MINDIG CSAK ADNI ,- Túrmezei Erzsébet
Az öreg kút csendesen adja Vizét… így telik minden napja.
Áldott élet ez! – fontolgatom. Csak adni, adni minden napon!
Ilyen kúttá kellene lennem! Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet. Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek… tükre rám ragyog: „Hiszen a forrás nem én vagyok,
Árad belém! Csak továbbadom Tisztán, vidáman és szabadon.”
Hadd éljek ilyen kút életet! Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom Egyszerűen továbbadhatom.
----------------------------------------
ILYEN EGYSZERŰ?! , -Túrmezei Erzsébet
A kis csavart beillesztik a gépbe, És ott a helyén végzi küldetését.
Nem gyötri gond és nem kísérti kétség: – Mire való az életem?
Csak szolgál egyszerűen, csendesen. Ilyen egyszerű lenne az egész? *
„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz: „Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”
S bearanyozza ezt a büszke tervet a szülők mosolya. Ők is szövögetik a terveket
Ha gyermekükre néznek.
Álmodnak róla Nagyot, szépet, sokat. Álmaik fenn járják a csúcsokat,
De a valóság és az akarat Annyiszor a mélyben marad.
Míg egyszer a kérdés felébred, S döngetni kezdi a szívünk falát:
Miért is élek? Tudnám legalább! Hol a cél? Hol az értelem?
S boldog, aki elér a felelethez Mert az Istennek terve van velem! *
Szívemben ezzel a szent felelettel Megállok színed előtt, Istenem.
Valaminek terveztél engem. Te segíts azzá lennem!
Ha kiáltásnak, ha simogatásnak, Akármi másnak,
Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam, És segíts engedelmesen
Terveidbe simulni mostan! Illeszd helyére kicsiny csavarod!
Szolgál csendesen, ahol akarod: Ahová rendeli az alkotó,
Örök isteni kéz. És ott a helyén álmélkodik rajta:
Ilyen egyszerű mégis az egész?!
--------------------------------------
MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK? ,- Túrmezei Erzsébet
Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,
Ahogyan Isten látja a világot.
Benne már az új teremtést csodálni,
Mit igéjével elrejtetten alkot.
Nyitott szívre: szeretni, átölelni
Világunk, mint Isten öleli át…
Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…
Megbocsátani, mint Ő megbocsát.
Mesterükre! Egyedül Ő adhatja
a nyitott szemet, szívet,
alázatot, erőt a szolgálatra…
s gyümölcsöt teremni csak így lehet.
Ahogyan
a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. (Példabeszédek
27:19)
Embertársaink
mindegyikét látjuk valamilyennek. Időnként minősítgetjük is őket, főleg a hátuk
mögött. De szoktuk-e magunkat minősítgetni? Látjuk azt, hogy milyenek vagyunk?
Észrevesszük, hogy valamiben változnunk kellene? Igénk azt mondja, hogy az
ember a szívében tükröződik. De ismerjük Jézusnak ezen szavait is: A szív teljességéből szól a száj. Ennek
egyenes következménye, hogy szívünk a beszédünkben tükröződik. Vagyis beszédünk
bizonyságot tesz szívünk állapotáról. Ha Krisztus békéje a tied, akkor ez
kihallható szavaidból is. Ha lelkileg békétlen, nyugtalan, zaklatott vagy, az
is előjön szavaidból. Egy-két napot szánj arra, hogy figyeld magad! Tarts
önvizsgálatot, nézz tükörbe! Az Ige tükre sohasem görbe. Ne mások
kritizálásában jeleskedj, hanem engedd Jézusnak, hogy megváltoztassa életedet!
A nap gondolata:
|
Veszedelmes,
ha bajunk okát rajtunk kívül keressük. Lehetetlen akkor a megbánás. (Robertson)
|
---------------------------------------------
Különválás a békesség érdekében 1Mózes 13,1–13
Felolvasott igénk egy békeszerető embert mutat be előttünk Ábrahám
személyében. Sokat tanulhatunk jelleméből. Először is azt látjuk, hogy vigyázott a békességre. Nagyon őrizte, és a földi kincsnél is többre értékelte. Tudta, hogy sokkal könnyebb a békességet elveszteni,mint újra visszaszerezni. Bizonyára mi is tudjuk. Békesség nélkülnagyon nehéz ez a földi élet, még ha anyagiakban jól megy is valakinek a
sora. A békességet nem pótolja semmi sem! Ábrahám szégyellte volna a békétlenséget. Rossz bizonyság lett volna ezkörnyezete előtt kiválasztottságáról. Kérte is Lótót: „Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk!” (8.
v.) Sajnos vannak, akik nem szégyellik a békétlenséget, sőt még a haragtartást
sem. Sok helyen azért ment tönkre a misszió, mert békétlenség tüzében égtek
az atyafiak. Ábrahám áron is megvette a békességet. Ábrahám a békesség érdekében
lemondott a választás elsőségének jogáról. Felkínálta a választást Lótnak. Ő
megelégedett azzal, ami Lót választása után neki maradt. Vajon tudnánk-e
adott esetben ilyen áldozatot hozni? Igyekezzünk megvalósítani Ábrahám
békeszeretetét!
---------------------------------------------------------
Ellenszegülés az igének Ezékiel 21,5–12.23–29 (20,49–21,9.18–24)
Sajnos régi jelenség az Isten igéjének való ellenszegülés. „Ezékiel
»példázatait« nem értik, vagy nem akarják elfogadni hallgatói. Nem hiszik el,
hogy Jeruzsálemet és az otthon maradt népet ilyen súlyos ítélet éri. Ezért újra
parancsot kap a próféta arra, hogy prédikáljon, prófétáljon.” (A Szentírás
magyarázata) Többféleképpen lehet ellenszegülni az Úr igéjének. Vannak, akik meg
sem hallgatják, el sem mennek olyan helyre, ahol Isten igéjét prédikálják. A
vallásos emberek hagyományból, tiszteletből meghallgatják ugyan, de rájuk
is vonatkozik, hogy vagy nem értik, vagy nem akarják érteni. Már Ezékiel
idejében azzal védték magukat a rossz igehallgatók, hogy „nem jól beszél a papunk”,
„folyton példázatokat mond” (5. v.). A példázatok szemléletesebbé tették
az üzenetet, de nekik ez nem volt elég érthető. Az ellenszegülők ma is könnyen
találnak okot. Azt mondják, hogy nem elég konkrét az üzenet, túl elméleti,
túl elvont. Ha az igehirdető nevén nevezi a dolgokat, akkor kegyetlen, tapintatlan,
személyeskedő. A próféta sohasem lehet mindenkinek elég jó, de akkor sem hagyhatja abba
az üzenet továbbítását. Az igehirdető nem az emberek fülének, hanem Isten
szájának a szolgálatában áll. Imádkozzunk ma bátor igehirdetőkért és engedelmes igehallgatókért!
Felolvasott igénk egy békeszerető embert mutat be előttünk Ábrahám
személyében. Sokat tanulhatunk jelleméből. Először is azt látjuk, hogy vigyázott a békességre. Nagyon őrizte, és a földi kincsnél is többre értékelte. Tudta, hogy sokkal könnyebb a békességet elveszteni,mint újra visszaszerezni. Bizonyára mi is tudjuk. Békesség nélkülnagyon nehéz ez a földi élet, még ha anyagiakban jól megy is valakinek a
sora. A békességet nem pótolja semmi sem! Ábrahám szégyellte volna a békétlenséget. Rossz bizonyság lett volna ezkörnyezete előtt kiválasztottságáról. Kérte is Lótót: „Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk!” (8.
v.) Sajnos vannak, akik nem szégyellik a békétlenséget, sőt még a haragtartást
sem. Sok helyen azért ment tönkre a misszió, mert békétlenség tüzében égtek
az atyafiak. Ábrahám áron is megvette a békességet. Ábrahám a békesség érdekében
lemondott a választás elsőségének jogáról. Felkínálta a választást Lótnak. Ő
megelégedett azzal, ami Lót választása után neki maradt. Vajon tudnánk-e
adott esetben ilyen áldozatot hozni? Igyekezzünk megvalósítani Ábrahám
békeszeretetét!
---------------------------------------------------------
Ellenszegülés az igének Ezékiel 21,5–12.23–29 (20,49–21,9.18–24)
Sajnos régi jelenség az Isten igéjének való ellenszegülés. „Ezékiel
»példázatait« nem értik, vagy nem akarják elfogadni hallgatói. Nem hiszik el,
hogy Jeruzsálemet és az otthon maradt népet ilyen súlyos ítélet éri. Ezért újra
parancsot kap a próféta arra, hogy prédikáljon, prófétáljon.” (A Szentírás
magyarázata) Többféleképpen lehet ellenszegülni az Úr igéjének. Vannak, akik meg
sem hallgatják, el sem mennek olyan helyre, ahol Isten igéjét prédikálják. A
vallásos emberek hagyományból, tiszteletből meghallgatják ugyan, de rájuk
is vonatkozik, hogy vagy nem értik, vagy nem akarják érteni. Már Ezékiel
idejében azzal védték magukat a rossz igehallgatók, hogy „nem jól beszél a papunk”,
„folyton példázatokat mond” (5. v.). A példázatok szemléletesebbé tették
az üzenetet, de nekik ez nem volt elég érthető. Az ellenszegülők ma is könnyen
találnak okot. Azt mondják, hogy nem elég konkrét az üzenet, túl elméleti,
túl elvont. Ha az igehirdető nevén nevezi a dolgokat, akkor kegyetlen, tapintatlan,
személyeskedő. A próféta sohasem lehet mindenkinek elég jó, de akkor sem hagyhatja abba
az üzenet továbbítását. Az igehirdető nem az emberek fülének, hanem Isten
szájának a szolgálatában áll. Imádkozzunk ma bátor igehirdetőkért és engedelmes igehallgatókért!
--------------------------------------
Ézsau és Jákob kibékülése1Mózes 33,1–11
Ki hitte volna, hogy ez megtörténhet! Különösen is emlékezve Ézsau
bosszúfogadalmára: „Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel
őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok,
amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot.” (1Móz
27,41) Jákób most családját csoportokra osztja. Elöl a szolgálók gyermekeikkel,
utána Lea gyermekeivel, végül a legkedvesebb, Ráchel Józseffel. Jákób élére áll
a csapatnak, védtelenül is. Új vonás ez Jákób jellemében. Bátyjához érve közben
hétszer meghajol. A városállamok fejedelmei hajoltak így meg a fáraó előtt.
„Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” (4. v.) E
fogadtatást egy késő júdai utód így írta le a Midrásban: „megharapta” („megcsókolta”
helyett). Ez is mutatja, hogy az ember mennyire nem érti a kegyelem
és megbocsátás lényegét. Jákób így vall bátyjának: „mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám” (10. v.). A kegyelmes fogadtatás, a teljes bocsánat,a semmit fel nem rovó szeretet az, ami Istenre emlékezteti Jákóbot.
Bár ismétlődne meg e csoda ma is sok Ézsau és Jákób életében!
Ki hitte volna, hogy ez megtörténhet! Különösen is emlékezve Ézsau
bosszúfogadalmára: „Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel
őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok,
amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot.” (1Móz
27,41) Jákób most családját csoportokra osztja. Elöl a szolgálók gyermekeikkel,
utána Lea gyermekeivel, végül a legkedvesebb, Ráchel Józseffel. Jákób élére áll
a csapatnak, védtelenül is. Új vonás ez Jákób jellemében. Bátyjához érve közben
hétszer meghajol. A városállamok fejedelmei hajoltak így meg a fáraó előtt.
„Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” (4. v.) E
fogadtatást egy késő júdai utód így írta le a Midrásban: „megharapta” („megcsókolta”
helyett). Ez is mutatja, hogy az ember mennyire nem érti a kegyelem
és megbocsátás lényegét. Jákób így vall bátyjának: „mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám” (10. v.). A kegyelmes fogadtatás, a teljes bocsánat,a semmit fel nem rovó szeretet az, ami Istenre emlékezteti Jákóbot.
Bár ismétlődne meg e csoda ma is sok Ézsau és Jákób életében!
-------------------------------------------------
Ézsau és Jákob kibékülése1Mózes 33,1–11
Ki hitte volna, hogy ez megtörténhet! Különösen is emlékezve Ézsau
bosszúfogadalmára: „Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel
őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok,
amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot.” (1Móz
27,41) Jákób most családját csoportokra osztja. Elöl a szolgálók gyermekeikkel,
utána Lea gyermekeivel, végül a legkedvesebb, Ráchel Józseffel. Jákób élére áll
a csapatnak, védtelenül is. Új vonás ez Jákób jellemében. Bátyjához érve közben
hétszer meghajol. A városállamok fejedelmei hajoltak így meg a fáraó előtt.
„Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” (4. v.) E
fogadtatást egy késő júdai utód így írta le a Midrásban: „megharapta” („megcsókolta”
helyett). Ez is mutatja, hogy az ember mennyire nem érti a kegyelem
és megbocsátás lényegét. Jákób így vall bátyjának: „mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám” (10. v.). A kegyelmes fogadtatás, a teljes bocsánat,a semmit fel nem rovó szeretet az, ami Istenre emlékezteti Jákóbot.
Bár ismétlődne meg e csoda ma is sok Ézsau és Jákób életében!
Ki hitte volna, hogy ez megtörténhet! Különösen is emlékezve Ézsau
bosszúfogadalmára: „Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel
őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok,
amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot.” (1Móz
27,41) Jákób most családját csoportokra osztja. Elöl a szolgálók gyermekeikkel,
utána Lea gyermekeivel, végül a legkedvesebb, Ráchel Józseffel. Jákób élére áll
a csapatnak, védtelenül is. Új vonás ez Jákób jellemében. Bátyjához érve közben
hétszer meghajol. A városállamok fejedelmei hajoltak így meg a fáraó előtt.
„Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” (4. v.) E
fogadtatást egy késő júdai utód így írta le a Midrásban: „megharapta” („megcsókolta”
helyett). Ez is mutatja, hogy az ember mennyire nem érti a kegyelem
és megbocsátás lényegét. Jákób így vall bátyjának: „mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám” (10. v.). A kegyelmes fogadtatás, a teljes bocsánat,a semmit fel nem rovó szeretet az, ami Istenre emlékezteti Jákóbot.
Bár ismétlődne meg e csoda ma is sok Ézsau és Jákób életében!
----------------------------------------
ILYEN EGYSZERŰ?! , -Túrmezei Erzsébet
A kis csavart beillesztik a gépbe, És ott a helyén végzi küldetését.
Nem gyötri gond és nem kísérti kétség: – Mire való az életem?
Csak szolgál egyszerűen, csendesen. Ilyen egyszerű lenne az egész? *
„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz: „Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”
S bearanyozza ezt a büszke tervet a szülők mosolya. Ők is szövögetik a terveket
Ha gyermekükre néznek.
Álmodnak róla Nagyot, szépet, sokat. Álmaik fenn járják a csúcsokat,
De a valóság és az akarat Annyiszor a mélyben marad.
Míg egyszer a kérdés felébred, S döngetni kezdi a szívünk falát:
Miért is élek? Tudnám legalább! Hol a cél? Hol az értelem?
S boldog, aki elér a felelethez Mert az Istennek terve van velem! *
Szívemben ezzel a szent felelettel Megállok színed előtt, Istenem.
Valaminek terveztél engem. Te segíts azzá lennem!
Ha kiáltásnak, ha simogatásnak, Akármi másnak,
Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam, És segíts engedelmesen
Terveidbe simulni mostan! Illeszd helyére kicsiny csavarod!
Szolgál csendesen, ahol akarod: Ahová rendeli az alkotó,
Örök isteni kéz. És ott a helyén álmélkodik rajta:
Ilyen egyszerű mégis az egész?!
--------------------------------------
MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK? ,- Túrmezei Erzsébet
Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,
Ahogyan Isten látja a világot.
Benne már az új teremtést csodálni,
Mit igéjével elrejtetten alkot.
Nyitott szívre: szeretni, átölelni
Világunk, mint Isten öleli át…
Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…
Megbocsátani, mint Ő megbocsát.
Mesterükre! Egyedül Ő adhatja
a nyitott szemet, szívet,
alázatot, erőt a szolgálatra…
s gyümölcsöt teremni csak így lehet.
-----------------------------------------------
A SZERETET DICSÉRETE ,- Imre Albert
Áttör homályon, gáton. Nem akad el a kis hibákon.
Csak csodálkozik égre, földre, rászolgál mindig örömödre.
Hidat ver a szakadék fölé… Nyugodtan megy a halál elé.
Javait osztja, mint akarja, sose jut emiatt zavarba.
Nem szedi bőszen áldozatát, de áldozatként adja magát.
S ha minden elvész, ő élni fog, létében van meg ehhez a jog.
Mindent, mi gonosz itt, elfedez… Hajolj meg előtte s meg ne vesd!
Ne próbáld oltani, nem lehet… Érted ég – értsd meg – a szeretet!
Érted ég! Lángol! S hogy melegít! Ölbe vesz, dajkál és felsegít,
A menny felé visz, mást nem tehet, Mert maga Isten a szeretet!
--------------------------------------------
SZOLGÁLNI, MINT A FÉNY ,- Túrmezei Erzsébet
Krisztus, csodálatos vagy, élő, hatalmas és jelenvaló!
Szavak zűrzavarában szíven talál a Szó,
halálból életre keltő, új útra indító.
Sodor, mint a vihar, győzelmes erővel.
Hívsz és indulni kell küldesz és menni kell,
szolgálni, tenni kell. Szereteted parancsa
szívünkben énekel. Nyomodban új, meg új
tanítvány indul el szolgálni mint a fény,
ízt adni, mint a só. Hogy bennük is Te szolgálj,
őbennük is Te légy élő, hatalmas és jelenvaló.
Az
igazság elutasítása Apostolok cselekedetei 24,24–27
Kissé nyersnek tűnik mai áhítatunk címe... Hol van itt szó elutasításról?
Egy ízig-vérig modern ember áll előttünk, egy igazi politikus. Tárgyilagos
ember benyomását kelti, hiszen lehetőséget ad mindkét félnek a szólásra.
Amikor azonban az apostol beszéde kifejezetten is evangéliumhirdetésbe
vált át, akkor diplomatikusan kitér az őt célzó igei szavak elől. Majd máskor
– ígéri neki, és be is tartja szavát. De úgy tűnik, hogy a későbbi beszélgetések
már félresiklanak, mert más a szándéka a hirdetőnek, és más a hallgatónak.
(A korrupció sem mai találmány!) De szó sincs elutasításról! És mégis, hiszen
a halogatás is elutasítás. Az imaházba járás, a kegyességi élet gyakorlása még
nem megigazulás! Ne áltasd magad: ha nem döntesz, akkor is elutasítod Isten
kegyelmét, még ha ezt soha nem is mondanád ki!
Lehet, hogy félünk attól, mi lesz a következménye, ha kimondunk igei
igazságokat. Félix is akkor rémült meg, amikor önmegtartóztatásról és eljövendő
ítéletről szólt az apostol. De mit veszthetünk, ha ragaszkodunk az
igéhez? Semmit – legfeljebb hamarabb nyilvánvalóvá válik, hogy kiben mi
lakozik. Viszont mit nyerhetünk? Megigazult lelkeket! Döntsük el, hogy a
minőség vagy a mennyiség a fontos!
Kissé nyersnek tűnik mai áhítatunk címe... Hol van itt szó elutasításról?
Egy ízig-vérig modern ember áll előttünk, egy igazi politikus. Tárgyilagos
ember benyomását kelti, hiszen lehetőséget ad mindkét félnek a szólásra.
Amikor azonban az apostol beszéde kifejezetten is evangéliumhirdetésbe
vált át, akkor diplomatikusan kitér az őt célzó igei szavak elől. Majd máskor
– ígéri neki, és be is tartja szavát. De úgy tűnik, hogy a későbbi beszélgetések
már félresiklanak, mert más a szándéka a hirdetőnek, és más a hallgatónak.
(A korrupció sem mai találmány!) De szó sincs elutasításról! És mégis, hiszen
a halogatás is elutasítás. Az imaházba járás, a kegyességi élet gyakorlása még
nem megigazulás! Ne áltasd magad: ha nem döntesz, akkor is elutasítod Isten
kegyelmét, még ha ezt soha nem is mondanád ki!
Lehet, hogy félünk attól, mi lesz a következménye, ha kimondunk igei
igazságokat. Félix is akkor rémült meg, amikor önmegtartóztatásról és eljövendő
ítéletről szólt az apostol. De mit veszthetünk, ha ragaszkodunk az
igéhez? Semmit – legfeljebb hamarabb nyilvánvalóvá válik, hogy kiben mi
lakozik. Viszont mit nyerhetünk? Megigazult lelkeket! Döntsük el, hogy a
minőség vagy a mennyiség a fontos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése