42. zsoltár.
Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik,
Lelkem Istent úgy óhajtja, És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem.
Színed elé, ó, nagy Isten, Vajon mikor jutok innen?
Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem,
Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem,
Amidőn azt kérdik tőlem: Hol van az én Istenem?
Ezen mélyen bánkódom, És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon?
Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon?
Bízzál, nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon!
Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint.
Ó, kegyelmes, jó Istenem, Mért kesereg az én szívem?
Sebessége árvizeknek És a zúgó, nagy habok
Sebessége árvizeknek És a zúgó, nagy habok
Fejem felett megütköznek, S már-már összeroskadok.
Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek
Bármilyen nyomorúságban Csak te adhatsz, én kőszálam!
------------------------------------------
Az igaz hitet kívánom!, - Johann
Agricola 1494?-1566 (német).
Úr Jézus, hozzád kiáltok, Ó, halld meg könyörgésem!
Tetőled kegyelmet várok, Ne hagyj kétségbeesnem!
Az igaz hitet kívánom, Ó, adjad azt énnékem:
Néked élnem, Mindennek használnom,
Szent igédet követnem.
Ezt is kérem, én Istenem, Megadhatod azt könnyen:
Ezt is kérem, én Istenem, Megadhatod azt könnyen:
Szégyenbe ne engedj esnem, Tarts meg reménységemben.
Kiváltképp, ha meg kell halnom, Hogy csak tebenned bízzam,
Ne magamban, Sem én jóságomban,
Nehogy örökké bánjam.
Adj erőt teljes szívemből Megbocsátani másnak!
Adj erőt teljes szívemből Megbocsátani másnak!
Te is ingyen kegyelmedből Sok vétkem megbocsássad!
Igéd legyen eledelem, Mellyel lelkem tápláljam,
És megóvjam, Ha ínség rám támad,
Ne vegyen erőt rajtam.
Nagy harcban, ellenkezésben, Úr Jézus, segíts engem!
Nagy harcban, ellenkezésben, Úr Jézus, segíts engem!
Csak a te nagy kegyelmedben Van nyugtom és védelmem.
Ha kísértés jő, védelmezz, Szent kezed megsegítsen!
Meg ne ejtsen, Ami kárt szerezhet.
Tudom, nem hagysz elvesznem.
----------------------------------------
Isten után
szomjazom!,- A Bárány Dicsérete,
17. ének.
Ne kutassad szenvedésem, Ne kérdezd, hogy mi bajom,
Istenemhez vágyik szívem, Őutána szomjazom.
Istenemhez vágyik szívem, Őutána szomjazom.
Adhatjátok e világnak Minden kincsét énnekem,
Isten nélkül nem lesz boldog
Soha az én életem.
Ó, mikor lesz az a boldog, Üdvöt nyújtó, drága nap,
Amikor majd szemmel látom Alkotómat, Uramat.
S mentve minden gyarlóságtól Benne élek, üdvösen
És magasztos üdvköréből Nem ragad el semmisem.
Ez a vágyam nemsokára Teljesül majd, jól tudom,
Aki ezt a vágyat adta, Enyhet is ád gazdagon.
Édes béke váltja majd fel Földi létem napjait
S ez a szomjas puszta egykor Édenkertté változik.
A Bárány Dicsérete,
17. ének.
-----------------------------------------------
Taníts meg élni
igazán!,- Dénes Ferenc
Megváltóm, Hozzád száll imám: Taníts meg élni igazán!
Az élet legdrágább ajándék, S én élni igazán szeretnék!
Nem úgy, amiként sokan élnek, Dolgoznak, sírnak,
nevetgélnek,
Vagy éltek Fáraók a trónon, És szirének a szigetparton,
Kis eszkimók a jégrétegen, Vagy ősatyánk az édenkertben.
Élni! Nem úgy, mint sokan élnek, Kik a lelkükkel nem
törődnek,
Járnak e létben gondtalanul. Vagy összetörten, nyugtalanul,
Őrjöngnek, sírnak és gyűlölnek, Dámon-dánomban elmerülnek.
Naponta vermet ásnak másnak, S ha beleesnek, kiabálnak.
Gyilkolnak szívvel, szájjal, tettel, Nincs viszonyuk a
szeretettel.
Nehéz keresztet raknak másra, Ők nem vinnék, hogy más
meglássa.
Szenvedni félnek, mint a tűztől, De másokat nem óvnak ettől.
S míg békéről zengedez ajkuk Csak félig van elásva kardjuk.
Port hintenek egymás szemébe S vakon rohannak végzetükbe.
Élni! Mint a hithősök éltek! Kik e világgal nem törődtek,
Könyörületes szívvel jártak, Jutalmat senkitől sem vártak.
Szerettek szívvel- szájjal-tettel, Nem sújtottak senkit
kereszttel.
De ők viselték mások terhét, Testvérré fogadták a szegényt.
Őket mindenki üldözte, gúnyolta, Otthonuk volt a katakomba.
Kiket bántott fagy, jégeső, hó, Kikre a világ nem volt
méltó.
Élni! – Igazán! – búban, bajban, Imádkozni a nagy viharban!
Szenvedni Krisztusért keresztet, Vállalni börtönt,
rabbilincset,
Bemenni tüzes kemencébe, Dobatni oroszlánok vermébe,
Ha kell, szenvedni hajótörést – S így törjek az Igének rést.
És életemnek mártír vére Legyen a szeretet pecsétje...
Ilyen életnek nagy az ára... Így élni lelkem leghőbb
vágya...
Megváltóm, hozzád száll imám: Tanít meg élni igazán!
----------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése