Úrhatnék!

Ezn a világon mindenki Úr, egy szolga van, az Isten (Weöres után szabadon). Az elmúlt nyárnak ez a gondolat a nagy felfedezése, ráébredése, kigyulladt villanykörtéje a fejem felett. Nem abból jöttem rá ennek az idézetnek az igazságára, hogy felháborodtam az uraskodó világ miatt vagy a farkastörvények miatt, meg amiatt, hogy mostanában mindenkinek „úrhatnékja” van (celeb, megasztár, politikus, szónok vagy bármi módon). A nyári táborban arról beszéltünk, hogy mennyire alázatos módon szolgált Jézus, az Isten minket, embereket, milyen alázattal itta ki a keserű poharat, tűrte a köpéseket, a kereszt szálkáit, amik belefúródtak bőrébe, a szomjúságot, a magányt, és itt a lényeg, hogy ÉN mennyire NEM. Bizony, én is az idézet első felébe tartozok, uraskodni akarok. Kitűnni a többiek közül, el tudom nagyon könnyedén hordozni, hogy térdecskék hajoljanak meg előttem, vagy legalábbis megroggyanjanak egy pillanatra, látva különlegességemet. Az nem nyugtat meg, hogy mások is ilyenek, hogy mások is arra vágynak, hogy maradandót, nagyot alkossanak, hogy skandáljanak nekik: „Igazad van! Igazad van!” Nem nyugtat meg, mert ha először látod az Isten alázatát, szolgálatát, lábmosását, akkor eszed ágában sincs felmenteni magad. Akkor Jézushoz hasonlítod magad, Ő a mérce, és látva Őt, és magad, úgy érzed, mint egy kis vérszívó bolha, aki élősködik az Isten világán, a tulajdonán, a gyermekein, a testvérein. És könnyen könnybe lábad a szemem felfedezve ezt, mert senki sem akar undorító bogár lenni, még Gregor Samsa^[1] sem. És ez a felfedezés, a legjobb dolog, ami megtörténhet; ez a pocsék, nyomasztó érzés a legszebb, amit átélhetünk, mert végre az én térdem remeg meg, én hullok porba, és kívánom – mint szomjúhozó szarvas vizet – az alázatot, azt az alázatot, amiben megélhetem a tisztaságot, a szeretetet, az elfogadást, megélhetem Krisztust. Mert megint csak igaza van ennek a Pilinszky felebarátomnak: „A tökéletességre való iparkodás az Evangéliumban a tökéletes alázatra való törekvéssel egyenlő.” Fűzhetném tovább a saját kis elgondolásom szerint: alázatomban tudok a legboldogabb lenni, mert ekkor kerülök legközelebb Istenhez.

Essünk térdre! Alázkodjunk meg, tapsoljunk mások sikerének, és lépjünk ki a rivaldafényből. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”. (Fil. 2,3) Nagyon nehéz ebben a hivalkodó, versenyző világban. Nagyon nehéz alázatosnak lenni fiatalon, hiszen a fiatalság legnagyobb kísértése az elbizakodottság, önhittség: különleges vagyok, jobban tudom, egyedül is megy, erős vagyok; „Mi vagyunk az Élet fiai, A küzdelemre fölkent daliák,Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor, Alattunk ez a régi világ!” (József Attila) De értsd meg, fogd fel, hogy térdeid koptatása nélkül nem tudod meg azt, hogy milyen az Isten, milyen a tiszta, igaz szeretet, milyen a boldogság.
Végül utolsó Pilinszky idézet: „Ábel személyében Isten először tünteti ki a gyengeséget, a nincstelenséget, a szerénységet. Az elsőszülött Káin »jogos« büszkeségével szemben a rangtalan másodszülött egyszerű kötelességteljesítését. S ezzel először válik nyilvánvalóvá, hogy az isteni értékrend merőben különbözik a földi értékeléstől.”
Merőben más. Itt mindenki úr akar lenni, csak az Isten hajlandó szolgálni. Ha mégis uralkodásra vágysz, akkor Isten jó, még erre is ad lehetőséget: „Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te URALKODJÁL rajta!”(1 Móz 4,7) Adjon erőt Isten uralkodni a büszkeségünkön, „úrhatnékunkon”!Blanár Gabriella kisgéresi lelkipásztor

-------------------------------------------

Kell az igazi nyugalom?

 „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” Zsolt 62:5-7 
Ez egy bizalomének, amely nagyon jól kifejezheti a mi érzéseinket is. Azért szeretem nagyon a zsoltárokat, mert olyan érzésekkel van tele, amit én is érezni szoktam, átéltem.
Nagy szüksége van mindenkinek a bíztatásra, különösen mostanában, amikor olyan sok helyzet van, ami elcsüggeszthet, lelkileg kimeríthet. Első hallásra kicseng ebből a zsoltárból egy rövid kis szó: csak. Hat versben is szerepel. Ez nem egy ellenkező szó („Miért?” kérdésre egy „Csak”), hanem kizárólagosságot jelent – egyedül, CSAK. Nincs más mód, nincs más hely, ahol az ember megtalálhatná az igazi békét, nyugalmat, reménységet és szabadítást – csak és kizárólagosan Istennél. Ezt vagy elhisszük vagy nem…
Csak Istenben nyugszik meg és csendesül el a lélek. Ez a világ nagyon zajos. Állandóan pörög. Az ember feje tele van olyan információval, ami csak úgy rázúdult, és nincs ideje pihenni az agynak. Túl sok a fölösleges infó. S mivel nehéz (vagy nem is lehetséges) mindegyiket feldolgozni, ezért sok ember olyan fáradtnak, kimerültnek, nyugtalannak érzi magát. Hiányzik az igazi csend, csendesség. Sokan időhiányban szenvednek, ezért nyugtalanok. Keresik sokan a nyugalmat, de nem találják. Lehet, hogy te is próbálkoztál már a csend és a nyugalom keresésével:
–       otthonodban – de sokszor bömböl a TV, a rádió; sírnak a gyerekek; veszekednek a szülők – nem igazán van csend és nyugalom.
–       szórakozásban – a barátok társaságában; zene hallgatásában; alkohol vagy más drogok (azaz pótszerek) használatában.
–       ösztönök kiélésében – mert „ez segít kikapcsolódni” – mondod.
Talán néha mégis nyugodtnak érzed magad, de újból és újból elveszted ezt az érzést, ezért keresed. Amikor nincs ott a szívben, akkor az ember még nyugtalanabb, mert van helyette más érzés – feszültség, aggodalom, félelem, idegesség.
Vajon most mi uralkodik a szívedben? A csend és a béke, vagy a nyugtalanság érzése? Teljesen nyugodt vagy minden felől, vagy bánt valami? Nem fáradt a szíved/a lelked? Talán az idegeid kezdenek kimerülni, mert annyi minden elveszi a csendet és a nyugalmat. Az eredmény: szinte minden kis apróság ki tud borítani. Mennyire vagy stresszes mostanában?
Milyen jó, hogy az Isten azt mondja: van megoldás, de csak Nálam. Próbáld ki, hidd el! (Szent) Ágoston egyházatya így vall: „Te Uram, úgy teremtettél bennünket, hogy szüntelenül vágyakozzunk te utánad, és nyugtalan a mi szívünk mindaddig, amíg tebenned meg nem pihen”.
Csak Istenben! Sehol máshol, de Benne, Nála, Vele igazi nyugalmat talál a szív. Érezted már azt a nyugalmat, ami a nehéz helyzetben is megnyugvás, a félelmekkel teli helyzetben is békesség, a szorongásban mennyei erő? Ha igen, akkor legyél érte hálás – drága kincs ez. Ha nem, akkor próbáld ki – Istennél megtalálható, kérd el Tőle, és megadja. De ne csak akkor kérd, amikor már ott a baj! Kérd minden napodra!
Ha Istennél keresed a nyugalmat – megkapod.Isten nélkül azonban sohase lesz nyugodt az életed. Rajta kívül semmi sem fog neked igazi nyugalmat adni: se a pénzed, se a barátaid, kapcsolataid, se a szüleid közelsége, se az alkohol, se a drog vagy egy szál cigi („azért szívok/iszok, mert ettől megnyugszom”). Egy ideig megnyugtatnak ezek, de jól tudod, hogy egy ideig. Amíg hat a szer. Aki cigizik, piál, vagy drogozik az mind idegbajos lesz előbb vagy utóbb.
Aki viszont Istennél keresi a nyugalmat, annak lelke az Úrban nyugodva pihen. Ez nem jelenti, hogy nincsenek aggasztó körülmények, veszedelmek, háborúságok. Ezek megmaradnak, de a rossz körülmények ellenére megvan az Isten gyermekének a békessége. Mint amikor a viharban a kismadár ül a fészkén, várva, hogy elmúljon a vihar – ez az igazi nyugalom.   Sipos József

--------------------------------------------------------------

Jézust keresem.
Tudod Uram, hogy Téged kereslek,
ugye tudod, hogy nagyon szeretlek.
És mégis gyakran elfelejtek,
pedig mindég csak Téged kereslek.
Elhiszed Uram, ha vétkezem is,
közel tudlak magamhoz mégis.
Hogy Neked áldozok könnyeimmel
s az én kevés örömeimmel.
Lásd Uram, nehéz jónak lenni,
mindég a tiszta úton menni.
A könnyek serlegét kiürítni
s ellened mégsem zúgolódni.
Uram, fogd a kezemet erősen,
emelj fel megint, ha elestem.
Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek,
ugye tudod, csak Téged kereslek!