Dicsőség Istennek!

 Kedves Olvasók! Talán nem felesleges a dicsőségről beszélni most, hogy a KRISZ 2014-re a jól ismert reformátori gondolatot tette jelmondatává: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.
Manapság a „dicsőség” szót szinte nem használjuk, kivéve az egyházi nyelvben, az úgynevezett „kánaániban”. Talán akkor mondjuk még, ha a sportolók szereznek dicsőséget országuknak egy-egy világversenyen; dolgozhatunk nemzetünk dicsőségéért, de ezzel nagyjából ki is fújt a dolog.
Az Ószövetség eredeti nyelvén a kábód[1] szó jelenti a dicsőséget. Erdeti jelentése „súlyosnak, nehéznek, befolyásosnak, sőt terhesnek lenni”. Vagyis eredeti értelmében azt jelenti, hogy valakit nem lehet „könnyen venni” vagy „lekicsinyleni”. Az Ószövetség korában súlyosnak, nagydarabnak lenni azt jelentette, hogy az ember jóltáplált, gazdag, tehát nyílván nem akárki. Az is igaz, hogy minnél súlyosabb valami, annál nagyobb a belőle kiáradó hatás.
A dicsőség az Ószövetségben igen gyakori szó. Nem csak Istenre vonatkozik. Lehet ez földi, emberi dicsőség is: Zsolt 8,6-ban az emberé; az 1 Móz 49,6 és Ézs 17,4-ben Jákóbé; az 1 Móz 45,13-ban Józsefé; a 2 Móz 28,2-ben Ároné; az Ézs 35,2-ben Libánoné; a Hag 2,3-ban a Jeruzsálemi templomé; az 1 Kir 3,13-ban Salamoné; az 1 Krón 29,28-ban és a Zak 12,7-ben Dávidé; az Eszt 1,4-ben Ahasvérós országáé; sőt az Eszt 5,11-ben Hámáné; és a Dán 2,37-ben és 5,18.20-ban Nebukadneccaré.
Látjuk tehát, hogy az Ószövetség sok mindenkivel kapcsolatban használja, tehát nem is annyira egyértelmű, hogy a dicsőség egyedül Istené, ahogy a reformátoraink tanítják.
Mégis nagyon sokszor jelöli az Úr dicsőségét is. Erről a beszél a  teremtett világ, betölti a Szent Sátrat, majd később a Jeruszálemi templomot, de például Ézsaiás látomásában (Ézsaiás 6) a mennyei trónteremben látható is ez. Tehát nem helyhez kötött.
Isten dicsőségét nem láthatja földi ember. A Sínai hegyen például csupán messziről szemlélheti a nép a törvényadás alkalmával (2 Mózes 19,16-20), Mózes is csak hátulról láthatja elvonulni (2 Mózes 33,18-23), Illés pedig palástjával takarja el az arcát előle (1 Királyok 19,13).
Az Újszövetségben a dicsőség szót a görög doksza jelöli. Érdekes, hogy a doksza szó eredetileg véleményt jelentett. Az én véleményemet másokról, vagy mások véleményét rólam. Lehetett pozitív és negatív is. Az Újszövetségben azonban ez az eredeti jelentése teljesen eltűnik, csak „dicsőség” jelentéssel fordul elő. A dicsőség tehát pozitív vélemény, jó hír, hírnév…
Az Újszövetségben sem csak Istenre vonatkozik a szó. Az asszonynak dicsősége a haja (1Kor 11,15). Pál nem emberektől eredő dicsőséget (= emberek szerinti jó hírnevet) keres: 1 Thessz 2,6. Az apostoloknak a gyülekezet érdekében hordozott nyomorúsága voltaképpen a gyülekezet dicsőségére szolgál.

------------------------------------

         Hőstettek, vagy hit-tettek?

 „Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.” (Zsidókhoz írott levél 11:33-34)

Ez aztán igen, mondhatnád! Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni, meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is, szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat véghezvinni.

Ezek a jelenetek azonban nem egy Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.

Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg kell értenünk: nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát!

Tudom, hogy azok a hithősök, akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek, mert csodákat láttak, vagy mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek, amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének” (Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” (Zsidók 11:36-38, 39).

A hit nem a csodákra épül, hanem Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.

-----------------------------------