HÁTHA MÉG UTOLÉR! . Túrmezei Erzsébet
Ahogy az afrikai teherhordók hajszolt menet után .
egyszer csak leültek,  se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,  mert be akarták várni,
amíg „a lelkük utoléri őket”:  huszonegyedik század rohanói,
nem kellene egy kicsit megállnunk  Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!  Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér!
---------------------------------

Túrmezei Erzsébet:
Nem mondott fel nekem!

Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott, parányi porszemet,
s szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála,
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
mert nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hůségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet,
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
türelmét, irgalmát dicsérhetem...
mert ezután sem mond fel ... Sohasem!
Övé az életem!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,

VELE MINDÖRÖKRE!

Dora Rappart után németből Túrmezei Erzsébet

Az úrban békén elaludtakat
messzeségben keresnünk nem szabad.
Szent Íge szól, hogy sebünk bekötözze:
Krisztusban vannak! Vele mindörökre!

Krisztusban! Nem valahol idegenben,
Nem ott, ahol álmok árnyéka lebben.
Krisztusban! Ki megígérte nekünk,
hogy minden napon itt lesz mivelünk.



Krisztusban itt, Krisztusban ott! Felelj:
van boldogabb találkozási hely?!
Nincsenek messze! Mért a fájdalom?
Ott vannak csak a túlsó oldalon!
-------------------------------
Túrmezei Erzsébet
„PÁU JÉ!”

Bevezettél közéjük,
Rácsos ágyacskák sűrű sora...
gyermekek, akik járni, beszélni
nem tanulnak meg talán soha.
Az egyiket betakargattad,
a másikat megsimogattad.
Hadd érezze, hogy védik, szeretik!
A harmadikat felültetted...
s elkezdtél énekelni nekik.

Egy kisfiú felkapaszkodott
rácsos ágyában, és ujjongani kezdett.
"PÁU JÉ!- - kiáltotta feléd.
Követelte kedves énekét:
"Pásztorunk a Jézus,
hozzá tartozunk!-
S amikor énekelni kezdted,
ugrált, örvendezett.
"PÁU JÉ!- - ismételte boldogan.

Titkok tárultak fel előttem.
Megváltónknak annyi titka van,
amiket mi csak sejteni tudunk.
A kis beteg  nem érthette azt az éneket,
de szívében egy titokzatos húr
hallatára megremeghetett...
S láthatatlanul lehajolt a Pásztor,
és átölelte azt a gyermeket

---------------------------------------------

CSAK EGY MIATYÁNKOT.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.
Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.
És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.
Ámen.