Képtelenség

 „De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR? Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” 2 Mózes 4:11-12 Újfordítás

A képtelenségek korát éljük. A technikai fejlődés és az emberi bátorság, de még inkább vakmerőség, a lehetetlen határait feszegeti. Fiatalok védőfelszerelésben száguldanak le a sziklákkal borított meredeken speciális kerékpárjuk segítségével. Sportrepülőgépek szelik a levegőt úgy, hogy szárnyaik szinte súrolják a szoros falait. Ejtőernyős ugrik ki a légkör és a világűr határán. Valaki egyetlen evezőssel indul neki, hogy átszelje az óceánt. A katona, aki mindkét lábfejét elvesztette versenyt fut társaival, mert olyan eszközt használ, ami ezt lehetségessé teszi. Az ember legyőzi saját korlátait, de vajon mindenki képes rá? Távolról sem.!!

Honnan származik a tudás, ami a technikai eszközök megvalósításához vezet? Honnan van a bátorságunk, az ügyességünk? Valóban csak saját magunkból? Mi, vagy ki dönti el, hogy ki kap lehetőséget álmai véghezviteléhez és a másik előtt miért zárulnak be a kapuk? Hogyan tudjuk legyőzni a régebben elszenvedett kudarcot? Minden csak a belső ségünk? Valóban csak saját magunkból? Mi, vagy ki dönti el, hogy ki kap lehetőséget álmai véghezviteléhez és a másik előtt miért zárulnak be a kapuk? Hogyan tudjuk legyőzni a régebben elszenvedett kudarcot? Minden csak a belső indíttatáson múlik, vagy valami többről is szó lehet?

Mózes nagyszerű célokkal rendelkezett, csodálatos képességekre tett szert a fáraó udvarában. Jókor volt jó helyen, ahogy azt mondani szokták. Mégis hibázott és a kudarc meghátrálásra késztette. Csalódott önmagában, önbecsülése romokban hevert. Új pályát választott; megmentő helyett pásztornak állt negyven évre. Ekkor és itt érte, természetesen váratlanul, az Úr elhívása. Kifogásokat keresett, hogy kibújhasson a feladat felelőssége alól és talált is eleget, önmagában. Ezért kellett megtanulnia a lecke második felét is. Hisz az elsőt már tudta: sem tudása, sem képességei, sem lehetőségei nem tették képessé arra, hogy megvalósítsa céljait Isten vezetése nélkül. Most azt kellett megértenie, hogy hiányosságai sem képezhetnek akadályt, ha Isten vele van.

Ez a tanulság ma igaz mindannyiunknak. Az ember sok mindent elérhet, eszközeivel, képességeivel valóban a lehetetlen határait feszegetheti, de küldetését nem töltheti be Isten nélkül. Ugyanakkor a legegyszerűbb, leg-elesettebb ember is, aki bírjon gyengébb képességekkel, célhoz érhet, ha Istennel jár

--------------------------------------

A szeretet fája

Újabb nap virradt ránk s bár még kopaszak a fák,
de nálunk örökké szép nyár van, üdülünk a szeretet havában.
Lehetünk pihentek, és néha fáradtak,
a mindennapok színesek maradnak. Mert ez egy mesevilág,
mely szép és minden gonoszat elvág. Ajándékba ISTENTŐL azt kaptuk,
hogy szeretetünket egymásnak adhatjuk. Meg azt is, hogy nagyon egyformák
vagyunk, lelkileg szinte összeforrtuk.
Ez ám az igazi szépség, télen is, mint a tiszta kék ég.
Gyönyörű virágokat hajt a szeretet fája,
a TEREMTŐ -nek legyen érte hála.
-------------------------------------


Szeress csak

Ha nyílik a szeretet virága, Virul a szív boldogsága.
Az arcra mosoly fakad,  És a léleknek semmi baja nem akad.
A szeretet nagyon szép, Szelíd mint a kék ég.
Mindenki jól érzi tőle magát, Megszínezi az ember minden napját.

Aki szeret, az rossz nem lehet. Csodásnak láthatja az életet.
Őrizd hát te is e kedves érzést Magadban ez őszinte féltést.
Szeress csak ameddig szíved engedi, Ameddig gyengéd lelked teheti.
Én is szeretlek, és el nem feledlek.
-------------------------------------
Az őszi táj

Nézz a tájra, az őszi tájra.
Rácsodálkozhatsz a barna, s sárga színben
pompázó fákra.

Szépek ugye? Meg is fürödhetsz
a gyönge szélben, topoghatsz a rengeteg
ropogós falevélben.

Rád süt még a gyenge napocska,
és nem látható az ágakon madárka.

Ősz van most, kedves évszak,
élvezzük a természet varázsát minden nap.