ÜNNEP VAN, VASÁRNAP!

Ünnep van, vasárnap A harangok hangja
mind azt mondja:Kicsik-nagyok, gyertek
Isten hajlékába, A templomba!

Isten szeret minket:Jézust adta nékünk,
Van ránk gondja Hívó harangszóra
Siessünk örömmel A templomba!

Zendüljön az ének!Hallgassuk az igét
Imádkozva! Hívó harangszóra
Siessünk mindnyájan A templomba!
Túrmezei Erzsébet
----------------------------------------
AZ ÚR HÁZA . Gerzsenyi Sándor
 
Megkondul a harang.
Azt zengi az érchang:
Jöjj, vár az Úr háza.

Ma örvendjünk együtt!
Az Úr napja eljött:
Bú, gond és baj múljék!

Szent Igéje szólít,
Szelíd szava gyógyít...
Jöjj, dicsérjük, áldjuk!
------------------------------------

MINDENT KÖSZÖNÖK.
Szeretem a napfényt
Patak csobogását,
Kis méh zümmögését,
Madár dalolását,
Lágy szellőt, virágot,
Sok apró örömöt,
Minden szépet és jót
Istennek köszönök.
Varga Erzsébet

-------------------------------------------

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog, -
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel.
Novák László

KÉSZEN VAGY-E?
Boldogan élsz, mert fiatal vagy,
Jársz és futsz és pihenned sose kell;
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Gyűjtöd a kincset, nő a vagyon,
Telve a tested ifjúi erővel;
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Szállnak az évek, fut az idő,
Most az ajkad vidáman énekel;
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Oly hamar eljön, leszáll az est,
Ballagsz csöndes, szomorú lélekkel,
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?
Gerzsenyi Sándor

-------------------------------

AZ ÚR JÉZUS FÁI
Ott a kedves őszi napsugárba kint,
gyümölcstől hajol meg a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nékik.
Az Úr Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.
Kertjébe fogadta kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam azóta nekem:
Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele.
Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------------

Bódás János: Rab

Rab vagy, vedd tudomásul ezt, hiába jársz az öt
világrészen át gőgösen: ez is csak börtönöd.

Rab vagy, lágy népek ura bár, törvények gúzsa köt,
tudják minden lépésedet, országod börtönöd...

Lehetsz bankok ura. Arany garmadád bármi nagy,
rabságod keservesebb, arany börtöne vagy!

S e robotos: üzletből, gyárból hiába futsz haza,
szegénységed bilincse csörren, börtön szobád fala!

Menj ki hegyre, rétre, völgybe, levegőbe, - szíved,
gyomrod, tüdőd és magányod onnan is visszavet.

Nem menekülhetsz sehová, lezár a lét kemény
megfoghatatlan ködfala, s nincs rés és nincs remény.

Bezár tested, e zsarnoki kegyetlen porkoláb.
Önmagadba menekülhetsz, de tőled – nincs tovább!

Börtön a föld, a ház, a test, bilincsek éle metsz.
Hüllő, féreg, patkány társad mondd meg hát, mit szeretsz

e rab sorson, mely oly sötét, reménytelen, sivár?
Se ételed, se italod, sem öröm, se sugár...

Mondd, mit szeretsz e rothadó föld-almon, bús fogoly?
Nem létnél százszor rosszabb léthez miért ragaszkodol?

Krisztus hív, add hát boldogan Érette magadat.
Meghalsz? Tested hadd égjen el. Ha börtönödből kivetkezel,
akkor leszel szabad