Bizalom- Játék.

 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsidókhoz írt levél 11:1

Hit, amivel kapaszkodsz a láthatatlan Isten kezébe, és próbálsz bízni benne, hogy Ő jót akar. Hit, mert nem tehetsz mást, mert nem tudod előre a jövőt, nem látod az érem másik oldalát, a fától az erdőt, a felhő mögött ragyogó napot, csak hiszel a Gondviselésben. Hinni próbálsz abban, Ő tudja, mire van szükséged, és tudja mire van szüksége annak, akit oly nagyon szeretsz. 

Tudja, min mész keresztül, ismeri életed összes kérdőjelét. Ő ott volt melletted a félelemtől ébren töltött éjszakán, amikor tehetetlenül vártad a holnap eredményét. Ő ott volt, amikor megkaptad a hírt, és gondolataid mély csendjébe burkolóztál kétségbeesetten. Ő az, aki ma reggel is bátorítóan nyújtja feléd kezét. Szeretné, ha elengednéd a rettegést, és bíznál abban, hogy az Ő akarata lesz a legjobb számodra. 

Nézz fel a bágyadt, tavaszi égre, és lásd meg az Isten reményteli mosolyát! Ő kezében tartja a dolgokat, és a láthatatlanból egyszer majd látható lesz. Ő vigyáz rád, részese életednek, és nem hagyja, hogy bármi is tönkretegye az örökkét. Az Ő kezében igazán biztonságban vagy. 

Hát ragadd meg ma reggel a kínálkozó alkalmat, és mondj igent Isten hívására! Kapaszkodj a feléd nyújtott kézbe, és tanuld meg bátran, hittel kimondani: „Legyen meg a te akaratod!”

------------------------------------

Hogyan imádkozzak?

„Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal!” Róma 8:26.

Több „ima-tapasztalatom” is volt már.

Valaki kért, hogy imádkozzam beteg gyermekéért. Megtettem, miközben ő egy könyvet lapozgatott. Máskor - egy másik személy összevissza bámult, nézegetett, amíg én szívből imádkoztam érte. Volt olyan, hogy lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel imádkoztam, és amikor végeztem, azt láttam, hogy tágra nyílt szemekkel figyeli, hogy mit csinálok. Volt olyan is, hogy imádkozás alatt beszélgetett a mellette állóval, vagy éppen hangosan, félhangosan mondta utánam, amit mondtam. Vagy ’ámen’-ezett, ’hallelujá’-zott.

Egyszer mondtam egy hölgynek, hogy „imádkozzunk ezért!” Ő azt válaszolta: de én nem tudom, azt hogy kell. Többször hallottam: „Én nem tudok imádkozni!” „Nem tudom, mit mondjak!” „Nem jönnek a szavak!” „Én csak a Miatyánkot meg a Hiszekegyet tudom” „Saját szavaimmal sosem imádkoztam!”

Találkoztál már velük? Vagy tán te is közéjük tartozol?

Pedig hidd el, mindannyiunknak lennének szavaink a Teremtőhöz, a mi Urunkhoz! Kimondva, kimondatlanul, ott állunk egy-egy betegség, halál, nagy esemény vagy hirtelen jött öröm közelében – mondanánk valamit Annak, aki ott van fölöttünk. Akinek mindezt köszönhetjük. Akitől választ szeretnénk kapni. Vagy erőt. Vagy bátorítást, vagy egy „zsebkendőt” könnyeink letörléséhez, vigasztaló szót – és nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá.

Hát akkor kérlek, most újra olvasd el figyelmesen a fenti Igét! Ugyanis van Valaki, aki segít neked. Ott áll melletted, és megfogalmazza a szavakat. Nemcsak fogalmaz, hanem képes nyugalmat is adni. Bátorít. Megerősít. Ő a Szentlélek! Tehát ne félj! Bizalommal fordulj Hozzá! Melletted áll – és segíteni szeretne Neked! Vedd igénybe még ma ezt a felajánlást, ezt a szolgálatot. És ha bátortalanul is, ha bizonytalanul is, de mondd azokat a szavakat, amiket a szívedre helyez! Ne félj kimondani őket! Sok áldást kívánok ehhez Neked!