Biztonság

 

 „Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.” Jeremiás könyve 23. fejezet 23-24. verse

Szívesen beszélgetnék ezekről a versekről egy kisebb körben, ki mit gondol, ki hogyan érez a bibliaversekkel kapcsolatban. Senkit nem szeretnék meggátolni a szabad gondolkozásban, csak leírom, hogy milyen érzésekkel töltenek el ezek a szavak engem.

Először is biztonságban érzem magam. Ha arra gondolok, hogy körülettem Isten van, megnyugszom tőle. Úgy érzem magam, mint Dávid a 139 zsoltárban, hogy az Isten keze körülvesz engem, elölről és hátulról is véd az ő jelenléte.

Isten nemcsak a jelenben az aki, hanem a jövőben is. Van az a pillanat, amikor úgy kelsz fel, amikor jobb szeretnéd, hogy az előtted álló nap inkább mögötted legyen. Nem tudod mi lesz, vagy mi fog történni veled, nem tudod, hogy látszólag megoldhatatlan helyzetek hogy fognak megoldódni. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak láthatnám azt, amit az én Istenem már tud.

Harmadszor pedig megnyugvást találok ezekben a versekben. Az Úr, aki mindenhol jelen van. Biztosítékot kapok arról, hogy egy fűszál nem hajolhat le az Ő tudta nélkül. Talán egyesek számára ez egyszerre rémisztő is lehet, de véleményem szerint a legjobb érzés, amikor biztosítva vagyok arról, hogy nem vagyok egyedül. Fizikailag elbújhatok az emberek elől, de Isten elől el nem rejtőzhetünk. Valójában ez egy szerencsés állapot az ember számára, mert mindig van segítsége, és tudhatja azt, hogy az Úr sosem mondott le az emberről, vagyis rólam se és rólad se!

-------------------------------------------------

 

Megelégedettség

„Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Zsidókhoz írt levél 13:5

Egy fiatalember vezetés közben balesetet szenvedett, és elég látványosan összetörte az autóját. Mikor megérkezett a rendőr, a fiatalembert az autója mellett állt, és magában motyogott. Ahogy a rendőrtiszt közelebb ért, hallotta, amint a férfi ezt mondja: „Óh, a BMW-m, óh, a BMV-m, óh a BMW-m!” A rendőr végignézett a fiatalemberen, és azt mondta: „Maga megőrült, nézze meg milyen állapotban van a keze. A bal karja teljesen össze van roncsolódva”. A fiatalember lenézett és azt mondta: „Óh, a Rolexem, a Rolexem…”

Lehet, hogy nem túl életszerű a történet, naponta érhetnek bennünket különböző veszteségek. Az elmúlt napokban az árvíz miatt sokaknak el kellett hagyniuk otthonukat. Csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal. Sokszor egy élet munkájával összegyűjtött vagyon válik semmivé pillanatok alatt. Mi marad ilyenkor? Keserűség, és összeomlás? Vagy hála, hogy életben vagyunk, és reménység, hogy Isten megsegít?

A pénz irányította világban sokan adják oda magukat élő áldozatként, hogy olyan dolgokat szerezzenek meg, amelyeket aztán nem tarthatnak meg. Pénzre szükségünk van a tisztességes élethez, de pénzsóvárgás felemészti az embert, mert sohasem mondja ki: „ez nekem épp elég”, nem vágyom többre. A pénzsóvárgás céltévesztés, mert a megszerzett tárgyak csak egy rövid ideig adnak örömet és kielégülést, utána még több kell – bármi áron.

A pénz világában sok a kísértés, de van rá orvosság: a hála, és elégedettség, ill. bizalom Istenben. A hála segít arra figyelni ami van, legyen az bármilyen kevés, vagy sok – Isten azt megtudja áldani.

Az Istenbe vetett bizalom pedig azért fontos, mert egyedül ő megbízható. Ő tartja  a szavát, és a legnagyobb bajokban is számíthatsz gondoskodására, szeretetére. Ha Isten azt ígéri, hogy velünk lesz, és megőriz, miért kételkednénk benne?