Választani kell

Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt. Lukács 16,13

 „Mert hát a pénz mindenütt isten.

Afrika kaffereinél és a Jeges-tenger csukcsjainál; ha nincs is császárkép nyomtatva rá. Egyik helyen a kaurikagyló, másikon a tengeri-kutya-fog a pénz: abban számítanak. Ahány nép, annyi neve az istennek. Talán Buddha, Brahma, Szjadei Hahe, Viclipucli, Jehova? Dehogy! Lak-rúpia, Taël, Millereis, font sterling, tallér, líra, frank, lej, márka, korona, piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten.

A bálványhoz, a láthatatlan istenhez csak azért imádkoznak, hogy segítsen nekik ehhez a másik istenhez, az igazihoz kegybe jutni.

Délelőtt prédikál nekik valaki a mennybéli Istenről, azon elalusznak, délután prédikál nekik más valaki a földi istenről, a pénzről, arra fölébrednek.

A Jehova kiadja nekik a tízparancsolatot: azt nem fogadják, meg; a pénzisten az ellenkezőjét hirdeti, azt megfogadják: „de lopj, de ölj, add el, vedd meg a szerelmet, hamisíts, kívánd a másét, óhajtsd apád és anyád halálát, hogy örökséghez juthass e földön!”

Hogy az emberek a Jehovát, a Krisztust káromolják, az úton-útfélen hallható, de hogy azt a „Krisztus”-t, aki alatt a pénzt értik, szidta volna valaha ember, ez nem történt meg soha.

Akinek pénze van, az a próféta.

Akinek pénze van, az idvezül.

Akinek pénze van, azé a hatalom, az ország és a dicsőség.

Milyen világ lehet ott, ahol a „mi Atyánk” ád kenyeret, amennyi kell, ideértve minden földi boldogságot; de ahol a pénzt nem ismerik?” Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten

---------------------------------------

Isten és a teremtett világ

„Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Rómabeliekhez írt levél 1. fejezet 20. vers)

Mondd, te mit látsz ebben a világban, mikor kinyitod a szemed? Már megint egy fárasztó hétköznap terheit? Sok rosszat? Szenvedést? Pusztulást? Elmúlást?

Persze hazudnák, ha azt mondanám, hogy rosszul látod, hogy ilyen nincs. Csakhogy bármennyire is erőtlennek érzed magad, bármennyire is megromlott a föld, Isten ma is rengeteg csodájával találkozhatsz.

S rajtad áll, mit kezdesz ezekkel a csodákkal. Lerombolod őket, panaszkodásoddal másoktól is ellopod ezek örömét. Vagy mint Pál írja, Isten helyett elkezded őket imádni.

„az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával” (1:23)

Vagy mindezekből megérted végre, saját erődből nem tudsz megváltozni, legjobb tudásod ellenére nem tudod bűnös életmódod által megrontott földet ismét édenkertté varázsolni.

ÉS felkiáltasz: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (7:24)

Ha így teszel, Ő válaszol, válasza pedig nyilvánvaló:

Ismerd fel Teremtődet, a megoldást, mely Egyedül Krisztus!

Kitől „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el” (8:38-39)