: Adventi köznapok - december 21..
Bír 13,2-7.24-25a   Zsolt 70  Lk 1,5-25

 

Ahogy a hópihe száll kitartott kezedre,
úgy szálljon füledbe az angyalok éneke!
Melengesse szívedet sok-sok szeretet,
így kívánok én BOLDOG ÜNNEPEKET!

 

            A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő,
Búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol.

Elszegődik, beáll csak a karácsony fájának,
Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben

---------------------------------------------

 

Kiskarácsony, nagykarácsony,
kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!

Jaj, de szép a karácsonyfa!
Ragyog rajta a sok gyertya!
Itt egy szép könyv ott, egy labda!
Jaj, de szép a karácsonyfa!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!

----------------------------

 

December .

Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…
Rakovszky Zsuzsa