Az igaz ember
„Boldog
ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és
csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő
törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé
ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és
minden munkájában jó szerencsés lészen.” (1. Zsoltár 1-3. vers)
Családomnak Zalában van egy kis hétvégi háza és telke, melyen gyermekkoromban szőlőt termesztettünk. Aztán, ahogy nagyszüleim, szüleim számára egyre több gondot jelentett a szőlő gondozása, kivágtuk a szőlőt, és hogy ne maradjon kopár a domboldal, úgy gondoltuk beültetjük gyümölcsfákkal.
Emlékszem, milyen jó érzés volt életem első kis almafácskáját elültetni…
és emlékszem, milyen nagy reménnyel vártam a következő évet, és azt, hogy mennyi és milyen gyümölcs lesz a kis fácskámon.
De, legnagyobb bánatomra nemhogy gyümölcs nem volt, sajnos a fácska is elszáradt. Miért? Pedig a szőlő olyan bőven termett…
A szőlő kivágásánál saját magam tapasztaltam, hogy mint végtelen kígyót, helyenként, 10-12 méteres gyökeret húztunk ki a homokos talajból.
Igen, be kellett látni, a szőlő a hosszú gyökerével képes volt a talaj mélyebb rétegéből felszívni az éltető nedűt, szemben a kis csenevész almafácskámmal, melynek 20-30 centiméteres gyökérzete arra is kevésnek bizonyult, hogy egy nagyobb szélnek ellenálljon.
S hogy miért jutott eszembe ez az életkép? Ma, amikor az első zsoltár verseit olvastam, a következő üzenetet mondta Isten:
Szeretném, hogy boldog ember légy, de ehhez az kell, hogy vedd magadhoz a boldogság Igéjét. Épp ezért ereszd ki gyökeredet, azaz fordítsd szívedet, lelkedet, erődet az élet vizének adója, Jézus felé.
Mondd, te mennyire biztosan gyökereztél meg Benne?
Családomnak Zalában van egy kis hétvégi háza és telke, melyen gyermekkoromban szőlőt termesztettünk. Aztán, ahogy nagyszüleim, szüleim számára egyre több gondot jelentett a szőlő gondozása, kivágtuk a szőlőt, és hogy ne maradjon kopár a domboldal, úgy gondoltuk beültetjük gyümölcsfákkal.
Emlékszem, milyen jó érzés volt életem első kis almafácskáját elültetni…
és emlékszem, milyen nagy reménnyel vártam a következő évet, és azt, hogy mennyi és milyen gyümölcs lesz a kis fácskámon.
De, legnagyobb bánatomra nemhogy gyümölcs nem volt, sajnos a fácska is elszáradt. Miért? Pedig a szőlő olyan bőven termett…
A szőlő kivágásánál saját magam tapasztaltam, hogy mint végtelen kígyót, helyenként, 10-12 méteres gyökeret húztunk ki a homokos talajból.
Igen, be kellett látni, a szőlő a hosszú gyökerével képes volt a talaj mélyebb rétegéből felszívni az éltető nedűt, szemben a kis csenevész almafácskámmal, melynek 20-30 centiméteres gyökérzete arra is kevésnek bizonyult, hogy egy nagyobb szélnek ellenálljon.
S hogy miért jutott eszembe ez az életkép? Ma, amikor az első zsoltár verseit olvastam, a következő üzenetet mondta Isten:
Szeretném, hogy boldog ember légy, de ehhez az kell, hogy vedd magadhoz a boldogság Igéjét. Épp ezért ereszd ki gyökeredet, azaz fordítsd szívedet, lelkedet, erődet az élet vizének adója, Jézus felé.
Mondd, te mennyire biztosan gyökereztél meg Benne?
-----------------------------------------
Istennek tetsző engedelmesség
„ Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is
tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való
férfit, aki teljesíti minden akaratomat.”
Apostolok cselekedetei 13:22
A megtért Saul éppen az egyik zsinagógában prédikál a
zsidóknak Jézus Krisztusról, a Messiásról, és közben megemlíti Dávid nevét.
Annak a királynak a nevét, aki egyáltalán nem volt tökéletes és bűntelen, de
mégis fontos szerepe volt Isten tervében.
Nem Dávid volt az első király Izraelben, de Isten őt
választotta ki, hogy népe életében fontos dolgokat cselekedjen. A Betlehemből
származó pásztorfiú története mesébe illő. Legyőzi az óriást, eljut Saul király
udvarába. Az ő nevéhez fűződik Jeruzsálem elfoglalása majd fővárossá tétele, a
kettészakadt ország egyesítése, és a templom építésének előkészítése is.
Mindemellett Dávid is kísérthető ember volt, akit
megrészegített a hatalom. Házasságtörés, gyilkosság, egyéni ambíciók... szintén
Dávid életének része volt. Bűneit mégis kész volt megbánni, elhagyni és meg
tudott hajolni Isten akarata előtt. Élete során építette, erősítette népét, és
közelebb vitte őket Istenhez.
Dávid neve azért is volt fontos érv Saul prédikációjában,
mert Isten megígérte, hogy az ő magvából származik majd Jézus Krisztus, a
Messiás. Dávid király bizonyos értelemben Jézus előképe volt, mint Isten népnek
hűséges királya.
Milyen jó lenne, ha ránk is igaz lenne az alábbi kijelentés:
„Mert miután Dávid a maga
nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái
mellé…” (ApCsel 13:36)
Egy ember, aki a maga nemzedékében Isten akarata
szerint szolgált…. Miért ne lehetne igaz ez ránk is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése