Egy csepp a tengerből

Mennyire változatos a léte,

pedig senki sem aggódik érte,

hiszen csak egy csepp a tengerből,

Nincs színe, fénye, igéző éke,

ő a magányos életek képe,

pedig nagy tettekre lett teremtve.

Társaival ő a tenger árja,

süvítő szél bősz paripája,

inog a bérc, s porlad sziklája.

Alakja mennyire változatos:

pára, harmat, hókristály, csillagos

jégvirág a kis szobám ablakán…

Lent volt a mélyben, komor sötétben

s mint bárányfelhő jár most az égen,

fürdőzik a nap szelíd fényében.

Égi mezőről mégis visszatér,

mert vonzza a föld, hajtja a szél.

Körforgása soha véget nem ér.

*

Csillámló harmatcsepp, bús életem,

Istenre figyelj te szüntelen,

reád nem a föld vár, hanem a menny!

Gerő Sándor  (Harangláb c. kötetből

------------------------------------------------

Uram köszönöm

Uram köszönöm a Napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, ami onltja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, mely árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébresztő dalos kis madarat.
És még mennyi mindent köszönhetek Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S, hogy boldogabb vagyok, mint bármikor azelőtt.
Amit legjobban köszönhetek, utoljára hagytam,
Köszönöm az Életet, mit Tőled kapta

------------------------------------

Köszönöm

Uram köszönöm, hogy a tegnapom elmúlt,
Hogy reményem voltál, ha könnyem hullt.
Uram köszönöm, hogy a holnapom földerült,
És a mai napon életemmel kezedbe került.

Uram köszönöm, hogy Veled a ma, a jelen,
Soha nem sötét, és nem reménytelen.
Uram köszönöm, hogy életem Ura vagy,
Köszönöm a kezed, mely soha el nem hagy.

-------------------------------

Köszönöm

Kelt szept. 04, 2013

Köszönöm

Köszönöm a keserveket,
Köszönöm a szeretetet,
Köszönöm az útnak végét,
Amely a Golgotára felért!

Tovább nincs, nincs más utam,
Csak Te vihetsz tovább Uram!
Nem szerzek már érdemeket,
Leteszem itt a terheket.

Felemelem a két kezemet,
Tovább is Uram, Te cselekedj! 

 

------------------------------

Hálám

Szívem mélyéből fakad fel a hála,
Ha kegyelmedre gondolok én Uram.
Ujjong a lelkem, nem lesz már halála,
A megváltás ösvényén Feléd visz az utam.

Kihoztál a népek tengeréből,
És bekötözted sebzett életem,
Kiragadtál a sátán kezéből,
Óh, szálljon érte hálaénekem.

Szóltál: Fogadd! Itt a drága szent kenyér,
Abból új élet fakad!
Így öröm, békesség hozzád majd betér,
És utolsó percig nálad marad.

Naponként faragtál nagy szeretettel,
Míg tégla lehettem Egyházad falán,
És eljegyeztél magadnak kenettel,
Hogy részem lehessen a nagy vacsorán.

És adtál drága, kedves közösséget,
Ahol megpihenhet elfáradt szívem,
S munkába állítottál azért,
Hogy a magam keresztjét, könnyebben vigyem.

De száll a világ pora, és úgy tapad,
Tisztogass naponként! Ez a kérésem.
És, hogy Benned élni, örülni szabad,
Legyen érte hála az életem!

------------------------------------------

Állni előtted 

Állni előtted, és nézni Rád,
Sohasem kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni, és a töviskoronát,
S mondani buzgón egy hálaimát!

Hogy értem haltál, és ontottál vért,
Égő sóhajod ékesen beszélt.
Legyél Te nekem, kőszirt menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék!

Töröld le könnyem, hogy ha keseregnék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.

Egekben lévő arany koronám,
Atyám szerelmét, Lelke szent szavát.
Hogy odafönt lehessen örök hazám,
Segíts úgy élni, Drága jó Atyám!

Víz alatt 

Háborgó tengeren sodródom, ments meg Mesterem!
Elfáradtam, megterheltek, félek, hogy elveszem.
Nincs rajtad kívül, aki ismeri a lelkemet:
Tarts, meg kérlek, míg fújnak a nagy szelek!

Víz alá merülve várlak,
Szívem áldozata engedelmesség.
Követem Uram jó példádat:
Hordozom szövetséged jelét. 

Betölteni jövök minden igazságot,
Amint kérted egy életen át.
Meghalok, és feltámadok,
Követni akarom Isten Fiát! 

Víz alá merülve nézlek,
Elutasított egy bolond világ.
De engem Isten szeretete éget:
Te vagy bennem a világosság! 

Meghalok bűneimnek, feltámadok Krisztusnak,
Szellem által született vagyok,
Új tömlője leszek az új bornak:
Minden régit elhagyok!