Túrmezei Erzsébet
"EDZEM MAGAM-

A rádió tüzes híreket ont.
Kibontott háromszínű lobogók...
tüntet az ifjóság... szíve felett
kokárdák nyílnak... és nő a menet,
mint ellenállhatatlan áradat...
követelések... gyújtó jelszavak...

De Kati a konyhán mást is jelent:
"Édesanyám, Lacika odabent
padlón fekszik a zongora alatt.-
Édesanya a hírre beszalad.
Mit mível az a semmirevaló?
Pokróc az ágy, pokróc a takaró...
Hozzáhajol. Valami baja van?
Lacika ránéz: "Csak edzem magam!-
S a tekintete elszánt és kemény.
Hajnalig kitart furcsa fekhelyén.
Kiságya várja puhán, üresen.
"Edzem magam!-
- A rádiót lesem:
utcai harcok... vér... statárium...
És elgondolkozom a kisfiún.
Szívét hazaszeretet járta át,
s egész éjszaka „edzette magát”,
hogy megállja a helyét emberül
ha üt az óra s a sor rákerül.

Vér... vér... Sok drága élet ottmarad...
De kis Lacik készülnek ezalatt,
s felsorakoznak: élő felelet!
Kokárda nyílik a szívük felett!
Jövőt virágzik a véres jelen!...

Vigyázz reájuk, édes Istenem!

1956. október 25.
Túrmezei Erzsébet
--------------------------------

Valaki járt előttem ...Keresztény versek

Tamaska Gyula ,-(1905-1976

A keveset is áldd meg, Jézusom

Amit én tudok Rólad, még nagyon kevés...

Terített asztalodon csak morzsa-szedegetés.

Szabad szemmel a déli napba nézés,

S titkaid erdőjében ösvénykeresés.

Amit én tudok Terólad, nagyon kevés.

Még nem hitalap...Hajszált eresztő gyökér,

Ami, ha majd megszentelt talajodba ér:

Akaratod szerint nő, lombosodik, él.

És akkor...Ha megértem, élem igédet...

Rügybe fakasztod gyermeki hitemet.

S harmatként szórod rá békességedet.

Mindezt kegyelemből...Mert szeretsz engemet.

Hajolj le hát hozzám. Nyisd ki szirmaimat,

Hogy be tudjam fogadni áldásaidat.

S ne csak kérjem. Értsem is csodáidat.

A legnagyobbat..., hogy hallod imáimat.

1972. 05. 20.

-

5

-

A Krisztus igája

Nem két hosszú és két rövid fa

vassal határolva.

Nem ábránd-kocsit húznak vele

virágzó pázsitra.

Nem is emberek faragják azt

hitvány, csomós fából.

Nem sebez, nem folyik vér nyomán

sohasem a vállból.

Nem is egy darab száraz kenyér

mit nevében adok.

Nem azok a jótettek, melyért

dicséretet kapok...

Amellyel mindig bírod tűrni

élted szúrásait.

Mellyel betömöd naponként a

szenvedés árkait.

Krisztus igája többet kíván,

mint sírni sírókkal.

Sokkal többet, mint bólogatni

folyton jajgatókkal.

Az Ő igájával nem lehet

bérc fölött repülni.

A Krisztus igájában el kell

énünknek törpülni.

A Krisztus igája nem tétlen,

örök csoda-várás.

A Krisztus igája részemre

áldott szív-kitárás.

Krisztus igája az én sorsom,

Mit kedvvel hordok.

Mert könnyű és gyönyörűséges,

nem bántanak gondok.

-

6

-

A Krisztus igájával én

Krisztus útját járom.

Mellyel más utakat kerülök,

azokra nem vágyom.

Mellyel megbocsátok, ha fáj is

a szeretetlen tett.

Mellyel azt vallom, hogy boldog az,

ki békességet vet.

Húzzad te is, mert viselője

kibír minden terhet.

Húzzad te is, mert hordozója

öröklétet nyerhet.

Húzom én is, mert minden terhe

nekem gyönyörűség.

Húzom én is, mert érte a bér

nékem-az üdvösség.

1948. 10. 04.

-----------------------------

            II. Timótheus 3:1-5 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

„ Egészen egyedülálló vigasztalás forrása számunkra, ha az igazságért szenvedünk üldöztetést. Olyankor eszünkbe kell, hogy jusson, milyen nagy tisztességgel illet Isten, amikor az ő harcosainak jelvényével ékesít bennünket. Nem csupán az evangélium védelmezéséért való szenvedést nevezem az igazságért való üldöztetésnek, hanem azt is, ha bármiféle igaz ügy pártolásáért ér valakit bántalom. Ha Isten igazságát védelmezzük a Sátán hazugságaival szemben, vagy ha jó és ártatlan embereket támogatunk az igazságtalanság és bántalmak ellenében, előfordulhat, hogy a világ gyűlöletébe és haragjába ütközik életünk, javaink vagy jó hírnevünk veszélyeztetésére. Azonban ne szomorkodjunk, ha Isten szolgálatában állunk, és nyomorultnak se tartsuk magunkat, ha ő saját szájával felettébb boldognak nevez bennünket… Ha … Isten kegyelmes irántunk, minden dolog boldogságunkat és javunkat fogja munkálni.”

Kálvin János: Keresztyén élet (Türelem a kereszthordozásban című fejezetből)

---------------------------------------

I János 2:17 ,- A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.  

A Biblia a legrégibb történelem, amellyel az emberiség rendelkezik. Frissen eredt az örök igazság forrásából, és az isteni kéz korszakokon át megőrizte tisztaságát. Megvilágítja a távoli múltat, ahová a kutató ember hiába igyekszik behatolni... Egyedül a Bibliában találhatjuk meg a nemzetek eredetének hiteles beszámolóját, emberi nemzetségünk történelmének az emberi büszkeségtől és előítélettől mentes leírását... A Biblia a történelem valódi bölcseletét nyilatkoztatja ki...

Egyedül Isten Igéje az, amely megmutatja, hogy nemzetek és a történelmi személyek ereje nem az esélyeiken és ügyességükön múlott. Nem ez tette őket győztesekké,... hanem az a készség, amellyel betöltötték Isten szándékát...

A nemzetek keletkezéséből és bukásából - ahogyan azt a Szentírás megvilágítja mindenki előtt - meg kellene tanulnunk, hogy milyen értéktelen a csupán külső és világi dicsőség... Csak az maradt meg, ami egybekapcsolódik Isten szándékával, és kinyilatkoztatja jellemét. Egyedül csak az ő alapelvei maradandóak a világon. Tanulmányoznunk kell Isten szándékainak és terveinek megvalósulását a nemzetek történetében, valamint az elkövetkező dolgok kinyilatkoztatásában, hogy valódi értéke szerint becsüljük mind a láthatót, mind a láthatatlant, hogy megtanuljuk, mi az élet igazi célja, hogy a mulandó dolgokat az örökkévalóság fényében szemléljük, hogy lehetőségeinket nemesen használjuk ki. E. G. White: Nevelés