…” Legyen meg a Te akaratod !”….                                                         .Máté. 6 :10.v.olv….                                                                           .          .Az Úr Jézus elment a Gecsemáné – kertbe , hogy imádkozzon,és keresse az Atya akaratát. A Megváltó nem tett egy lépést sem az Atyja akarata ellen, akarata nélkül.                                                                        .Az Ő életében élet – halál kérdése ez az imádság : „ Legyen meg a Te akaratod !” Küldetését abban látja, hogy munkálja és teljesíti az atya akaratát : Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem „   (Ján.6: 38. ) A zsidókhoz írt levél írója felséges hangnemben közli a Messiás felajánlkozását :” Íme itt vagyok, hogy cselekedjem  a te akaratodat !” (Zsid. 10:9) János apostol pedig így szól e nagy gondolat tal kapcsolatban : „ E világ elmúlik és annak kívánsága is : de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” ( Ján. I.2: 17.)                          .Pál arra inti ,-- többek között,-- az Efézusi hivőket, hogy nem legyenek  esztelenek, hanem  megértsék , mi legyen az Úrnak akarata „      .(Ef.5:17)  Mi hát az Istennek akarta ? „ Mert az Isten akarata a ti szenté lételetek….” (Thess. 4:3.)  Isten azt akarja, hogy gondolatban, beszédben, cselekedetben, legyünk tiszták, Ismeri az Úr az övéit : „ „álljon  el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!(Tim.II.2:19) .” Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát  .(Pét.I. 2:15)                                               .Ne légy hát te kedves lélek, üres, ábrándozó, élettelen keresztyén !  Állj el a hamisságtól, cselekedd a jót ! Ez az Istennek akarata!   Hogy mennyire hiszel Krisztusban és mennyire adtad át életedet, mennyire szereted Őt, ezek abban derülnek ki, hogy mennyire teljesíted akaratát.

Hogyan lesz meg az Isten akarata ? Az Úr Jézus úgy teljesítette Isten akaratát, hogy engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig !

(Fil.2:8.)  Legyünk engedelmesek  Isten akarata iránta iránt, de ne csak addig, ameddig a magunk érdekeit szolgálja.,

Hanem akkor is , amikor az mások boldogulását célozza

Az Isten akaratának való engedelmesség útja az embereknek való  szolgálat is.. Nagyon kényelmes volna a hívő számára, ha angyaloknak kellene szolgálni. Azonban nekünk e földön kell az Úr akaratát megvalósítanunk.

 Akkor imádkozunk igazán, és mondjuk ,hogy őszintén, hogy  „ legyen meg a Te akaratod !” ha  magunkat is oda szánjuk akaratának teljesítésére .

Életünk mindenkor a szerint éljük, úgy tegyünk, beszéljünk, hogy az Ő akarata teljesedjen ki azon keresztül !

Isten minket úgy segítsen ! 

------------------------------------

….” Nagy örömest áldozom !...”

              ( Kor . II. 12 : 15 . )

 Mint minden más ügy,  úgy az evangélium ügye is gyakran kíván áldozatot . Pál mikor meglátta ezt, döntött és kimondta :

„Én pedig nagy örömest áldozom, és esem áldozatul.”

Ez nem csupán annyit jelentett, hogy lemondott a papi egzisztenciáról, vagy még az apostoloknak is járó anyagi javakról és megbecsülésről, hanem, ha az evangélium ügye kívánta, még azt is ki tudta mondani ,hogy  „ az én életem sem drága !”    

Milyen jó , hogy évezredeken át  mindig voltak Isten választottai között olyanok, akik ha Isten ügyéről volt szó, ki tudták mondani : „ Nagy örömest áldozom !”  aztán letenni az áldozatot Istennek oltárára , embertársak javára !

Az az út , amelyet  az oltárig megtetszünk, csak néhány lépés ahhoz az úthoz viszonyítva, amelyet az Úr tett felénk !

Az az érték, amit mi tehetünk az oltára, csak filléres apróság az Ő életáldozata mellett ! 

Mily csodálatos öröm, ha mégis elfogadja az Úr , aki nem szűkölködik a mi áldozataink nélkül sem  !

Most nekünk kell „ nagy örömest áldoznunk!”

Akik tudjuk, hogy áldozás közben  leszünk gazdagabbak, mert míg a magunknak tartott kincseinket mindig értéktele- nednek,  addig, az oltáron levő áldozataink mindig értékesebbek lesznek !     

Magunknak tartott értékeinket A sátán rabolja el. Az oltáron levő áldozatainkat Isten áldássá teszi !

„ Nagy örömest „ kell áldoznunk, mert körülöttünk élő ember- társainkat áldozó életünk vonhatja az Úrhoz !

Mennyire fontos értük, hogy akár a pénzünk, akár az időnk, és erőnk is az oltáron legyen !

Hányszor segíthet rajtuk az, ha igazságunkat az oltárra tesszük .  És nem erősködük vele, általa .

Sokszor tekintélyünket is fel kell áldozni, hogy egy – egy embert megközelíthessünk, beszélni tudjunk vele, bizonyságokká legyünk részére ,Isten nagy szeretetéről .

Hány embert vitt már az Úrhoz durvasága, erőszakossága az embereknek ? És fodítva, szelíd felelet egy – egy durva szóra, helytelen megnyilvánulásra ,mennyivel inkább volt bizonyság Jézus mellett !

A  fölényességgel szemben tanúsított alázat, többet ér el mint a visszavágás .

Készek vagyunk – e mi keresztyének,az Úr ügyéért való áldozatra ? Ilyen területen is, és még sok mindenben.

Pl- feladom  a szabadidőm önkéntes kihasználását magam részére . hozzátartozóim részére, és inkább az Úr ügyét támogatom, teszek eleget egy – egy alkalomnak ,mikor az atyafiak , a testvérek vannak együtt  ?

Meghozzuk – e az áldozatot ? tudjuk – e meghozni lemondani másról,és csak az Úr ügyét támogatni adott esetekben?

Bár lenne minden Istengyermekének szíve vágya, kérése,:

Készíts fel minket, ( engem ) Ó, Istenünk, hogy legyünk, (kegyek ) alkalmas, és amikor jön az áldozathozatal ideje, ne forduljunk (forduljak ) vissza az oltár előtt, hanem Pál apostollal együtt mondani tudjuk, ( tudjam ) :” Én pedig nagy örömest áldozom és esek áldozatul ! „

-------------------------------------------

Az első „Úr-közel”       

„Az Úr közel”- nek legáltalánosabb és éppen nem felesleges vagy szükségtelen felfogása az, hogy a Teremtő mindenütt jelenvaló, s így minden emberhez közel van. Ez az igazság már a pogány lélekbe belecsendült, amint ezt Pál Athénben elmondott beszédében egy görög költőtől idézett közmondásféle tanúsítja: „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk!” Minden ember oly közel van Istenhez, hogy minden leheletet Őbelőle vesz; minden mozdulatához Isten adja az erőt, s ha Isten nem tartaná kezében, a semmibe hanyatlana. Isten kezében tartja az embert, aki Őt átkozza; Isten nem ad erőt a gyilkos kezébe, aki a fegyvert fölemeli. Borzalmas rémület fogná el az embereket, ha ez lehetséges lenne, világossá  kell válni előttük, mint amilyen rémület Péteren vett erőt, amikor a csodálatos halfogásban Krisztus isteni erejét megösmerte. Isten közel van hozzánk; büntető keze akkor ér utol, amikor nem gondoljuk; Előle menekülnünk nem lehet!

„Uram, átláttál engemet, ősmersz engem! Ösmered fekvésemet, fölkelésemet; messziről látod foglalkozásomat! Megfigyeled vándorlásomat és megtelepedésemet; foglalkozol minden utammal. Mikor még nyelvemen sincs a szó. Te, Uram, már tudod mindet! Hátulról is, elölről is körülzártál engemet s rám vetetted kezedet. Lenyűgöz engem ez a tudás; túl magas nekem, nem érek fel hozzá! Hová menjek a szellemed elől? Hová fussak orcád elől?! Ha az égbe hágok fel, ott vagy! Ha a sírt teszem ágyammá, ímé Rád lelek! Ha a hajnal szárnyaira kelek és túl a tengeren telepedem meg, oda is a Te kezed vezet el s jobbod megragad engem! Ha azt mondom: Majd a sötétség eltakar s érettem a világosság éjszakává változik: a sötétség sem lesz sötétség Veled szemben; kivilágosodik az éjszaka, mint a nappal, és a sötétség olyanná lesz, mint a világosság!” (Zsolt. 139,1-12).

Így szól a régi zsoltáros, és e nélkül az ösmeret nélkül minden természettudomány bolondság. Isten közel van; de ez nem vígasztal, mert Benne a haragvó, ítélő Istent látja a lelkiismeretünk. Ezért szeretnénk elhinni, hogy távol van tőlünk, sőt, hogy nincs is. „Uram, eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” mondotta Péter, mikor ráeszmélt, hogy Benne Isten jár velük. Ő sem gondolta akkor, hogy ha Jézus elhagyná őket, Isten egy arasszal sem volna távolabb tőlük. Hiszen Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A Teremtő oly közel van hozzánk, hogy bennünk van és mi Őbenne, s ha nem így volna, életünk rögtön megakadna! De más a Teremtőben lenni, és más az üdvözítő Istenben, Krisztusban lenni!
Az első „Úr-közel” tehát a Teremtő közelsége, melyben minden embernek része van.

-----------------------------------------