SZÍVÜNK GONDOLATAI Olvassuk el 1Sám 16:7; 1Kir 8:39; 1Krón 28:9; Zsolt 19:15 verseit! Mit hangsúlyoznak ezek a szövegek? Hogyan kellene ránk és gondolkodásmódunkra hatnia ennek az igazságnak? Vajon az itt felsorolt igékben közölt gondolat idegességet, félelmet vált ki belőlünk vagy reménnyel tölt el? Talán mindkettő igaz? Elemezzük, hogy miért! „Mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét" (1Kir 8:39). A szív a Bibliában gyakran a gondolatok és érzelmek központját jelenti (lásd Mt 9:4). Egyedül Isten képes betekinteni gondolatainkba, szándékainkba, és csak Ő tudja titkos vágyainkat. A Teremtő előtt semmi nem marad rejtve, még egy átsuhanó gondolat sem. Javunkat szolgálja, hogy Isten ismeri a gondolatainkat. Az Úr akkor is jól tudja, mire van szükség, ha valaki túlságosan elkeseredett ahhoz, hogy értelmes imát mondjon. Mi csak a külsőt, a viselkedést látjuk, és abból próbálunk a másik gondolatára következtetni, Isten azonban igazán ismeri a gondolatokat. Sátánnak és angyalainak is csak arra van lehetősége, hogy figyeljenek, hallgassanak, és úgy alkossanak véleményt arról, ami az emberben végbemegy. „Sátán nem csupán tud a gondolatainkban olvasni, de tetteinket látja, hallja szavainkat, és mivel már olyan régen ismeri az emberi családot, képes jellemünk gyenge pontjait kihasználva formálni kísértéseit" Napi döntéseink közben (legyenek akár személyesek, akár munkával kapcsolatosak), vagy ha másokra gondolunk, álljunk meg egy percre, és mondjunk el csendben egy imát! Élvezzük a meghitt párbeszédet kizárólag a megértő Isten és közöttünk, amibe senki nem hallgathat bele az egész világegyetemben. Ha teret biztosítunk Krisztusnak / márpedig keresztyé- nek biztosítsunk /a gondolatmenetünkben, így védelmet élvezünk a kísértéstől és lelki áldásokat nyerünk. Ez a folyamat segít még szorosabb kapcsolatot kialakítani az Úrral. Hogyan világít rá napi tanulmányunk a bibliai tanács igazságára, hogy ne ítéljünk? Hányszor fordult már elő, hogy valaki félremagyarázta indítékainkat, mert nem tudta, mi van a szívünkben? Miért olyan fontos tehát, hogy mi se ítélkezzünk? Mert ki mint ítél, úgy ítélteik meg.

---

HA ELHAGY A KEDV.
Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,
Ha csügged és retteg a szív,
Ha érzed a bűn kötelét magadon,
És nincs aki megszabadít,
Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,
Itt szűnik és oszlik a kétség.
Betölti a szívedet égi öröm,
Megújul a régi reménység.
Elfárad a hős, meg erőtelenül,
Meglankad az ifjú erő,
A kar lehanyatlik és roskad a térd,
A szíved örömtemető,
De hogyha bizalmad az Úrba veted,
Sasszárnyakon száll föl a lelked,
Megőriz az Úr, keze megszabadít,
Kitárul előtted az élet.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

HALLD CSAK.
Halld csak, hangzik Jézus hívó hangja:
,,Ki jön még ma szent aratásomba?
Fehér a táj, vár az aratókra;
Ki lesz, ki a sok kévét behordja?’’
Hangosan szól, téged hív a Mester.
Fogadd el, s a leggazdagabb ember
Leszel, csak mondd boldogan, örömmel:
,,Itt vagyok én, Uram, engem küldj el!’’
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

HÁLAADÓ VERS
Adjunk hálát Istenünknek Ezen a szép ünnepen,
Hiszen kezünknek munkáját Megáldotta kegyesen.
Szívünk telve van örömmel, Hogy házába jöhettünk...
Míg e hajlék így felépült, Nagy ereje járt velünk.
Új templomunk hív bennünket, Jöjjünk hát mind lelkesen!
Az oltáron az áldozat Hálás életünk legyen!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

ÍMHOL VAGYOK.
,,Kit küldjek el?’’ - Ma újra hallom hangod,
Tündöklő trónon ülő Égi Felség!
És pártos szívem megremeg szavadtól,
Mert jól tudom, hogy nincs jogom maradni.
Már azt se mondhatom - Jeremiással -,
Hogy ifjú voltom miatt nincsen merszem.
És ajkam sem dadog. Homlokom ércből.
Elmémet igéd tiszta fényessége
Egész betölti. Szilárd bizonyosság
Köt hozzád. Küldetésem rendületlen.
Most mégis - engedetlen szolga módján -
A Jónás útján indulnék, mogorván,
S megalkudván, semmint hogy Ninivébe,
A nagy városba, mely oly ismeretlen,
Miként a holnap rejtett, barna titka.
...Segíts, Uram, kimondanom a választ:
Ímhol vagyok. Megyek Ó, küldj el engem!

---

AZ ÜDVÖSSÉG … Gerő Sándor
Lecsendesedve rád figyelni, Uram, nincs ennél üdvösebb semmi.
Ha elnémul a földi gond, a lárma, A menny derűjét élvezem már ma.
Mert itt kezdődik az üdvösség, Mikor kitárul felettünk az ég,
Otthonunkba betér a Mester, Hatalmasan szól, szeretettel:
Bűnök többé itt nem tanyáznak, Mert ma üdvössége lett e háznak.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

BÉKÜLJ MEG ! : Gerő Sándor
Testvér, még ma nyújts békejobbot annak, ki töviset hintett utadra.
Tedd, amit hű Mestered mondott, Te soha senkivel ne légy haragba’.
Lebirhatatlan reménységgel hintsd a szeretet, öröm s béke magvát.
míg be nem áll a sötét éjjel, s a számonkérés napja virrad rád.
Az időt, mit Isten adott, ne tékozold el hasztalan vitákra;
Imával kezdd s folytasd a napot, Az Ige legyen ösvényed világa.
------------------------------------------

Jézus azt mondja:
János 10,10 A tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson
És itt tolvajról van szó! Az engesztelhetetlenség az az ablak, amin keresztül bejön! És te vagy az egyetlen, aki becsukhatod ezt az ablakot! Mikor felébredsz és rájössz, hogy mennyire meglopott már eddig is, könnyen haragudni fogsz magadra.
Mikor Jézus a kereszten volt, legyőzte az ellenséget azáltal, hogy megtagadta a bosszúvágyat és a neheztelést.
Gondold csak meg! Így imádkozott: Lukács 23,34 mondta
Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.                       Egyszerre, amint kimondta ezeket a szavakat egy teljesen más birodalomba lépett át. De veled ugyanez megtörténhet. Zsidókhoz írt levél 10,36 mondta:
Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret .

------------------------------------

EMBERI SORS : Gerő Sándor
Pörög az orsó, s az élet fonala lepereg gyorsan, mint száraz falevél.
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél. Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.
... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
Szép gyermekkor már csak távoli álom. Remeg a kéz, s a lépés tétova.
Hátadra sújt a kínok ostora. Fogy a remény, s gyűlnek a bajok.
... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
De ki ma ifjú, ne feledje el, Felette is elsuhannak az évek,
És egyre halkul a vidám ének. Sóhajjá válnak zengő dallamok
... Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.