Egymásnak terhét ha hordozzátok,
Sok a baj, betegség,
Sok a gond, nehézség:
Honnan jő ilyenkor segítség? …
Lelkünk bűnterhét ő
önként vállalta át:
Lássuk meg mi is hát más baját! …
M. Siebald – Ford. Szak Antal
-------------------------------------------
LÉLEKMARASZTALÓ

Erős kötelék a test és vér,
mely összetart rokont, családot.
Testvér - testvér ellen mégis,
mily sokszor emel barikádot.

Vér köteléke ha elszakad,
Ábel vérét a föld beissza.
Tajtékzó káini indulat
pokol hadát elszabadítja.

De a Lélek, mint aranyabroncs,
szent egységbe fűzi életünk.
Hű pártfogónk, áldott Szentlélek,
maradj velünk, maradj velünk!
Gerő Sándor

-----------------------------------------

HA EGY-EGY SZÓ....

Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva
Mint nehéz kő, megüt s szíven talál,
Gondold meg, hogy nem volt éppen
meggondolva
S talán legjobban fáj annak, aki mondta,
Mikor lehiggad s magába száll.

S ha látod buját, néma bánkódását,
S mint teszi dacossá a büszkeség,
Csókold meg, minden sértődést feledve,
Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,
Mint vész után a szivárványos ég.
---------------------------------------
JÓTANÁCS.
Legyen mindig puha s halk a szavad.
Neked is fáj, ugye, ha bántanak.
A kezed is legyen simogató:
jóságban részesül az, aki jó.
S ne légy makacs soha, ne légy dacos,
csúnya gyerek nagyon a haragos.
Bocsáss meg annak ki vét ellened,
s kegyelem önti el kis szívedet.
Ismeretlen szerző
----------------------------------------
CSAK SZÉPET... Hézser Zoltán
Csak szépet mondj mindenkinek,
rosszat sose mondj senkinek!
Azoknak, kik sok rosszat kapnak,
mi értelme is lenne annak,
hogy azt még te is megtetézzed?
Mondj inkább mindenkinek szépet!
Szerezz örömöt jó szavakkal,
vigaszt adókkal, bíztatókkal.
Erre vágynak az emberek.
Rosszat sose mondj senkinek!

---------------------------------------

A hatodik parancsolat tükrében
Siklós József, (Arcok fényben c. kötetből, 114. old.)
Szeretni nehezen tudok,
Oly hamar ütök és rúgok!
Ha nem enyém a jobb falat,
már mondom is: örök harag!

Parancsod így szól: Ne ölj, ne bánts,
ha bántottak is: megbocsáss!
Segíts szeretni, Jézusom,
hiszen Te is szeretsz, tudom.
--------------------------------------------

HOL VAN? - Siklós József
Hol van Ábel,
hol van a te atyádfia?
Könnyek között, mert megaláztad?
Nyomorban, mert kifosztottad?
A sárban, mert rátapostál?
Magányban, mert felé sem nézel?
Vérbefagyva, mert leütötted?
Kárhozatban, mert a rád bízott üzenetet
át nem adtad neki?
Miattad - hol van?

--------------------------------------
HOL VAN A TE ATYÁDFIA?

Megállok előtted, testvér, ez ünnepen…
Szemedbe nézek és lassan kérdezem,
Bár egyszerű és csendes a szavam,
Mégis, hiszem, erős visszhangja van.
Mert akarom, hogy visszhangja legyen
És átremegjen tépett lelkeden.
A választ szívemnek nem kell tudnia.
De kérdésemnek be kel jutnia
A lelked legmélyebbik rejtekébe
Hogy belé sajduljon a szíved vére:
- Hol van, testvérem, az atyádfia?

Egyszer átsírt e kérdés már a földön
Hogy kinyíljon egy lélek, mint a börtön
Mert nem volt szabad; a Sátán foglyaként
Elhagyta Kain az ő Istenét.
Azt mondta: én Ábelt megölöm,
Bár testvérem, de mégis gyűlölöm
Mert ő Istennek sokkal kedvesebb,
Mert néki Isten jobban kedvezett.
Utamban van, mert engem túlhalad,
Ne maradjon hát itt, a nap alatt.
S míg Ábel vére Istenhez kiált,
Az örök Isten őelébe állt:
- Hol hagytad, Kain, az atyádfiát?

Véres botja a földön lent hevert
Lelkében tüzes vas lángokat kevert
Tombolt benne a kemény dac maga:
- Én nem tudom, Ábel hol marada!
Honnét tudjam, csak nem őrizhetem?
Ő se sokat törődik énvelem!
Én nem tudom, hol van atyámfia,
Az én szívemnek nem kell tudnia. –

Hárman voltak a földön néma csendben…
Lángok gyúltak az isteni szemekben
Kain letörten, csendben hallgatott,
Akárcsak Ábel, a néma halott.
A hazugság és gyilkosság után
Bélyeg égett a Kain homlokán.
Áthatotta a földi tereket
A borzasztó, iszonyú vádolás:
- Meggyilkoltam az én atyámfiát!

Sok év után e csendes ünnepen ma
Újra hallom, s mint a félelem,
Tombolva éget, kínozva gyötör,
Minden csepp erőt bennem összetör.
Ma hallom újra, s kérdezem magam:
- Az atyádfia vajon mit csinál?
Az atyádfia vajon merre van?
Néki az élet vajon mit kínál?
Hol van testvéred, az édesanyád,
Hol a férjed, hitvesed, apád,
Hol a gyermek, kit féltve őrizél?
Nem tudod, hol van az atyádfia,
Hogy hová kellet néki jutnia?

Lásd, én láttam, hogy ott feküdt a sárba’,
Lázas szemekkel a nevedet kiáltva –
És bár akartam rajt’ segíteni,
Nem engedte, csak te kellesz neki,
Mert benned bízik, hiszi a szavad.
Menjél el hozzá, várja a vigaszt.
Hisz az ő lelke teérted kiált,
Mentsd meg, testvérem, az atyádfiát!…

Én nem tudom, hogy mit akarsz vele
Nem láthatok a szívedbe bele.
De akármit gondol is a szíved,
Ne mondja azt, hogy nem őrizheted!
Ne dobjad félre, könnyen, tétován,
Menj csak el hozzá azonnal, korán,
Hisz vár reád, ó, úgy vár rád, nagyon,
Tudom, hogy érte mégy egy nagy napon,
Mikor mindent, de mindent megbocsátsz:
És szereteted majd az atyádfiát.
S nem mondod többet már, hogy megölöd,
És érezed, hogy nem is gyűlölöd,
Hogy szent érzés és jó e szeretet,
Nélküle lelked mennyit vétkezett.

…Megállok előtted, testvér, ez ünnepen.
Bizonytalanul és félve kérdezem,
- a választ szívemnek nem kell tudnia -
Hol van? Hol van? Hol az atyádfia?
Kárász Izabella "Fényből fényességet" 238.