A ragaszkodó barát
„Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de
van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.”(Példabeszédek könyve 18. fejezet
24. vers)
Pontosabban: „Vannak barátok,
akik pusztulásba visznek, és van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.”
Azt hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már eme bibliai idézet valóságát. Mikor megbíztunk valakiben, kiadtuk magunkat, de miután visszaéltek titkainkkal, már megbántuk az egészet.
Talán ezért van az, hogy a legtöbb embernek nincs igazi barátja? A sok csalódás miatt magunkba zárkóztunk? Vagy nem találunk olyat, akivel megoszthatnánk magunkat?
Neked van igazi barátod?
Életem legkritikusabb pontján én találtam egyet.
Utolsó éves hallgató voltam a teológián, mikor átmentem egy súlyos krízisen. Bizony kemény időszak volt ez. Bezárkóztam a szobámba, nem ettem, nem olvastam a Bibliát, nem imádkoztam, nem akartam tovább élni. Talán egy hónap is eltelt így.
Egy nap aztán elmondtam az utolsó imádságomat, - legalábbis akkor úgy gondoltam ez lesz az utolsó. Elmondtam Istennek; Hagyjuk békén egymást. Tudom, ez azzal jár, hogy el fogok kárhozni, és jogosan, de hagyjon békén.
Nem mondom, hogy próbáld ki, de az igazi barát az, akit ha elküldesz is, melletted marad.
Ezt a kérésemet Jézus ugyanis nem teljesítette, várt egy kicsit, majd néhány héttel később, mikor csak úgy találomra kinyitottam Bibliámat, szembesített magammal:
„Azt mondtam: Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében. De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.” (Jer.20:9)
Ekkor találtam meg Benne életem leghűségesebb barátját.
Azt hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már eme bibliai idézet valóságát. Mikor megbíztunk valakiben, kiadtuk magunkat, de miután visszaéltek titkainkkal, már megbántuk az egészet.
Talán ezért van az, hogy a legtöbb embernek nincs igazi barátja? A sok csalódás miatt magunkba zárkóztunk? Vagy nem találunk olyat, akivel megoszthatnánk magunkat?
Neked van igazi barátod?
Életem legkritikusabb pontján én találtam egyet.
Utolsó éves hallgató voltam a teológián, mikor átmentem egy súlyos krízisen. Bizony kemény időszak volt ez. Bezárkóztam a szobámba, nem ettem, nem olvastam a Bibliát, nem imádkoztam, nem akartam tovább élni. Talán egy hónap is eltelt így.
Egy nap aztán elmondtam az utolsó imádságomat, - legalábbis akkor úgy gondoltam ez lesz az utolsó. Elmondtam Istennek; Hagyjuk békén egymást. Tudom, ez azzal jár, hogy el fogok kárhozni, és jogosan, de hagyjon békén.
Nem mondom, hogy próbáld ki, de az igazi barát az, akit ha elküldesz is, melletted marad.
Ezt a kérésemet Jézus ugyanis nem teljesítette, várt egy kicsit, majd néhány héttel később, mikor csak úgy találomra kinyitottam Bibliámat, szembesített magammal:
„Azt mondtam: Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében. De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.” (Jer.20:9)
Ekkor találtam meg Benne életem leghűségesebb barátját.
--------------------------------------------
Kitartani a tanultak mellett
„De
te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől
tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé
tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.”Timótheushoz 3:14-15
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyermekkoromtól fogva
természetes volt számomra a Biblia ismerete. Hallhattam, tanulhattam a
különböző történeteket, később pedig tizenévesként kívülről is megtanultunk jó
néhány bibliaverset, melyek azóta is bennem élnek. Nemcsak, úgy hogy kívülről
tudom, hanem hatással is volt/van rám az üzenete. Azóta is hálás vagyok
szüleimnek, tanítóimnak, lelkészeimnek.
Sokan
viszont semmit nem hoznak magukkal a Biblia kincseiből, épp ezért nincs is mire
építeni sem gyermek, sem felnőtt korból.
Bizonyára emlékszünk még, hogy 2008 a Biblia éve volt
Magyarországon is. A keresztény egyházak különböző programok, előadások,
rendezvények által igyekeztek népszerűsíteni a Biblia olvasását.
2009-ben a Magyar Bibliatársulat megbízásából a TÁRKI egy
felmérést készített a program eredményességéről, és nem mellesleg a magyarok
Biblia olvasási szokásairól) Csak két adatot emelnék ki. A magyar háztartások
59%-ában van Biblia (ez még nem jelenti azt, hogy olvassák is). A másik érdekes
adat, hogy a felnőtt magyar lakosság 1,9%-a, tehát mintegy 160.000 ember
olvassa naponta a Bibliát.
Miért aggasztó mindez? Mert Isten szólni akar hozzánk, és mi nem
halljuk meg. Mert ma bárki számára elérhető Isten szent szava, és mégsem kell –
pedig volt idő, mikor az életével játszott, aki a Bibliát birtokolta, vagy
terjesztette.
Mintha csak a mai embernek szólna Isten Ésiás prófétán keresztül:
Ésaiás 55:1-2 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is
pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem
pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér,
keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és
jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat!
Talán mai írásom nem volt valami „áhítatos”. De rá kell ébrednünk
arra, hogy az Isten szavával való élő, napi kapcsolat nélkül kitesszük magunkat
Sátán támadásainak, és az örök életünket is elveszíthetjük. Pál azt mondja az
ifjú Timótheusnak, hogy ezek az Írások bölccsé tehetnek az üdvösségre, a Jézus
Krisztusba vetett hit által.
Ha Isten Igéje nem vezet el az üdvösségre számunkra semmi haszna.
Márpedig amellett, hogy átformálja életünket ez a végső célja. Elvezet
Jézushoz, és ez által az örök élethez.
Javítsunk ma is a statisztikán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése