Mi történik akkor, ha tudja a bal kéz, mit tesz a jobb?

Máté 6:3-"Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,..." 

Olvasva egy régebbi bejegyzésemet, egy nagyon ijesztő ténnyel néztem szembe másodpercek alatt, aminek szerintem sok keresztény nincs tudatában: - lesznek keresztények, akik nem mennek be Isten országába! Ez egy nagyon súlyos közlés Jézus részéről, szerintem.

Ha olvassuk a tíz szűz példázatát kiderül, hogy a szüzek fele nem jutott be a menyegzőre. Kizárták őket, mert nem voltak rendesen felkészülve. Tehát, ha a szüzek a keresztényeket jelképezik, akkor a  kereszténység  FELE???  nem megy be Isten országába? Ez  számomra elég drasztikusan hangzik.

De hogyan jön ide az elején említett ige? Én most nem a szüzekről akarok írni, arról mindenki gondolkozzon el. Hogy lesznek olyanok, akik keresztényeknek mondták magukat, gyülekezetbe jártak, sok mindent tettek ezen a téren, és mégsem mennek be Isten országába, ez biztos. És ez ijesztő.

Jézus a fent említett igeversben az adásról, adakozásról, a jó cselekvéséről beszél. Ha elolvassuk a szövegkörnyezetet, kiderül, hogy az adásról, megkönyörülésről, kegyességről, alamizsnálkodásról beszél Jézus. Hogy ezt egy keresztény ember kell cselekedje. Hogy  kell adjon másoknak, kell jót cselekedjen más emberekkel, és mindezt titokban, nem nagy dobra verve.

Ez a tanítás Jézusnak egyik alaptanítása  a kereszténységre nézve. A  jónak a cselekvése anélkül, hogy ezt képmutatásból tenném, anélkül, hogy én magam számon tartanám. Azt mondja Jézus, hogy én magam se tartsam számon jó cselekedeteimet, mert ha szívből teszem, akkor nem is fogom számon tartani. Aki számon tartja "jó" cselekedeteit,  annál csak idő kérdése, hogy mikor fogja felemlegetni.

 

Jézus arra tanít  bennünket, hogy legyünk könyörületesek, szánalommal teli szívvel érezzünk együtt azokkal, akik bajban vannak, akik rászorulnak a segítségünkre. És ha így adunk, akkor szívből  fogunk adni, nem érdekből. És  nem fogjuk visszavárni a segítséget. Ne tudja a bal kezünk, hogy mit tesz a jobb - ne tartsuk számon jó cselekedeteinket. Isten megfizet azoknak, akik szívből jót cselekszenek, visszafizeti azt amit adunk. Sok helyen ezt írja az Ige.

De mi lesz azokkal, akiknél tudja a bal kéz, hogy mit tesz a jobb? Mi lesz azokkal, akik számon tartják jó  cselekedeteiket? És keresztények? Én úgy gondolom, aki számon tartja a jó cselekedeteit, az nem igazi együttérzésből segít vagy ad, hanem érdekből. Az ilyen adományra az adakozó választ vár. Visszavárja a segítséget, és ha ez nem történik meg, akkor felemlegeti az első alkalommal, ahogy lehetősége akad. Hogyan ad az igaz?

Lukács 6:35- "Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, 

tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: 

nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, 

mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt."  

Most a  hangsúlyt a z aláhúzott részre akarom helyezni. Ha felemlegetem azt, amit tettem másokért, nem igazi szeretetből tettem. Isten  pedig maga a szeretet. Tehát még egyszer a kérdés: mi lesz azokkal, akik folyamatosan számon tartják, felemlegetik, képmutatásból teszik "jó" cselekedeteiket?

Máté 7:21-23-"Nem mindenki megy be a mennyek országába, 

aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, 

hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 

Sokan mondják majd nekem ama napon: 

Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, 

nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, 

és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 

És akkor kijelentem nekik: 

Sohasem ismertelek titeket, 

távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" 

Azzal ,hogy Jézus azt mondja: nem mindenki, innen már tudhatjuk, hogy sajnos lesznek olyanok, akik lemaradnak Isten országáról. Ezek az emberek Jézust Uruknak hívják. Keresztény emberekről beszélünk, akik valamikor ráléptek a kereszténység útjára, megtértek és megízlelték Isten jóságát és szeretetét. Mégis eltértek a Mennyei Atya akaratának cselekvésétől! Mit tettek? Vajon tették azokat a dolgokat, amelyeket hangoztatnak? Vajon megcselekedték azokat, amiket felemlegetnek az Úrnak azon a napon? Jézus válaszából az derül ki, hogy nem!

Jézus azt mondja nekik, hogy soha nem ismertelek titeket, ti gonosztevők. A gonosztevők törvénysértőket jelent. Olyan embereket, akik áthágták a parancsolatokat, megszegték a szabályokat és olyan dolgokat cselekedtek, amelyek nem Isten akaratát tükrözték. Nem éreztek együtt a rászorulókkal, nem szánták meg a nyomorultakat, nem látogatták meg a betegeket, nem ruházták fel a mezteleneket, nem adtak enni az éhezőknek, nem adtak inni a szomjazónak. De felemlegetik azokat a dolgokat, amikről úgy gondolják, hogy jó cselekedetek voltak. Amikről Jézus azt mondja, hogy a szolga kötelessége.

Lukács 17:7-10-"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt." 

Nagyon fontos megértenünk ezeket a dolgokat. Szolgák vagyunk, nem urak, nem mesterek, nem vezérek, nem királyok, nem fejedelmek. Önként lettünk szolgák, csak idő múlásával hajlamosak vagyunk elfelejteni ezt. Hogy valamikor szerettünk szolgálni másoknak, szerettünk feltétel nélkül adni, csak azért, hogy örömet szerezzünk másoknak, úgy hogy ne tudja a bal, mit tesz a jobb. Isten szemszögéből nézve a szolgálat egy nemes dolog, csodálatos dolog. Ő azzal szolgált felénk, hogy emberré lett. A legnagyobb szolgálatot tette nekünk ezzel.

 

Ne legyünk képmutatók. Mert a képmutatók sorsa nagyon rossz lesz. A történet folytatása az alábbiakban:

Máté 25:41-46-"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." 

Amikor egy gyermeket számon kérsz valamivel kapcsolatban, amivel megbíztad, és azzal vádolod, hogy nem tette meg, valami hasonló kérdést lehet hallani a szájából, mint a fenti Igében: mikor volt az, hogy nem tettem meg? Mikor nem fogadtam szót neked? Mikor nem szolgáltam neked?

Isten jó, benne nincs hazugság, nincs sötétség, nem vádolható, nem kísérthető, nem vonható felelősségre. Ahogyan a fiú nem vonhatja felelősségre apját, a szolga urát, mi sem vonhatjuk felelősségre Istent. Ő mindent megadott nekünk ahhoz, hogy jó szolgák legyünk. Ő megmutatta, hogyan kell csinálni, nem kürtöltetett maga előtt, nem volt képmutató, hanem alázatos volt és szelíd, együtt érző, szánalommal teljes, részvéttel teljes az elveszett ember iránt. Ilyenek kell mi legyünk.

Az az én kívánságom, hogy ott lehessek, ahol az én Jézusom van, abban az országban, amit az Atya azoknak készített, akik Őt szeretik és megcselekszik az Ő akaratát. Vágyom ebbe az országba és nem szeretnék lemaradni. Legyen ez egy buzdító üzenet mindenki számára, aki hasonló vággyal a szívében éli mindennapjait.

Igen, ezek vagyunk mi…/ EGY ELKÉBZELT BESZÉLGETÉS/

Egy szent ember egy nap Istennel beszélgetett. Mondta neki:

 - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezette a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitotta az egyiket és megengedte a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szent nagyokat nyelt a látványtól. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Látszott rajtuk, hogy éheznek. Mindegyikőjük kezéhez egy hosszú nyelű kanál volt odakötözve. A kanállal elérték ugyan a ragus tálat, de mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amit a szent ismét szívesen megkóstolt volna. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondta Istennek:

- Látom, hogy ez a mennyország, de nem értem mi a különbség oka!
- Ó, pedig ez egyszerű – válaszolta Isten – ez igazából csak hozzáállás kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondoltak. A kikanalazott finom falatokat nem adták másnak.

A Pokol és a Mennyország is bizony gyakran itt van a Földön.