Advent második vasárnapjára!
      Lukács 1. 28-30
„Az angyal belépve hozzá így szólt:  Üdvözlégy kegyelembe fogadott, AZ Úr veled van.                                                                             Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda -köszöntés ez. Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt.”
Azt gondolom, hogy AZ Advent a reményteli várakozásnak AZ ünnepe. A reménység van a középpontjában, s akinek nincs reménysége, hát hogyan is lehetne Adventje? És bizonyára ezen a vasárnapon is sok ezer szószéken a világon, vagy tízezrek, nem is tudom hány szószéken hangzik AZ adventi üzenet, AZ evangélium, a reménység üzenete.
Nagyon jó dolog ezt tudni, hogy a világ reményteli, a világ keresztyénsége minden kontinensen reménységgel tekint a jövő felé ezekben AZ órákban is. De nemcsak a templomokban. Nagyon sok Jövendölés hangzott el ebben AZ esztendőben is. Igen, ilyen gazdasági, politikai szlogenné lett a reménység, AZ idősebbek ebben nőttek fel, hogy eljön számukra valami nagy változás.
A múltkor kezembe került egy régi ifjúsági regény, amit valamikor a hatvanas évek elején olvastam, és abban éppen leírta, hogy 2000-esztendőkben milyen lesz a világ. És hát Pont olyan amilyennek elképzeltük, hogy mindenki nagyon boldog volt és minden volt, és hát ugye nemcsak a világnak ezen a felén voltak ilyen nagy-nagy várakozások, hanem a másik oldalon is, ez a bizonyos 2000-es esztendő ez egy ilyen bűvös varázsszó volt, hogy addigra már valamilyen egészen különös világ lesz.
És ugye újra és újra emlékeztetnek a tudósok arra, hogy egyszer megírták azt a híres könyvet, hogy versenyfutás a 2000. esztendővel, hogy igazából arról szól, hogy addigra elérjük AZ aranykort. Mert minden megvan hozzá.
Hát nagyon jó lenne, ha én is most tudnék ilyeneket mondani.Hogy reménykedjünk, mert jövőre minden olcsóbb lesz. Hogy milyen jó lesz, különösen miután csatlakozunk és így tovább, és hogy mennyire meg fog változni a világ, mert mindenhol AZ alkalmas emberek fognak ülni és így tovább.
Hát én azt gondolom, hogy felelősséggel ilyeneket nem mondhatok. Mit mondhatok akkor, milyen reménységről beszélhetek felelősséggel erről a helyről? Azt gondolom, hogy azt a reménységet hirdethetem felelősen, hogy Krisztus közöttünk lesz ezután is. Ez AZ adventi várakozásnak AZ igazi tartalma, amit AZ angyal mond: Üdvöz légy kegyelembe fogadott, AZ Úr veled van. És Mária történetén keresztül szólaljon meg most AZ adventi üzenet!
Először egy kevéssé ismert vonását emelném ki AZ ő történetének, nem nagyon gondolunk erre, mert a 2000 év egyházművészete, csodálatos festményei, a zene, irodalom, a költészet AZ gyönyörű szépen betakarja és tulajdonképpen eltakarja előlünk ezt a jelenetet, s a mai ember éppen ezért ezen keresztül képzeli el maga elé ezt AZ egész jelenetet, nos ez AZ, amit a kor teológusai nem tudtak volna elképzelni.
Elképzelhetetlen volt, AZ angyali üdvözlet ez egy roppant különös és roppant váratlan történet, hiszen abban AZ időben a nőket például nem köszöntötték AZ utcán, tehát ez szóba sem jöhetett, hogy valakit ilyen módon köszöntenek, vagy a magasabb istenismeretet azt elvitatták tőlük, hát hogyan hangzott abban a korban hogy egy angyali üdvözlet szólal meg Mária felé? Ebben egészen váratlan és egészen páratlan ez a történet, éppen ezért.
Tehát azt mondhatjuk, hogy Jézus korában egy nő, egy fiatal nő különösképpen, mindenképpen alkalmatlan edény a kijelentés számára. Elképzelhetetlen. Senki nem tud ilyent elgondolni és nem is hiszi el. Hát innen nézzük akkor ezt AZ eseményt, és mégis ez AZ alkalmatlan edény a világ reménységének hordozója. Nem azért, mert a helyzete olyan különösen kiemelkedő, hanem azért, mert AZ Isten kiválasztotta.
S ez AZ első üzenetünk, hogy AZ igazi reménység AZ Isten munkája és akciója. Az Úr veled van. A reménységnek sokféle hirdetése van, ahogy mondottam, vannak hivatásos reménykedők, AZ egyháznak is ez nagy kísértése, hogy állandóan reménykedik, de lélektelenül nem lehet reménységet hirdetni, nem lehet programokat, megújulásokat hirdetni, Mária reménysége AZ nem a hivatalosoknak a reménysége, hanem a választottaknak a reménysége.
És a MI számunkra ez a fontos. Mit is jelent AZ, amikor AZ Isten valakiben elkezd munkálni? Kiválasztja erre a csodálatos küldetésre, erre a helyzetre, hogy reménység születik benne.
A másik vonása ennek a történetnek: Mondhatjuk nyugodtan: Mária szégyenteljes helyzetbe kerül. Ha valakit eljegyeztek, AZ egész családnak, vagy AZ egész klánnak AZ kifejezetten a feladata volt, hogy a házasságig vigyáztak rá. Tehát meg voltak ezek a szokások, meg voltak ezek AZ erkölcsök, ha “megtörtént a baj”, ugye, mint mondani szokták, akkor meg is kövezhették. Gondoljunk csak arra, hogy ez mennyire realitás ma is ITT a Közel-Keleten, hogy most éppen próbálkoznak bizonyos szervezetek azzal, hogy Szaud-Arábiában legalább NE kövezzék meg (a XXI. században vagyunk), legalább NE kövezzék meg a szerencsétlent, kapjon valami enyhébb ítéletet.
Tehát emberi számítás szerint reménytelen helyzetben lett Mária a reménység hordozója. És hát, ahogy olvastuk már, és tudjuk, hogy egyedül Józsefnek a kiemelkedő embersége AZ Isten intésére AZ, ami őt megmenti a végső, súlyos sorstól.
Hát MI AZ üzenete ennek a sajátos helyzetnek? Az, hogy AZ Istentől kapott reménység AZ nem függ össze AZ emberi reménységeknek a keletkezésével, vagy elvesztésével.

Talán ez a legfontosabb. Ez a legnagyobb ajándéka Adventnek, hogy AZ Istentől kapott reménység AZ elveszthetetlen igazából. A tőle kapott reménység akkor is megmarad, ha jól megy sorunk, meg akkor is, ha netán végletes helyzetbe kerülünk, Mária, -mondjuk így- társadalmilag ellehetetlenül, ugyanakkor azt mondja, hogy “Kegyelembe fogadott vagy, az Úr veled van”. Micsoda feszültség van ebben a két mondatban, illetve ebben a helyzetben és abban ami üzenetet kap Mária felülről.
Ettől a pillanattól kezdve már nemcsak egy reménykedő ember, hanem ő a reménységhordozó. És szabad nekünk ezt nyugodtan önmagunkra alkalmazni. Ha valaki meghallja az angyali üdvözletet, az igét, az igehirdetést, amelyet a gyülekezet angyala vagy angyalai mondanak -a Jelenések könyve szavaival szólva- abban valami felülről jövő megfogan. Isten különös kegyelme az, amikor az Ige így megragad valakit.
A hívő nép az tehát várakozó nép, de mondhatjuk ezt is nyugodtan, hogy egyben “várandós” nép is. Valamit hordoz magában, amit nem hordoz magában a világ. Reménységet hordoz, amelyik egyszer valóra válik, megjelenik ebben a világban. Mária, mondjuk egzisztenciális helyzetében meglehetősen súlyos, nehéz helyzetében hordozza már a Krisztust, a világ reménységét. És hát azt gondolom, hogy az adventi kérdés talán ez lehet, hogy:
Van-e bennünk ilyen élő reménység?
Hogyne lenne ilyen élő reménység bennünk, amikor nekünk szól az adventi üzenet, az angyali üzenet, hogy az Úr veled van. Üdvözlégy kegyelembe fogadott. Ez szól ma nekünk. Hogyne lenne bennünk akkor ilyen reménység?
Hogyan lesz ez nyilvánvalóvá? Azt gondolom, hogy legalább egy ember van a világon, aki számára én reménységet hordozhatok. Mert egyetlen ember is elég ahhoz, hogy a bennem megfogant reménység, az Isten Szentlelkének, Igéjének ez a munkája egyszer csak láthatóvá legyen rajtam, ahogy az apostol mondja, hogy a Krisztus élete láthatóvá legyen mirajtunk. Azt hiszem, hogy itt az a lényeg, az a fontos, hogy a hívő emberben valamifajta fordulat áll be, valamifajta szerepcsere, reménykedem és elveszhetnek a reménységeim, a reményeim azok kiszolgáltatottak a sorsnak, tegnap még egészséges voltam, és egyszer csak közlik velem a rossz hírt, tegnap még minden rendben volt, mert volt munkám, s egyszer csak kiderül, hogy nincs rám szükség -ezek azok a remények, amelyek kiszolgáltatottak.
De mit jelent ez a bizonyos szerepcsere? Azt, hogy nem reménységeket várok, hogy majd beteljesednek, hanem azt, hogy hordozom én magam, hordozom ezt a reménységet, akkor is ha belekerülök valami végletes helyzetbe. Mégis lehetek másoknak a reménység hordozója.
Tehát a reményhordozás az szolgálat. Csodálatos nagy szolgálat, az Istennek nagy ajándéka. Valakik számára hirdetni a reménységet, mondhatnám így is, ilyen egyszerűen, hogy tartani benne a lelket. Észre sem vesszük, hogy milyen erők szabadulnak fel bennünk, észre sem vesszük, hogy milyen nagyszerű dolgokat tudunk tenni, amikor reménységhordozók vagyunk. Nagy bizonyságtételek születtek és olvashatjuk ezeket, azoktól a lelkészektől, akik ugye most sorban megírják az emlékirataikat, kik megjárták a lágerek poklait Ukrajnától, Duna-Deltától keresztül mindenhol, és elmondják, és ez nagyon fontos, és ez az egyik nagy üzenete ezeknek a visszaemlékezéseknek, hogy ha valaki arra nézett, hogy milyen rettenetes az én helyzetem, nincs remény, az elpusztult.

 
Aki fölfedezte, hogy a túlélés önmagában kevés, azért a másikért, akinek nincs reménye, ha én tudok reményt önteni belé, tartani tudom benne a lelket, akkor élek és éltetek. Nagy bizonyságtételek voltak, és bizonyságtételek ezek ma is.
Az ilyen ember, ezt jelenti az, hogy reménységet hordozok. Mit mond Mária az angyal üzenetére? Íme az Úr szolgálóleánya, történjék velem a te beszéded szerint. Tehát elfogadja a helyzetét, és ebben lesz hordozója a reménységnek, amikor azt tudjuk mondani, hogy “Legyen meg a Te akaratod”, vagy “Legyen a Te beszéded szerint”, akkor nem beletörődtünk a sorsunkba, hanem akkor leszünk igazán reménységhordozók.
Hiszen akkor az Isten akarata elkezd a mi életünkben munkálkodni, az pedig mindig reménységet jelent. Biztos lehet a mi reménységünk. Ez a szolgálatunk, mondjuk így, hogy a Mária-szolgálat ebben a világban: valakinek, vagy valakiknek reménységhordozóvá lenni, Krisztust hordozni ebben a világban. Azt kívánhatjuk magunknak, hogy erősödjünk meg ezen az adventben, ebben a karácsonyban, abban a reménységben, amelyet az Isten adott a mi szívünkben. Ámen.
Áldott Adventi ünnepet kívánva .Adventi elmélkedés.