Ez a hét a házasok hete:

Üdvözítőm szeret engem, Szeret engem, jól tudom,

És én mégis bűnt cselekszem, S gyakran megbántom nagyon.

Refrén:

Drága Jézus, ó, adj nékem Szilárdságot, nagy hitet,

Megbotlástól, eleséstől Uram, óvd meg lelkemet!

2. Ó, miért van, hogy oly könnyen, Oly hamar elfeledem:

Mit tettél, Uram, Te értem, Mit műveltél énvelem? Refr.

3. Most Előtted alázattal, Könnyek közt leborulok,

Más órában pedig Tőled Hűtlenül elfordulok. Refr.

4. Most azt mondom, hogy Éretted Életem is od’adom,

S aztán újra tetteimmel Nevedet megtagadom. Refr.

A házastársak egymáshoz való helyes viszonya a Biblia szerint

„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek / mogorvák / kemények (Kol 3,18-19).” --                                                                                                       Kolossé 3:18 Asszonyok, éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt, mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak!/- egyszerű ford/

Kolossé 3:18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban./- Protestáns fordf/

Pál apostol sorai által ezt parancsolja az Úr a férjnek és a feleségnek. Ennek a házastársi kapcsolatnak a szentírási vonatkozásait és belső összefüggéseit vizsgálom meg ebben az írásban.

Mi az alapja annak, hogy az asszonyoknak engedelmeskedni kell a férjüknek? Természetesen bibliai alapja van, és ezt így olvashatjuk:

„Szeretném, azonban, hogy tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten  (1Kor 11,3 –„

 A házasság helyes rendjét: E szerint „az asszonynak a feje a férfi”, tehát a keresztyén családban a férfi a fő, ő a családfő; neki isteni jogon jár ez a tekintély, amellyel lehet jól és lehet sajnos rosszul is élni. Ugyan ebben a fejezetben azt írja az apostol, hogy „a férfi Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége (1Kor 11,7)”.

- Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.” Kár-ford

Természetesen a Teremtés könyvének sorait is számba kell vennünk, amely szerint: „Teremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket (Ter 1,27)”.

 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá   teremté őket.”- Kár-ford

Tehát nemcsak a férfi lett az Isten képmására teremtve, hanem a férfi és a nő együtt tükrözi vissza valamilyen módon az istenképűséget. Vigyáznunk kell a helyes egyensúlyra tehát akkor, amikor igét igével egybevetünk. Ennek ellenére azt olvashatjuk Pál apostolnak egy másik levelében is, hogy ,                                                    „Ef 5,21- „engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.                     (Ef 5,21-24).- Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azon képen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben”

Ez így nagyon keménynek és meredeknek hangzik egy-egy hívő asszony számára, de amikor számba vesszük a férj kötelezettségét a felesége iránt, akkor mindjárt kiegyenlítődik a mérleg nyelve, és bizony el fogjuk ismerni, hogy a férj felesége iránti kötelezettsége legalább ilyen nehéznek vagy szinte lehetetlennek tűnik. Tehát maradjunk még a feleségnél. Úgy kell engedelmeskedniük a férjüknek, mint az Úrnak! Ez Isten Lelkének ereje nélkül lehetetlen, mint ahogyan a keresztyén élet bármely más követelményével is ez a helyzet. A Szentlélek segítségével viszont igen is lehetséges. Ehhez azonban élő hitre és kölcsönös egymás iránti szeretetre és tiszteletre van szükség, valamint arra a bizalomra, hogy el tudjam fogadni a Szentírás ezen sorait is, biztos isteni mércének és egyedül helyes megoldásnak az életemre nézve. Itt most nem számol az apostol alkoholista, vagy agresszív férjjel, sem pszichikailag összeomlott családfővel. Ezekben a szinte véglegesen elromlott helyzetekben ezek a tanácsok nem foganatosíthatók. Sőt „felemás igában”

 (2Kor 6,14 / Károli ford.),-„ Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?  vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? „

 A hívő és a nem hívő közötti házasságban szintén más az alaphelyzet és más az Isten igéjének a tanácsa is. Tehát itt most csak a közös hitben és igazi istenfélelemben lévő házastársak esetéről van szó, akik Isten akarata szerint akarnak élni, hogy a házasságuk kiegyensúlyozott és a családi életük békés és tartós lehessen minden tekintetben. Abban a hívő családban, ahol a feleség nem fogadja el azt, hogy a férfi az Istentől rendelt fej a családban és ő akar a fej lenni, ott csak háborúság és békétlenség lesz nap, mint nap. Ne feledjük, hogy a Szentírás értékrendje nem korhoz és divathoz vagy emancipációs hullámhoz kötött, hanem örök, és túl fogja élni valamennyi kor divatos életmodelljét./: még csak nem is nemzeti,egyéni elképzelések szokások szabják meg :/

Azt is érdemes még figyelembe venni, hogy a férj iránti engedelmesség nem feltétel nélküli, teljes behódolást és szolgaságot jelent, hanem kölcsönös megértést a hívő és szerető férj vezetése mellett, mert a feleség férje iránti engedelmességét megelőzően már ezt írja az apostol:

„Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében (Ef 5,21).”-„

Ez a megfogalmazás kölcsönös engedelmességre és nem egyoldalú engedelmességre szólítja fel a házastársakat egymás iránt. Egyiknek is kell engednie és a másiknak is azzal együtt, hogy megmarad a férj vezetői szerepe a családon belül. Vannak helyzetek a gyereknevelésben vagy más családot érintő kérdésekben, amelyekben lehet, hogy a feleség mivel többet van a gyerekeivel, jobban átlátja azt, hogy nekik mire van szükségük az adott esetben, mint a férje; ilyenkor a bölcs férfi nem kardoskodik a saját akarata mellett, és különösen a gyerekek előtt nem teszi ezt. A hívő feleség ugyan így sosem szólja le a férjét, gyerekei apját a gyerekeik előtt, hanem megvárja, amíg ketten maradnak, és akkor mondja el férjének ,/ feleségnek/ , hogy ebben a helyzetben másként is lehetett volna cselekedni. Így a gyerekek tisztelni fogják apjukat és anyjukat egyaránt, mivel azt látják, hogy a szüleik is kölcsönösen tisztelik egymást.

Tehát „amiképpen az egyház engedelmes Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben.                                                                     Ef 5,24).” –„ De mi képen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azon képen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben”

Pál apostol azt írja a Szentlélek sugalmazására:                                                                            (vö. 2Pt 1,19.21; -„ És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva” .                                                                                                                                 

2Tim 3,16-17),-„ A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” hogy „az asszonynak nem engedem meg, hogy a férfin uralkodjék  (1Tim 2,12).” –  / ne feledjük ez 2000-év előtti –gondolkodás- Pál maga mondja „ ezt ő mondja”/                                                                                                                              Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;”

Tehát bár vannak kivételes és nehéz családi helyzetek, de általában véve a „papucskormányt” az Isten igéje nem támasztja alá!!

Ezek után vizsgáljuk meg a férj felesége iránti kötelezettségét: „Ti férfiak szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje a víznek fürdőjével az ige által… Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha senki nem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat… Ezért elhagyja az ember apját és anyját és ragaszkodik az ő felségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez: én pedig Krisztusról és az egyházról mondom.                                                                                                                      (vö. Ef 5,25-33).”-„ Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.”

 

 A nemzetek apostola Krisztusról és az Egyházról beszél, de mégis erről a titokról úgy szól, mint a férj és a feleség házastársi kapcsolatáról a hitben. Ez azt jelenti, hogy a hitben fogant, megkötött és megélt házasságok valamiképpen Krisztus és az egyház titkára mutatnak rá; az egyház és Krisztus kapcsolata pedig rámutat a jó keresztény házasság titkára. Minket most az utóbbi érdekel. Úgy kell a férfinek szeretni a saját feleségét, miként Krisztus az egyházat, aki önmagát adta oda érte. Krisztusnak a szeretete, hívő népéért meghozott áldozata és a szüntelenül érte folyó megszentelő munkája mérhetetlen, szavakban ki nem fejezhető odaadás. Pál apostol is azonnal érzi, hogy magas a mérce, ezért teszi hozzá rögtön, hogy a férj legalább úgy szeresse feleségét, mint a saját testét. Ebben a férjnek a felesége iránti odaadó szeretetében, - amelyet folyamatosan Krisztust szemlélve Krisztustól tanul - érthető meg az, hogy a feleség engedelmeskedjék a férjének mindenben és „tisztelje a férjét” .                                           (vö. Ef 5,22. „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak „Ef-5:24- „De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azon képen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben „

Ef 5,..33-„ Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét”

Kol 3,18).-„ Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképpen illik az Úrban.                                                                                                                                        Ha a férj nem akarja ilyen módon szeretni a feleségét, akkor ott az asszony alávetettsége nem biblikus, nem Isten akarata szerint való, és nem is fogadható el.               A férj a feleségét nem gyűrheti agresszív módon a saját talpa alá, nem uralkodhat, és nem zsarnokoskodhat fölötte, mert Krisztus sem ezt teszi az egyházzal.                                      A férj iránti kikényszerített engedelmesség zsarnokság vagy legalább is önkény.                     Az engedelmességnek hitből kell történnie, és az minden esetben Isten igéje iránti engedelmességet jelent. A feleség nem azért engedelmeskedik a férjének, mert kedve telik benne, hanem azért, mert Isten igéjének akar engedelmeskedni. Ha azonban a férje bűnre kényszeríti, akkor nem köteles neki ebben engedelmeskedni, és bűntársává lenni. Itt meg kell jegyeznem egy fontos dolgot: A feleség nem tudja addig igazán tisztelni a férjét és nem is tud neki engedelmeskedni, amíg a férj nem szereti a feleségét úgy, mint a saját testét, úgy, mint önmagát. Ez az a pont, amelyet a legtöbb keresztyén házasságban sem jól élnek meg. Ezt én magam is eléggé későn értettem meg, és a megértéstől az életre váltásig is egy nagyon hosszú út vezet. De első a megértés. A feleség nem tud addig sem szeretni, sem engedelmes lenni, amíg a férje nem szereti őt elsőként, és nem tesz meg mindent azért, hogy a feleségében felkeltse az iránta való legnemesebb érzéseket. A székely családokban is általában egy téves kép él a feleséget és az anyát illetően. Azt tartják, hogy az anya kell, hogy legyen a családi fészek melege, mert ő a gyöngébb edény, neki vannak finomabb érzései.                   Ez sajnos féligazság. A feleség, az anya, ha nem tapasztalja meg rendszeresen a férje szeretetét és iránta való gyöngédségét, nem fog tudni a családi fészek melege lenni, egyszer elfogy belőle is a szeretet és a gyöngédség. Ezért a férfi feladata és felelőssége az egész családi légkört illetően óriási. Ne várja el a férj a feleségétől azt, amit neki kell megadnia! És viszont: a feleség segítse férjét abban, hogy az ki tudja fejezni valamilyen módon az iránta való szeretetét; lehetőleg olyan módon, ahogyan erre a feleségének is szüksége van. Ehhez jól kell ismerniük egymást, egymás „szeretetnyelvét”, amivel a másik megszólítható, és sokat kell önmagukról, házasságukról beszélgetni egymással és a jó Istennel. Nincsen olyan keresztyén házasság, ahol ne lennének zördülések és viták. Ott azonban, ahol a helyes bibliai alapelvekhez ragaszkodnak, és ahol felfogják a keresztyén házasság és család értékét és védelmi szerepét, ott Isten segítségével közös erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a családban olyan légkör legyen, hogy ott bárki számára Krisztus jó illata, derűje és békéje váljon érzékelhetővé. (Ezt csak az egyik fél nem tudja elérni. Ezért kívánatos, hogy két igazán Krisztusban hívő férfi és nő lépjen házasságra egymással, és ne csak az egyik fél legyen a hívő.) Nyugodtan elmondhatom, hogy a mi családunk számára tizenhárom év után is ez a Krisztus jó illatának a megtapasztalása egy kívánatos cél, és még nem minden vonatkozásban teljesült valóság. Ilyen céljaink legyenek, és ne csupán anyagi javakat érintő célok, és akkor nyugalmat találunk a lelkünknek.                         A keresztény házasságra is érvényesek Jézus szavai: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges,.                                                                                                (Mt 19,26; -„  Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”és                                                                                               Jn 15,4-5; -„ Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok  Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”

Róm 8,11;-„ De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által „                                                                         Jer 32,27).”-„ És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! „                                                          Egy hívő házaspár hittel és bizalommal tekint a jövőbe, mert jól tudják, hogy házasságukat nem saját gyöngeségeikre, hanem Krisztusra, a sziklára építették, és az így nem dőlhet össze az élet viharainak következtében.

Péter apostol által így szól az Úr a házasemberekhez.:                                                                           „De ti is férfiak, legyetek megértőek asszonyaitokkal, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tiszteletet adva, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében, hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (1Pt 3,7).”

A folyamatos viták és családi „cirkuszok” következtében imáink nem fognak meghallgatásra találni, elveszíthetjük az Isten kegyelmét és a Szentlelket megszomorítva elűzhetjük a szívünkből és a családból. De mi marad utána?                          Ha az Isten angyalai távoznak, a démonok fogják átvenni ott az uralmat, és az a házasság és család igen nehéz helyzetbe kerülhet. Ilyenkor is van még megoldás, ha kölcsönösen hajlandók bocsánatot kérni egymástól és az Úrtól, és megalázva magukat az Isten színe előtt közösen elindulnak lépésről-lépésre a Krisztus parancsainak való engedelmesség útján. Ha megújítják a Krisztussal való kapcsolatukat, a házasságuk is megújulhat.

A házastársi együttlétre vonatkozóan és a házassági kapcsolat más területeit érintően a felebaráti szeretet parancsa és az aranyszabály a meghatározó                                                       (vö. Mt 22,39;-„ A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”                                                                                                                                   Lk 6,31). –„ És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.”                                                                                                               Ezt alkalmazva van Pál apostolnak tanácsa a házastársak számára: „Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak éljetek; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket amiatt, hogy nem tudjátok magatokat megtartóztatni

 (1Kor 7,5. .” –„ Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.” Természetesen Pál apostol nem említi a kivételek között azt, ami nyilvánvaló indok az időszakos megtartóztatásra. Az egyik bármelyik fél betegsége, a másik pedig az - az időszak, amit a természet rendje havonta pár napra a feleség esetében elrendel.                       Ezen kívül csak a közös megegyezés alapján megtartott rövidebb böjt- és imaidő                        (vö.Kor.-I--2-4).”-„ És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:”

1Kor 7,5; Károlinál) –„ Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, az után ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok”

Lehet olykor elfogadható indok arra, hogy a házastársak önmagukat egymástól megtartóztassák. Ebben is, mint ahogyan minden másban az egymás iránti szeretet a döntő, amit az aranyszabállyal is meghatározhatunk:

 (Mt 7,12).” –„ A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

 

Ahogyan szeretnéd, hogy a házastársad viszonyuljon hozzád, te is úgy viszonyulj hozzá, és légy hozzá figyelmes, megértő és gyöngéd. A szeretet apró gesztusai nemcsak Napot és csillagokat mozgatnak meg, de olyan lelki sebeket gyógyíthatnak be, amelyekre emberileg alig lenne remény.

Végezetül pedig a házastársak ne önmagukra és saját gyengeségikre tekintsenek, hanem Krisztusra, aki így szólt: „Bízzatok, én legyőztem a világot!” Ha rendszeresen tanulmányozzák a Szentírást, ha hajlandók az „én” - t  letenni és egymásnak szolgálni, ha közösen imádkoznak és keresik az Isten akaratát életükre, családjukra és szolgálataikra nézve, akkor még egy válságba került házasság is megújulhat és megtalálhatják a békességet Krisztusban. Ha Krisztust befogadják az életükbe és az Ő igéjének hajlandók engedelmeskedni, házasságuk és családi életük során minden nap egyre alkalmasabbá válnak a majdani mennyei életre. Családjuk a szeretet iskolája lesz, amelyet másoknak is érdemes lesz lemintázni.

 

Valaki mondja meg...

 

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só meg ízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” Máté evangéliuma 5:13

Mi az élet célja? Miért vagyunk ezen a világon? Mitől leszek jó ember? Mitől leszek Ember? Mi a feladatom? Mit kell tennem? Kérdések, melyek időről időre-felszínre törnek benned, és újabbnál újabb választ kell találnod. De hol? Ki mondja meg az igazat? Ki mondja meg, mi a te küldetésed? Ki tud ebben segíteni?

Isten csendben megszólít ma , és hív egy közös utazásra, egy közös életre, egy kalandra, egy küldetésre. Csak nem mindig olyan könnyű igent mondani, hiszen ott van a saját elképzelésed, mely néha még egészen közel is áll a valósághoz.                       A saját terved, a saját akaratod, és nehéz elhinni, hogy Isten jót akar. 

Pedig kettőtök közül Ő az egyetlen, aki látja a jövődet, és ennek fényében teszi meg ajánlatát. Ő látja az életedet a kezdettől az örökkéig, és szeretné, ha mellette döntenél, hogy mindez valóra váljon. Szeretné, ha rábíznád magadat, és engednéd, hogy Ő vezessen, és választ adjon életed kérdéseire. 

Hát mondj igent neki ma reggel, barátom, és hidd el, nem fogod megbánni! Egy különleges úton indulhatsz el Vele, ahol megtanulsz másokért élni, megtanulsz végre igazán élni. És egyszer majd rájössz, te sem álmodhattál volna szebb életet magadnak.