Újjászületés

 „Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” (János ev,- 3.  7. )

Az egyik legismertebb rész a Szentírásban János evangéliumának eme fejezete, melynek 16. versét, ami Luther szerint az evangélium közepe, minden keresztény fejből tudja, „úgy szerette Isten a világot…”

Ám e fejezet nemcsak közepe az evangéliumnak, hanem kulcs az örök élet elnyerését illetően. Ugyanis Jézus itt fogalmazza meg az üdvösség elnyerésének feltételét: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (3.vers)

De „Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” (4.vers) Kérdez vissza látszólag értetlenkedve Nikodémus, aki nagyon is életszerűen és pontosan tárja fel a megtérés igazi akadályát, ami nem más, mint az életkor.

Persze ez alatt nem önmagában az eltelt időt kell érteni, hanem az évek folyamán kialakult, napi rutinná vált szokásainkat, melyek úgy hozzánk nőttek, akár az árnyékunk.

S Nikodémushoz hasonlóan érezheted te is, hogy minél idősebb vagy, annál nehezebb változni és változtatni. Bezzeg, ha vissza lehetne tekerni az időt, ha megint elölről kezdhetnénk…

Jobban igyekeznénk, jobban tanulnánk, jobban figyelnénk szeretteinkre, jobban megbecsülnénk az együttlét minden pillanatát, és már fiatalon többet olvasnánk a Szentírást, és odaadóbban szolgálnánk, hogy a jó cselekvése vésődjön mélyen belénk.

De mit tehet az, akinek más rögzült be? Hogyan születhet újjá, hogyan változhat meg a jellem?

„Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.”

Így született újjá Nikodémus is; „A veszély idején ő, aki korábban olyan óvatos és elővigyázatos volt, sziklaszilárddá vált, erősítette a tanítványok hitét, és rendelkezésre bocsátotta javait az evangéliumi munka elősegítése érdekében.” (E.G.White, Jézus élete, Nikodémus c. fejezet)

S ma amikor imádkozol az újjászületésért, ne feledd, ez nem egyenlő a Lélek átalakító csodájára való passzív várakozással, hanem engedve a Lélek fuvallatának és sugallatának, az Istennek való engedelmesség. Ahogy Pál írja: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm.12:21)

------------------------------------------

Szeretni a legkisebbeket is

 "A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

Máté ev,-25:40

A Dél-Afrikai Kevin Carter fotóriporterként dolgozott. Az 1980-as évekbe az apartheid borzalmairól készített fényképeivel vált ismerté. 1993 márciusában Szudánba látogatott. Az egyik falu közelében egy vészesen sovány kislányt pillantott meg a földre kuporodva. A gyerektől néhány méterre egy dögevő keselyű landolt, és türelmesen várt. Carter mintegy 20 percet várt, hogy a keselyű közelebb merészkedjen a kislányhoz, majd a legmegfelelőbb pillanatban elkészítette fotóját. Dolga végeztével elkergette a madarat, majd elment. A képet még abban a hónapban jó pénzért eladta a The New York Times újságnak. A megrázó pillanatot megörökítő fotóért Kevin Carter 1994 áprilisában Pulitzer díjat kapott. A mindössze 33 éves fotóriporter joggal érezhette magát karrierje csúcsán. Ahogy azonban a fénykép világismert lett, levelek kezdtek érkezni az szerkesztőségébe.

– Mi történt a kislánnyal?

– Mit csinált a fotós a kép elkészítése után?

– Segített-e a kislányon? – kérdezték.

Az újság Carterhez fordult, akit igen zavarba hozott ez az érdeklődés, hisz otthagyta a gyermeket. Arra hivatkozott, hogy a kislány akár beteg is lehetett, és ő nem akart megfertőződni. A közvéleményt azonban nem győzte meg mentegetőzése. Carter – hogy tompítsa az egyre erősödő lelkiismeret furdalást – elkezdett drogozni, majd 1994. július 27-én öngyilkosságot követett el.

Nem könnyű megválaszolni, miért is hagyta ott Kevin Carter azt a szerencsétlen szudáni kislányt. A reflexszerű reakció feltehetően abból fakadt, hogy a fotóriportertől idegen kultúrához tartozó gyermekről volt szó, akinek a cserbenhagyása semmilyen jogi elmarasztalással nem járhat. Ez azonban nem csak Kevin Carter viselkedését magyarázza, hanem mindenkiét, akik a gyerekekben csak haszontalan, zajongó és zavaró tényezőt látnak. Gyerekek kinevetése, cserbenhagyása, megalázása, esetleg tettleges bántása semmilyen jogi következménnyel nem jár. Éppen ezért a felnőttek levetkőzhetik velük szemben azokat az erkölcsi gátakat, melyek a munkahelyeken, a templomokban képmutató módon sosem kerülnek felszínre. A felnőttek egymással szemben külsőleg udvariasak és illedelmesek, hiszen egyenrangú féllel állnak szemben. A gyerekek azonban alacsonyabb rendűek – gondolják sokan –, így velük ennek megfelelően is kell bánni.

Nos, ezért mondja Jézus, hogy figyeljünk oda a gyerekekre is. Hiszen ha a kicsiken segítünk, aminek semmi gyakorlati haszna nincsen – legalább is a felnőttek világában használ mérték szerint –, akkor evvel azt bizonyítjuk, hogy szeretetünk érdek nélküli. Csak akkor van bennünk az isteni szeretet, ha nem érdekből, hanem a másikért segítünk.

Keressünk a mai nap egy kisgyermeket, és adjunk valami szépet neki (egy dicséretet, egy ölelést, egy kis ajándékot, vagy egyszerűen egy mosolyt), és mindeközben ne várjunk viszont semmit. Ez az isteni szeretet.