv.
A sokaság kereste Jé,- t. Kapernaumban meg is találták. A
sokaság nem a csodákért kereste ,
Hanem mert ettek az élet kenyeréből, melytől jól laktak.
27.v.
Mit csináljunk ?
Higgyetek abban akit az atya elküldött Ist,- egy utat adott nekünk Jé,-
Kr,-t
Micsoda jelet mutatott., hogy higgyünk, ez a természetes
ember. Jé,- az élet kenyere. „ Amit eszel azzá leszel !’ Ez vonatkozik a
szellemi életre és a fizikai életre is, de különösen a szellemi életre
vonatkozik.
.Nagydolog, hogy megváltottak vagyunk. Hozzá hasonlóvá
kell hogy legyünk. Ebben a közösségében alakul át az ember, mind jobban Jé,-
hasonlatosságára.
Ha Jé,- al van
közösségünk, kell ,hogy rajtunk legyen a bélyegzője. Az életem oda
formálódik ,hogy Jé,- Kr,- szépsége ki tükröződik rajtam.
Ist,- Sz-Sz- e munkálkodik rajtunk. A halálos ágyon végzi
az utolsó simításokat.
Ha valaki meghal, arca ráncokkal tele a gondtól, bűntől.
Odaát nem ezt az arcot fogjuk látni.
Az Úr Jé,- a legjobbat utoljára hagyja. Itt is sok jó és
szép van az életúton, mily csodálatos lesz az a jobb. „ Ti is el akartok menni
?” kérdezte az Úr- Jé,- a tanítványoktól.
Ugyan ezt kérdezi ma tőled is . ne mond, hogy neked ez nem szól . De igen ! Neked
is szól.
Péter azt mondja: „Uram,hát hová mehetnénk. Igen hová
mehetnénk ? És sehova
máshová, csak Jé,- hoz akarok menni.
Hála az Úrnak, hogy elhittük és megismertük a Kr,- t, az
Élő Ist,- Fiát ! Ha megismertük őt,
akkor nem is veszthetünk időt, hogy megismerjük az írásokból,
Jé,- Kr,- engedelmes volt a keresztfának haláláig. A
népek Jé,- Kr,- után vágyódnak. Minden őt várja. Mennyi helyet kapott Jé,- az életedben?
Teljesen néki adom magamat. Nékem
az élet Kr,- mondta Pál. Gal-2:20.v.olv. Élet ,de nem én,hanem a
Kr ,
Féken kel tartani az Ó- embert. Hála az Úrnak, hogy szívem-életem
az övé. „ Eddig az ördög kopogtatott ,kinyitottam az
ajtót és tehetetlen voltam.
„Most az Úr Jé,- lakik szívemben, és ha jön az Ördög,azt
mondom: Uram, te nyiss ajtót . az ördög megijed és dadog, hogy bocsánat eltévedtem , és elfut.”
Ezt egy kislány mondta el. Hű az aki ígéretet tett . Ő
,meg is cselekszi . Áldott az Ő neve örökké ..
Ámen- 29 . é
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése