Advent! Csend van. Nincs hang, csak
lélek-beszéd.
Adventi csendben Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van Körülöttem mély a sötét.
Adventi csend vanKészül-e mondd a szíved?
Adventi csendbenGyümölcsöt hoz-e a hited?
Adventi csendben Szunnyadsz tán?
Lámpád sem ég? Adventi csend van
Ébredj! Jön a remény!
Adventi csendben Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van Körülöttem mély a sötét.
Adventi csend vanKészül-e mondd a szíved?
Adventi csendbenGyümölcsöt hoz-e a hited?
Adventi csendben Szunnyadsz tán?
Lámpád sem ég? Adventi csend van
Ébredj! Jön a remény!
--------------------------------------------------
Mikor
jössz?
Tudjuk, hogy visszajössz, de azt nem, hogy mikor,
pedig már van kvarcóránk, s uránóránk is, amely ezer év alatt
egytized másodpercet sem késhet... - de ezek nem jelzik,
mikor jössz! Kozmikus
távcsöveink lencséje nem foghat el, radarhullámaink
nem ütköznek Beléd...
Tudjuk Földünk korát, sejtjük útját jövőnkneks ha földi
életed harminchárom évét beprogramoznánk
életünkbe hittel,nem azt számítgatnánk, mikor jössz, hanem
azt, hogy szerintünk bárezerévet késhetsz,
de eljössz! Idejében.Szlovák
Tibor (Hozsannázó napok, III.397)
----------------------------------------------
JÖVEL, URAM, JÉZUS!
Jövel Uram Jézus, amint megígérted; Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted!
Jövel, Uram, Jézus! Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel,
Véredben megmosott és megtisztult szívvel. Jövel, Uram, Jézus!
Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet,
Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz.
Jövel, Uram, Jézus! Mennyasszony s a Lélek
így kiáltnak: Jövel!
A megváltott lelkek boldog seregével Jövel, Uram, Jézus!
Mennyei szent gazdám, én, legkisebb szolgád, Várom jöveteled, óh, készíts fel Hozzád!
Jövel, Uram, Jézus! Jövel Uram, Jézus, amint
megígérted!
Várlak, várlak, várlak, hogy Veled mehessek! Jövel,
Uram, Jézus!
------------------------------------------------------
JÖN KRISZTUSOD!
Most advent van. Mécsemben új olajjal Az Araráton állok. Figyelek.
Nincs ennél nagyobb és fontosabb Dolgom most még, hisz zártak az egek.
Most advent van. De karácsonyra várok! Advent
után karácsony lesz, hiszem.
Most csend honol szívemnek rejtekében, De benne fénylő adventom viszem.
Ha véget ér az adventi idő, Ő Ígérte, jő, és meg is érkezik.
Kitárom majd Előtte fénylő vággyal Adventi nagy várásom érzetit.
Hitemet is, mit őriztem a zajban, Bánatban, gyászban, sötétben, vakon,
Szent szavait, mit énhozzám intéz majd, Alázatos
örömmel hallgatom.
Most még a csend, az ünnepek előtti Nagy némaság zárja körül el Őt,
De virágos pompában látok én már Minden hóval, faggyal fedett tetőt.
Adventi hit tanít szeretni, tűrni, Várni, segítni itt mindenkinek,
Ezzel tudom hirdetni hangos szóval: - Jön
Krisztusod! Készítsd Néki szíved! - Kárász Izabella
Hát
ha még ma!
Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.
Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,
Hirdetik a Mindenségben: Jézusom... Te visszajössz!
Ezredévek tűnnek, mennek szárnyain a Végtelennek.
S mit hoz egy új ezred év? Ám minek ily messze nézni?
Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!
Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.
S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...
Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!
Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,
míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,
minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!
Haluszka M. Rózsa Hozsannázó napok, I. 126)
-----------------------------------------------------------------------
Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.
Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,
Hirdetik a Mindenségben: Jézusom... Te visszajössz!
Ezredévek tűnnek, mennek szárnyain a Végtelennek.
S mit hoz egy új ezred év? Ám minek ily messze nézni?
Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!
Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.
S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...
Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!
Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,
míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,
minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!
Haluszka M. Rózsa Hozsannázó napok, I. 126)
-----------------------------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése