Vajon mindent jóvátehetsz?

Mit embertársad ellen vétkeztél,
Te azt vele talán mind jóváteheted.
Ám van, mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többé nem lehet.

Bűnét megbánva egyszer felkereste,
egy pletykás asszony lelkipásztorát,
tanácsot kérve: „hogy tehetné jóvá,
a sok hamis hír, végtelen sorát?”

Vegyen magához kedvesem egy párnát,
s a megbántottak küszöbére mind
tegyen belőle egy-egy tollat, aztán kérem,
hogy jöjjön el megint!

Furcsa tanács, de a nénink megfogadja.
S úgy jár, ahogy közülünk járna sok,
Ha osztaná a tollat házról- házra,
Hogy kiürül a degesz párnatok.

„Megtettem.”- szól a paphoz „Rendben van hát?”
S dicséretet remélve rátekint.
Sajnos még nincs… ez volt a könnyebb,
Most menjen el, és szedje össze mind!

Nagy sokára visszamegy az asszony,
S kezében üres ciha beszél.
„Kerestem testvér, óh de mindhiába
A tollat elfújta a szél.”

Mit embertársad ellen vétkeztél,
te azt talán mind jóváteheted,
Ám van mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többet nem lehet.--

Mezei András: Ráhallás

„Ímhol vagyok én küldj el engemet”

igaz szóval, megbizatással.

Lélekerőmet, kézívedet

feszítsd meg erős akarással.

Add meg a célt is, jóféle

értelmes irányulással.

Lássam lehulló létemet még,

s hallhassam suhanással.

--------------------------------

Szemlér Ferenc: Könyörgés szelídségért

Én Istenem! Pótold erőben,

ami hiányzik még belőlem.

Taníts igédhez igazodni,

bölcsességedben bizakodni.

Nehéz utam néhol egyengesd,

Kenyeret adj – kicsit, de rendest!

Szemem, szájam óvjad a szennytől

s szívemet védd meg az eszemtől.

Ne sújts szörnyű rettenetekkel,

korbácsodat későbbre tedd el,

ha majd a szárnyaim kinőttek

és nem reszketek már előtted.

Költőd most még kicsi! Csak ember!…

tele ezer ijedelemmel.

Ne légy bírája! … légy csak apja,

ki rossz fiát is simogatja.

----------------------------------

Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

vagy én lettem mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan

s ugy hordom régi sok hiú szavam

mint a tévelygő ár az elszakadt

sövényt jelzőkarókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom

sodrának medret, biztos utakon

vinni tenger felé, bár verseim

csücskére Tőle volna szabva rím

előre kész, s mely itt áll polcomon,

szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kínoknak eleven

süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három

évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy még vakabb és örök

Cethal szájában végkép eltűnők,

a régi hangot s szavaim hibátlan

hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik

és ne fáradjak bele estelig

vagy míg az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak

---------------------------------------------

Csanád Béla: Zsoltár

Hová vetettél, Istenem,

mily cethal belsejébe?

Lobog a bűzhödt levegő,

az állat tűz epéje.

Töröld le csapzott homlokom,

rendelj, Uram, magadhoz.

Bár cethal-sorsot érdemel,

ki rosszat rosszra halmoz.

Még engedetlen a jövő

és nyugtalan reményem,

de aki mindent alkotott,

tudja, hogy Őt beszélem,

és szívem érte nyugtalan

e szörnyű émelygésben,

s mennék is már akárhová,

ahová küldetésem.

Szólíts paranccsal, Istenem!

Üvöltök, sírok érted.

Irgalmazz prófétádnak is,

s kegyelmezz Ninivének.

------------------------------

Karinthy Frigyes: Méné, tekel …-/ részlet /

Dániel--5--26—28— És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!  Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.                                                         Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:

Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szíved bevésem és füledbe rágom:

Rossz volt embernek lenned a világon,

e korban, melynek mérlege hamis,

S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember megkísértetett,

Az éjben vártak a kiértetek.

Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,

De a gyilkost megint hősnek nevezték.

Tedd most szívedbe és füledbe el –

Az értelmét majd megtudod, ha kell.

MÉNÉ, TEKEL, – ha érted, vagy nem érted,

jegyezd meg jól: teneked szól s teérted.

Egykor sötétben elmondott dalom,

Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,

De élni fognak, hogyha én nem élek

S lesznek, ha nem leszek.