Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak.
(2Kor 8:5)

A hívő ember hogyan viszonyuljon az adakozáshoz? Először is, örüljünk, ha
adhatunk, és nem nekünk gyűjtenek! Légy hálás Istennek, ha lehetőséged van
adni! Az adakozás legnagyobb titka ott van mai Igénkben. Amikor Pál ezt írja
Macedónia gyülekezeteiről: először magukat adták az Úrnak, ezzel
megfogalmazza az Isten szerinti adakozás alappillérét. Adakozásunk mikéntje,
mértéke egyértelműen ettől függ: odaadtuk-e már magunkat egészen az Úrnak?
Vagy még nem egészen? Csak félig-meddig? Életünk nagy része az övé, de az
anyagi kérdésekbe nem avatom, nem vonom be Istent? Ezekre a kérdésekre
mindenki maga tudja a személyes válaszát megadni.

Fontos leszögezni, hogy Isten gyermekei számára az adakozás soha nem
pénzkérdés, hanem mindig hitkérdés. Mit jelent ez? Azt, hogy tisztában
vagyok vele: minden, amit a magaménak vallok, úgy az enyém, hogy kaptam. Mid
van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál szintén a korinthusiaktól. A kérdés
költői, mert mindent Istentől kaptunk. Tarthatjuk ügyesnek, okosnak, talpra
esettnek önmagunkat, aki anyagi jólétet teremtett magának és családjának, de
ez egy komoly önámítás. Ez Isten nélkül nem jöhetett volna létre. Kitől van
az egészségem, az erőm, a munkahelyem? Ilyen kérdéseket kell feltennie
annak, aki magának tulajdonítja anyagi javait...

A nap gondolata: Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.

------------------------------------------------------------

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen
áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsidó 13:16)

Mi jut eszünkbe arról a szóról, hogy adakozás? Lehet, hogy rögtön idegessé
válunk, mert amúgy is alig van miből megélnünk, mégis tapasztaljuk, hogy
elég sűrűn adakozásra kérnek bennünket. Nos, akár idegessé tesz a téma, akár
nem, a hívő ember életének része az adakozás. Ezt nem önmagamtól állítom
ilyen határozottan, mert nem én találtam ki, hanem Megváltónk, az Úr Jézus
Krisztus. Aki nem hiszi, olvassa el Máté evangéliumának a 6. fejezetét.
Jézus ebben a fejezetben teljes természetességgel beszél az imádkozásról, a
böjtölésről és az adakozásról is. Ilyen bevezetéssel teszi mindezt: amikor
imádkozol..., amikor böjtöltök..., amikor adományt adsz... Ezzel elég
nyilvánvalóvá teszi, hogy mindezek a hívő élet velejárói. Nemcsak az
imádkozás, nemcsak a böjtölés, hanem az adakozás is. Te hogy állsz ehhez a
témához? Zavar? Nyugtalanít? Vagy megteszed, ami rajtad múlik? Egy kis Isten
előtti vizsgálódást megér ez a téma is...

A nap gondolata: Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)

-----------------------      

Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden
napján... (Prédikátor 9:9)

A boldog házasság kulcsa az elégedettség. Amikor megkérdezik tőlünk, hogy
mivel vagyunk elégedettek a házasságunkban, minden bizonnyal rámutatunk
olyan dolgokra, amiket társunk tesz, vagy valamely jellemvonására, ami
tetszik nekünk. Ha azt kérdezik, hogy mivel vagyunk elégedetlenek, olyan
tetteikről vagy a személyiségük olyan vonásairól beszélünk, amelyek nem
tetszenek. Arra összpontosítunk, ami jó vagy rossz bennük, ami boldoggá tesz
vagy elszomorít. De a megelégedettség nem külső tényezőkön múlik! A lényege
az, hogy mi hogy reagálunk másokra. Az igazi kérdés a mi hozzáállásunk. A
probléma nem az, amit látunk vagy hallunk, hanem, hogy hogyan látjuk, hogyan
hallgatjuk: "... Szemünk nem elégedett azzal, amit látunk, fülünk sem
elégedett azzal, amit hallunk" (Prédikátor 1:8 NAS). A szem és a fül - az
érzékszerveink - a vétkesek. Ezért mondja Isten: "... elégedjetek meg azzal,
amitek van..." (Zsidók 13:5 KJV). El kell döntenünk, hogy másképp nézünk a
dolgokra, úgy, hogy azok ne tegyenek boldogtalanná. Az irányítás a mi
kezünkben van, nem a társunkéban! A megelégedettség döntés. "...megtanultam,
hogy... elégedett legyek" (Filippi 4:11).
Úgy tanulunk elégedettséget, ha végiggondoljuk, hogy mennyivel nehezebb
lehet másoknak, és megkérdezzük Istentől, hogyan akarja felhasználni
gyengeségeinket és hiányosságainkat növekedésünkre és társunk növekedésére,
és - emlékezve Erma Bombeck tanácsára - "A szomszéd fűje talán zöldebb, de
bomló hullát takar". Benjamin Franklin mondta a házasságról: "Tartsd jól
nyitva a szemed előtte, és félig csukva utána". Végül úgy tanulhatunk
megelégedettséget, ha imádkozunk azért, hogy legyen bátorságunk változtatni
azon, amin tudunk (főleg a saját hozzáállásunkon), és kegyelemért, hogy el
tudjuk fogadni, amin változtatni nem tudunk (a legtöbb dolog elfogadható, ha
felhagyunk azzal, hogy nehezteljünk értük), és bölcsességért, hogy a kettőt
meg tudjuk különböztetni egymástól.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

A lélek öröme nem olcsó dolog. Harcba kerül, és sebhelyei maradnak, - de
fénylő sebei. (Stanley)