Az első lépést Isten teszi meg

Kolossé 1,21-23 

"Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által".

 (21-22.v.)
Az első lépést Isten teszi meg

Az ember Istentől elválasztva él. Ez tény. Ugyanígy a kolossébeliek is elidegenedtek Istentől és el-lenségesen gondolkodtak vele kapcsolatban (21.v.). Mindenki, aki nem Istenben hisz, és kigúnyolja Jézus Krisztust, tehát mindenki, aki nem Istennek él, szemben áll vele, és következésképpen bűnös. Tetteik pedig istentelenek. Isten ettől függetlenül olyan nagyon szeret bennünket, hogy egy mentő lépést tesz: Elküldi szent és feddhetetlen Fiát, Jézus Krisztust a világba, mint áldozatot a mi bűneinkért, és hagyja meghalni 33 éves korában. Hisszük, hogy Jézus az Isten Fia? Hisszük, hogy Jézus az út, az igazság és az élet? Meggyőződtünk arról, hogy Jézus azért áldoztatott fel értünk, hogy megbocsássa a bűneinket? Dicsőítjük-e Istent? Ha igen, gratulálok! Megbékéltettünk Istennel és a közöttünk lévő kapcsolatnak semmi nem állhat az útjába. 
Következő lépésként:

 "Maradjatok meg a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől!" (23.v.).

Elgondolkodtató:

Az Istennel megtett kis lépések egy útra vezetnek: Istenhez! 

Ajánlott igeszakasz:

 János 14, 6-15.

"Az imádkozó hit bölcsessége abban nyilvánul meg, 

hogy miként viszonyulunk a magunk hetven vagy nyolcvan évnyi idejéhez." 

(Vályi Nagy Ervin)

-------------------------------------------

Mindenre van erőm…”

„Mindenre van erőm…” 

( Filippi 4:13 )

Rugalmas határok. A merev határok elzárnak más emberek elől, így nem tudsz sem adni, sem elfogadni, pedig ez nélkülözhetetlen az egészséges kapcsolatokhoz. Az átjárható határok védtelenül hagynak azok előtt, akik kihasználnak, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy manipuláljanak, és elvárják, hogy akár saját károdra is, de gondoskodj róluk. A rugalmas határokkal rendelkező emberek azonban a saját életüket tudják élni, úgy, hogy közben egészséges egyensúlyban foglalkoznak más emberek érdekeivel is. Nagylelkűek tudnak lenni idejükkel, együttérzésükkel és anyagi javaikkal, anélkül, hogy túl nagy felelősséget vállalnának magukra. Nem adják fel Istentől kapott megbízatásukat, hogy azzá a páratlanul különleges emberré legyenek, akivé teremtette őket, csak azért, hogy mások kedvében járjanak. Azt mondják: „Kapcsolatban tudok lenni veled anélkül, hogy feladnám önmagamat!” Nem engedik, hogy mások megsértsék határaikat, és vigyáznak arra is, hogy ők se sértsék meg másokét. Nem olyanok, mint a merev határok között élő emberek. Képesek alkalmazkodni, ha a körülmények megkövetelik, és ebbe nem roppannak bele, nem lesznek védekezőek, nem sértődnek meg, nem hibáztatnak másokat. Meg tudnak birkózni a nehéz helyzetekkel, állják az ütéseket, és ha elesnek is, újra talpra tudnak állni, továbbra is tudnak összpontosítani arra, ami igazán fontos, és meríteni tudnak abból a belső erőforrásból, amit Isten biztosít nekik. Pál ilyen ember volt. „…mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:11-13). Az ilyen embereket nem mások és nem a körülmények irányítják; rugalmasságuk nem gerinctelen hajlékonyság, hanem Isten irányításába vetett bizalom. Segítőkészek, de nincs bűntudatuk attól, ha nem tudnak mindenkit megjavítani. Éppen határaik teszik őket képessé arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a körülményekhez. Gyakorolják az „Egymás terhét hordozzátok…!” alapelvét (Galata 6:2), anélkül, hogy túlpörögnének vagy túl sok felelősséget vennének magukra.

Forrás:  Maiige.hu

 

Ne félj!

"Ne félj a változástól:

mindig valami újnak a kezdetét jelenti."

(Joyce Meyer)

----------------------------------------------------

 

Téged Isten dicsérlek, és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,

és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,

és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,

és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép,

és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép,

és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől

és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.                                                                                          „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." Máté 18,3